Kép forrása: pixabay.com
Esődal.
Felhőben lakott egy apró vízcsöpp.
Társaival fodorpárnán ücsörgött.
Nézte-nézte hosszan a lenti világot,
hol a folyóvíz magának utat vágott.
Mennyi testvére szaladhat a habban,
medencében, tóban, benn a csapban!
A medve beléjük mossa a mancsát,
és viszik útján a fickándozó harcsát.
Egy este úgy dönt a csöpp: lepottyan.
Épp egy ház ablaküvegén toccsan.
Száz másik követi. A villám rájuk rivall.
– Hová szöktök? – dörömböli a vihar.
Az üveg érzi, hogy végigcsorog rajta,
de ő ugyan nem az a csiklandós fajta.
A vihar zúgó hangja minden embert felver.
Felel neki a kis csöpp: – Én leszek a tenger!
Ezt a mesét írta: Bakó Judit író
Bakó Judit vagyok, író, költő, nyelvész, korrektor. Amellett, hogy írok, a Nyelvtudományi Kutatóközpontban dolgozom, valamint könyvkiadók könyveit korrektúrázom. Különböző irodalmi folyóiratokban publikáltam verseket, versfordítást és novellákat, de regényeken is dolgozom. Sok műfaj érdekel, így a mesék és a gyerekversek is.