Evelin, a kis elefánt

Evelin, a kis elefánt.

...történt egyszer nem is olyan rég

furfangos állatra leltem

s reá feledhetetlenül emlékszem még

állatkerti mókám során

kicsit setén no meg sután

szedtem a lábam meglehetősen szaporán

merthogy a séta során

nagyon eluntam magam ám,

hisz nem láttam mást

csak egymáson csüngő csimpánzokat,

vakaródzó málás szamarakat,

cidrizős, ide s oda futkározós szurikátákat,

magát nagyratartó oroszlánt, kinek csak mert sörénye szétágazó…elnevezték őt az állatkertek urának

no, de nem fecsérlek több betűt a látott állatokra

hisz csupán csak egy, mely ízlésemet, s tekintetem megragadta:

szürke színű, bőre kissé érdes

kinézete mégis olyan cukin édes

nem óriási, még csak szinte bébi

kajlán állt előttem, azt hittem a szendvicsemet kéri,

mikor ormányával felém tekergőzött

jelen esetben az empátia és a bűvölet győzött;

aztán mielőtt búcsút inthettem volna…

…ormányával puszit dobott a kis kajla…

azóta is hozzá vissza-vissza járok,

ha nem is az állatkertbe, de emlékeimben

ő reá várok…

pajtásom lett…noha, tán csak elképzelten…

ide s tova sem volt még ilyen cukiság eddigi emberöltőnyi életemben