Fanni Álomországban 2,

Fanni Álomországban 2,.

Fanni és Zebra huszár

Fanni már ebéd közben kérdezte anyukáját, mikor lehet lefeküdni. Ez nagyon meglepte az édesanyját, így homlokát tapogatta, láz után kutatva.

Fancsi ebéd után kezet és arcot mosott és ment aludni. Pillanatok alatt mély álomba szenderült és várta Álomország.

Ismét a kapu előtt várta a felhő hinta, bele ült és márszállt is a magasba. A hinta megállt, és kiszállt a lebegő szigeten. Épp olyan volt mint emlékeiben. Úgy döntött stétnéz, és megkeresi a palotát.

A zöld fű között keskeny ösvény jelezte az utat, biztosan ez vezet a palotába , gondolta. Fannika mindig szalad, így tett most is, és nem nézett a lába elé.

         - Állj meg, de rögtön!- szólt egy hang- de nem látott semmit

         - Állj meg!- ismétlődött, Fannika a hang irányába fordult, és egy kicsi fiút látott, csíkos nadrágban, zöld zsinóros mentében, karddal az oldalán, kezében egy zebra fejjel díszített nyéllel.

        - Miért állnék meg? Ki vagy te, és miért parancsolgatsz egyáltalán?- hangzott a sok kérdés a kicsi szájból.

        - Zebra - Huszár vagyok, a vadállatok védelmező tündére, és épp most készültél eltaposni egy ártatlan hangyát- mondta a tündér mosolyogva, de utána egyből döhös lett, mert a kislány hahotázni kezdett:

       - Milyen név,  az hogy Zebra- Huszár? Ki hallott már olyat, hogy valaki zebrán lovagol?- mondta még mindig nevetve, de látva a fiúcska arcát , bocsánatot rebegett, mert tudta, hogy úgy illik.

      - Megbocsájtok neked, és azért ez a nevem, mert tisztségem  szerint lovagolnom kéne, de a ló nem méltó egy vadállatokért felelős tündérhez. Túl kicsi vagyok egy termetes lóhoz , másrészt egy pónin hogyan mutassak tekintélyt? Így a zebrát választottam, és különben is megy a csíkos nadrágomhoz.

     - De hát nincs is zebrád, csak egy zebra fejes botod. Azon hogy tudsz lovagolni?- kérdezte a kis Cserfes.

      - Ez csak jelképe a feladatomnak,  akár Kankalinnak a varázs pálca, érted már? - válaszolta a kissé türelmetlen tündér fiú.

      - Tudsz repülni is? Úgy tudom minden tündér tud repülni, de nincsen szárnyad.- folytatta tovább a faggatózást. 

     - Én boton ülve tündér porral tudok repülni, de kacsintással pillanatok alatt bárhol ott lehetek.

A kislány tátott szájjal hallgata, ezt Zebra Huszár kihasználta, és mesélni kezdett, mert szerette magát fontosnak érezni, és szeretett tanítani.

      - Tudod kislány mi tündérek vigyázunk a ti világotokra, az emberekre , állatokra növényekreis. Ha a Földön egy gyermek jót kíván, itt Álomországban születik egy Tündér, és a gyermek kívánsága határozza meg, mi lesz a feladata. Az én teremtőm, egy kicsi lány volt, aki talált egy sérült madarat, és azt kívánta gyógyuljon meg. De ez már egy régi történet. Lehet az a kislány már nem is él. Itt másképp telik az idő.

Fancsi szeme elhomájosult, mikor a sérül madárra gondolt, ésa szemét törölgette.

       - Látom te kedves gyermek vagy, aki szereti az állatokat, máskor jobban figyelj, ne taposs el semmit.

       - Ígérem ezután otthon is jobban figyelek- mondta most már mosolyogva.

       - De miért jöttél, mit szeretnél?- kérdezte Zebra Huszár

       - Ajándékot hoztam Katalin Királynénak , az aranyos hintáért. El vinnél hozzá?

       - Természetesen- válaszolta,és már indultak is.

Két három perc mulva értek a palotához, de ekkor édesanyja hangját hallota:

      - Fannika ébresztő, vár az uzsonna.

Fannika egy pillanat alatt az ágyában volt, mintha el sem ment volna.....