Fanni álomországban

Fanni álomországban.

Fanni Álomországban

Fanni a négy éves kislány rossz alvó révén, nem szerette a délutáni pihenőket, de édesanyja mesélt neki, így álomba szenderült.

Álmában arany színű hinta szállt le az égbő, ami egy felhőn lógott, bátran bele ült és innen indult Fanni varázslatos kalandja, a tündérek csodálatos birodalmában:

Ahogy a hinta felemelkedett a felhők között szállt. Egyszer az égi tengeren egy szigetet vett észre, ahol még egyetlen felnőtt sem járt, de sok gyermek megfordul éjszakánként, ez az Álom sziget.

Első kaland álom szigeten:

Fannika kissé félve lépett a zöldelő gyepre ami telis teli volt virágokkal. A virágok ezer színben pompáztak, volt fehér sárga kék, és piros, stb. Neki a piros tulipán tetszett a legjobban, és itt meg illata is volt. Ekkor egy hapcit hallott, de azt hitte téved, mert senkit sem látott. De hapci, hapci még kétszer körbe fordult, de senkit nem látott.

           -Gyere elő bárki is vagy (mondta kicsit reszketve)

Ekkor valami fényeset látott a fűben, egy varázspálcán csillant meg a napsugár.

          - Ott vagy látlak! (mondta Fanni mosolyogva)

          - Nem láthatsz mert tündér vagyok (mondta Kankalin a virág tündér morcosan)

          - De látlak, mert látom a varázspálcádat, meg a szőke fürtjeidet.

          - Na mindegy ha már úgyis látsz akár be is mutatkozhatunk egymásnak, mert hogy ezt úgy illik. a Nevem Kankalin, a virágok tündére, és az a feladatom hogy a fák és virágok virágozzanak, én öntözöm harmattal a növényeket, és gyógyítom a sebeiket. Te ki vagy és hogy kerültél ide?

          -Én Fanni vagyok 4 éves, és az arany színű felhő hintán jöttem ide. De hol is vagyok?

         - Azt sem tudod hol vagy? Nem hallottál Álomországról?

         - Még nem hallottam , sajnálom. Miért kell a virágoknak tündér? Nálunk maguktól nőnek.

         - Nálatok sem maguktól nőnek azokra is mind tündérek vigyáznak. Néhányat ugyan emberek ültetnek, de a többséget mi tündérek ültetjük, és gondozzuk.

         - De hogy juttok le a Földre?

         - Csak egy pillantás és kész, de vannak akik a Földön élnek.

Pislantott egyet és eltünt majd megjelent újra.

         - Ezt én is szereném megtanulni, szabad?

         - Sajnos nem, azt ki kell érdemelni, és ezt az ajándékot csak a Királynő adhatja neked.

         - Van Králynőtök is? Találkozhatok vele?

         - Biztos fogtok még találkozni, ha kiérdemled. mondta Kankalin fél mosollyal.    

         - Hogyan érdemelhetném ki? Bár van otthon egy kis kertem két virággal, azt én locsolom, és meg is szoktam őket simogatni.

         - Ezt biztosan tudja a Királynő, mert ő tud mindent, lehet már üzent is érted.

Ahogy azt kimondta két hangya vontatta hintón, maga Katalin Királyné érkezett meg. Kankalin mélyen meghajolt, és Fanni is ezt tette. A Királynő intett és magához hívatta Fannit.

         - Gyermekem- mondta a Királynő- kiérdemelted hogy leküldjem érted a varázs hintát, hogy eljöhess ide, mert rendes szófogadó kislány vagy, és szeretnénk, ha gondos és felelős felnőtt válna majd belőled.

         - De én még kicsi vagyok, csak óvodás.

         - Tudom, te a zöld oviba jársz és a növények, állatok szeretetét tanulod.

        - Nahát ezt is tetszik tudni?

        - Szeretnénk ha senkinek nem mesélnél rólunk, de te bármikor eljöhetsz hozzánk.

        - Azért mert a felnőttek már nem látnak minet, elveszítették a hitüket, de a kisgyerekek igen. Megértetted?

        - Igen megígérem, hogy senkinek nem mesélek róla.

        - Most búcsúzzunk, mert  anya már nyitja a szoba ajtót, kelned kell, szia Fanni.

Fannika még elköszönni sem tudott, mert  tényleg  nyílt ajtó ésany állt ott.  Fannika régóta először mosollyal az arcán ébredt a délutáni alvásból.

Folyt köv.