Kép forrása: Balázs Hajnalka
Fátyolka mesék sorozat: 3.Kikeleti ajándék.
3.Kikeleti ajándék
Ahogy a tavaszi nap első sugarai elkezdték melengetni a talajt, a benne megbúvó magokat, úgy kapott új erőre a fiatal fátyolka pár is. Élvezték a napsütés minden percét, otthonukat
csinosítgatták, szívükben az új élet reményével. A kertben nagy volt a sürgés-forgás, minden élőlény a tavaszi zsongásra várt. Pezsgő életük fontos része lett a barátszerzés. Jöttek-mentek a szomszédok, komatálak cseréltek gazdát, esténként vidám kacagás hangját vitte a tavaszi szél. A virágok is új életre keltek az előző évben elszórt magokból, Fátyolka családok költöztek köréjük, hogy kártevőiket, a levéltetveket pusztítsák. Milyen szerencse, hogy éppen ez a fátyolkák kedvenc tápláléka!
Fátyolka Pál a kuckó megerősítésével foglalatoskodott, mire jönnek a májusi esőzések, vízbiztos legyen lakásuk. Fátyolka Panna pedig helyet csinált a kamra polcain a begyűjtött ennivalónak. Egy gyönyörű tavaszi napon mocorgásra ébredtek. A Panna által lerakott peték duzzadni kezdtek, megnövekedtek, kicsit fázósan ide-oda mocorogtak, zizegtek. Puha levéltakaró fedte őket, védve víztől, hidegtől. A várakozás izgalmas napjai voltak ezek. Panna és Pál kíváncsian emelte fel a levél csücskét, vajon mi történik alatta? Ahogy bekukkantottak a félhomályba, hirtelen két pár ragyogó babaszem nézett vissza rájuk.
Jó reggelt! –kiáltott egy cérnavékony hangocska-Ti vagytok a szüleink?
Hatalmas volt a meglepődés, Panna és Pál torkán akadt a szó az örömtől, csak bólogatni tudtak.
Mi vagyunk Benő és Béci ,nagyon vártuk már a találkozást. Segítenétek kibújni a bábunkból? A fátyolkaszülők óvatosan kibontották újszülött csemetéiket a puha takaróból, lágyan átölelve kivitték őket a napra. A szomszédság összeszaladt az örömhírre, mindenki hozott valami apróságot a megszaporodott családnak. A boldog ünneplést cinkahangú kiáltás szakította félbe:
-Mama! Éhes vagyok!
Óhh, jaj, gyerünk csak dologra, hiszen a gyerekek munkát is adnak az öröm mellett!
Fátyolka papa kiságyakat készített, Mama pedig szaladt a kamrába utánanézni a mai ebédnek.
Hetekbe tellett, mire mindannyian belerázódtak a családi teendőkbe.
Béci és Benő igazán vidám kis kópék lettek, kíváncsiságuk miatt nem is lehetett hosszabb ideig egyedül hagyni őket. A szülők felváltva vigyáztak rájuk, nehogy bajba keveredjenek.
Esténként már négyen üldögéltek a közeli fa ágán, a ragyogó csillagos eget bámulva. Mama
estimeséje ringatta álomba a kis gézengúzokat. Ez a kikelet ismét elhozta ajándékát az új élet
képében.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a mesét írta: Nonnera meseíró
Mindig is írtam meséket pici korom óta - a fejemben. Mióta Balázs Hajnalkát ismerem, akinek képek formájában jelenik meg a Mese, összehangolódtunk, élvezzük a közös alkotást, egymást inspiráljuk. Ezt szeretnénk megmutatni a Gyerekeknek,és a Szüleiknek akik felovassák a meséinket. Tiszta szívből, szeretettel.