Kép forrása: pixabay.com
Fátyoltündérlány.
Fátyoltündérlány libben rétek bársonyán,
lelke dallamára
ellágyult örömmel táncol.
Ahogy széttekint ragyogó, csillámló fényben,
virágfürt megvillan hajában,
s a fény vele táncol.
Nyugtalan madarak szállnak fel magasra,
zene dallamára
csapkod szép szárnyuk.
Meztelen erdőben reszkető, félénk kis őzek
osonnak sűrű alkonyfényben,
s lágy szellő nevet le rájuk.
Napsugár álmot fon fátyollány hajába,
erdő dallamára
illatos boldogság szálldos.
Tavaszi fák lombján muzsika csodája,
Égi virágok keringőznek a bálban,
s a lány kacagva csak táncol.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a mesét írta: Sylvia Benczik meseíró
Sylvia Benczik vagyok, meseíró. Máig emlékszem arra a napra, 16 éves voltam akkor, amikor bátorságot merítve előző írásaimból, elkezdtem írni az első regényemet. Kavargó gondolataim kitörni készültek szűkre szabott külső világomból, és szépen, lassan összefüggő történetté formálódtak. Érdekes és izgalmas érzés volt alkotni, az alkotás öröme azóta is, sok-sok éve velem van, hozzám tartozik... Költözéseim során ...