Kép forrása: Sylvia Benczik
Gesztenye.
Geszti, geszti, gesztenye,
hopp, lepottyant a földre!
A sok gyerek versenyez,
a gesztenye kié lesz?
Geszti, geszti, gesztenye,
sok gyereknek kedvence.
Állnak mind a fa alján,
várják, hogy lepottyanjál!
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Mesélő: Onodi Éva Volt egyszer egy csodálatos, kék vizű tenger, melyben élt egy kardszárnyú delfin. Ez a delfin különlegesebb volt a többinél, mert szárnyai voltak, hosszú szárnyai, melyekkel könnyedén repül...
Elolvasom
Reggel együtt ébredt a két diófa. - Te hány csillagot számoltál meg este? - kérdezte a csemete. - Én, ötig jutottam. - gondolkodott a vén diófa. - És te? kérdezte a kicsit. - Én százötig számoltam, de az...
Elolvasom
Hol volt, hol nem volt, én se tudom, hol volt, te se tudod, hol volt, volt a világnak két legszélső szegletében két regement, ebből mindegyikből eresztettek el fele-lábra egy-egy katonát. Ennek a két kato...
Elolvasom
Egyszer volt, hol nem volt, a Tündérek Taván is túl, de még talán a Csengő-Bengő Aranyerdőn is túl, élt egyszer egy kisleány. Hosszú szőke haja, és olyan kék szeme volt, mint a búzavirágnak. Szép haját fonásb...
Elolvasom
Ezt a mesét írta: Sylvia Benczik meseíró
Sylvia Benczik vagyok, meseíró. Máig emlékszem arra a napra, 16 éves voltam akkor, amikor bátorságot merítve előző írásaimból, elkezdtem írni az első regényemet. Kavargó gondolataim kitörni készültek szűkre szabott külső világomból, és szépen, lassan összefüggő történetté formálódtak. Érdekes és izgalmas érzés volt alkotni, az alkotás öröme azóta is, sok-sok éve velem van, hozzám tartozik... Költözéseim során ...