Kép forrása: A verset illusztrálta Stockingerné Paulinusz Regina
Felhőpárnám (írta T.Fiser Ildikó).
Felhőpárnám, ha megrázom,
Tollpihék helyett a fákon
Csillogó vízcseppek ülnek,
Ágain elszenderülnek.
Felhőpárnám jól megrázom,
A cseppeket nőni látom.
Akkorák már, mint egy bálna,
Földnek csitul szomjúsága.
Felhőpárnám rázom, rázom,
A cseppeket már alig látom.
Földre érve összenőnek,
Lassan, kis tócsákba gyűlnek.
Felhőpárnám, ha még rázom,
Félek, én is bőrig ázom.
Napsugár, ha mosolyogna,
A tócsa sem szaporodna.
Felhőpárnám már nem rázom.
Nap süt szerte a világon.
Vízcseppből így lesz a pára,
S visszatelik így a párna.
Ezt a mesét írta: T. Fiser lldikó egyszerűen csak szeretek írni
„Az ÉLET olyan, mint a gyurma. Egyszer megkapjuk ajándék gyanánt: tisztán, egyszerűen, örömmel. Később, ahogy bánunk vele, amivé formáljuk az évek során, s amiképp értékeljük a hozzá adott és kapott darabokat, az elvett és elveszett részeket, aszerint lehetünk boldog alkotók, kiknek keze nyomán mindig, minden a helyére kerül, s akiknek lelkében a gyurma mindig tiszta, egyszerű és örömmel formálható marad.”/T...
Harangi Árpádné
2023-11-27 19:57
Kedves Ildikó! Aranyos kis vers!
Harangi Árpádné
2024-01-05 19:29
Kedves Ildikó! Felolvastam hangosmese lett!
Várkonyi Kitty
2024-04-04 10:28
Kedves hangulatú versed jó volt olvasni.