Kép forrása: A verset illusztrálta Stockingerné Paulinusz Regina
Felhőpárnám (írta T.Fiser Ildikó).
Felhőpárnám, ha megrázom,
Tollpihék helyett a fákon
Csillogó vízcseppek ülnek,
Ágain elszenderülnek.
Felhőpárnám jól megrázom,
A cseppeket nőni látom.
Akkorák már, mint egy bálna,
Földnek csitul szomjúsága.
Felhőpárnám rázom, rázom,
A cseppeket már alig látom.
Földre érve összenőnek,
Lassan, kis tócsákba gyűlnek.
Felhőpárnám, ha még rázom,
Félek, én is bőrig ázom.
Napsugár, ha mosolyogna,
A tócsa sem szaporodna.
Felhőpárnám már nem rázom.
Nap süt szerte a világon.
Vízcseppből így lesz a pára,
S visszatelik így a párna.
Ezt a mesét írta: T. Fiser lldikó egyszerűen csak szeretek írni
„Olykor az álmok a tovaszálló csöndben beröppennek a nyitott ablakon, a sors madarát, gyöngéd érintéssel, egy törékeny pillanatra kezedben tarthatod…” /T.Fiser Ildikó/
Harangi Árpádné
2023-11-27 19:57
Kedves Ildikó! Aranyos kis vers!
Harangi Árpádné
2024-01-05 19:29
Kedves Ildikó! Felolvastam hangosmese lett!
Várkonyi Kitty
2024-04-04 10:28
Kedves hangulatú versed jó volt olvasni.