Filip király

Filip király.

Élt a város szélén egy Filip nevű király. Nagyon jószívű volt mindenkihez és ott segített az embereknek ahol tudott.
Egy nap mikor látta, hogy a nap milyen csodásan süt gondolta, kinyitja az ablakot. Ahogy kitárta hirtelen egy kanári szállt a párkányára. Olyan gyönyörűen trillázott, hogy öröm volt hallgatni. Filip király még sokáig elhallgatta. Mikor aztán menni készült a kis madár fogta magát és Filip király vállára repült. Nem volt szíve elhessegetni; szóval attól a naptól kezdve mindig vele volt. Történt egyszer, hogy a szomszéd várost elátkozta egy varázsló, ugyanis a kristály üveggolyója beleesett a város tavába. A lakókat okolta amiért nem tudják kiszedni, mert ahányszor megpróbálták kihalászni, mind odavesztek. Ezért mindenkit teknősbékává változtatott. Filip király is útnak indult holló fekete lovával és a kanárival együtt. Egy nagy hídon kellett átérnie, hogy elérjen a másik városhoz. A híd túloldalára érve elérkezett a tóhoz, ahol állt egy nagy fa. Odakötözte a lovát, a kis kanári pedig a ló hátára szállt. A varázsló pont akkor ért oda, Filip király bemutatkozott, a varázsló sok sikert kívánt majd leült egy ott levő padra. Az uralkodó nekikészülődött, jól szemügyre vette a vizet. Olyan tiszta volt, mint a tükör, Filip király nagy levegőt vett aztán pont a tó közepébe ugrott bele. A víz legalján látott egy pislákoló valamit, leúszott a fényes valamihez, aztán felmutatta a varázslónak. Ámulva nézte miután átadta a kristály üveggömböt, egyből mindenki visszaváltozott amilyen volt. Filip király mikor ment vissza a lovához, halkan azt suttogta, hogy bárcsak a kanári helyett egy királynő várna rá és csodák csodájára abban a minutumban egy gyönyörű királynő állt előtte. Elmondta, hogy őt a mostohája varázsolta el, aki kikötötte, hogy kizárólag akkor változhat vissza, ha egy király azt mondja, hogy bárcsak királynővé változna.
Ezek után visszaérve a kastélyba hatalmas lakodalmat csaptak és boldogan éltek amíg meg nem haltak.