Foltos cica

Foltos cica.

Kicsi volt még mica cica,
s az út szélén hagyták,
szó szerint a szűrét kirakták!

Annácska ekkor arra járt,
hiszen ő, iskolába járt, s éppen
hazafelé tartott, amikor hangos
hangot hallott!

Mijáú-mijáú, így sírt a kis cica,
az út melletti bokorban, az 
ibolya is ott nőtt, szép csokorban!

Annácska meglátta Mica cicát,
aki rögtön oda szaladt hozzá,
s két lábra állva puszit adott nelki!

Rögtön megszerették egymást, de
mit mond majd az anya, ha cicát
viszek haza!

S ekkor eszébe jutott az ibolya,
szedett is belőle jó nagy csokrot,
így anya talán nem lesz morcos!

Elindultak szépen haza, Mica cica
s Anna, nyitva is az élés kamra,
tejet hozott rögtön Anna, s a cica
úgy nyalta!

-Anya, nézd! A bokorban sírt szegény
s oda futott elém. Tessék Anya, ibolya
csokor neked, ugye nem mérges a szemed?

Annácska kincsem, az orvoshoz vidd el!
Aztán mosdasd meg, s ha szeretnéd a
tiéd lehet, már adtál is neki nevet?

Mica cica, igen anya, induljunk a 
doktorhoz hamar, aztán a cica megfürdik
s veszünk neki ágyat, s ő őrzi majd a házat!

Tudom anya, ő nem kutyus, de cica létére
nem butus, majd nyávog ha jön egy idegen,
anya, ugye jó lesz neki idebent?