Foltos iskolába megy

Foltos iskolába megy.

A nap első sugarai épphogy átbújtak a fák lombjain, amikor Foltos, a tarka tacskó izgatottan pattant ki az ágyából. Ma volt élete első napja az iskolában! Az iskolás táskáját már este összekészítette: egy csont alakú ceruza, egy kis jegyzetfüzet és természetesen egy finom uzsonna.

Miközben elindult, édesanyja még utána szólt: „Ne feledd, Foltos, az iskola fontos, és odafigyelés nélkül könnyen bajba kerülhetsz!”

Az erdei ösvényen vidáman loholt, de hamarosan egy különös útkereszteződéshez érkezett. Az egyik út széles és jól kitaposott volt, a másik keskeny és benőtt, látszott, hogy régóta senki sem járt rajta. Foltos kíváncsian tekintett mindkét irányba, majd úgy döntött, hogy felfedezi a titokzatos ösvényt.

Ahogy haladt, a fák egyre sűrűbbek lettek, és a napfény alig tudott átszűrődni közöttük. Hamarosan egy borzasztóan kusza bozótosba tévedt.

„Talán rossz döntés volt…” – gondolta, de ekkor egy vidám mókus, Mogyoró, ugrott elé.

– Hűha, kiskutya, mit keresel itt? – kérdezte.

– Elvesztem! Iskolába kellene mennem, de fogalmam sincs, merre van a helyes út! – válaszolta Foltos kétségbeesetten.

Mogyoró gondolkodott, majd azt mondta:

– Van egy nagyon régi ösvény, ami egy vén tölgyfához vezet. Ha megtaláljuk, onnan már megtalálod az iskolába vezető utat.

Foltos izgatottan követte Mogyorót, ám az útjuk nem volt egyszerű: egy sűrű bokros részt kellett megkerülniük, majd egy kidőlt fatörzsön át kellett mászniuk. Végül elértek a vén tölgyfához, ahol egy öreg teknős, Tódor, üldögélt.

– Tódor, tudod, merre van az iskola? – kérdezte Mogyoró.

A teknős lassan bólintott.

– Óóó, igen. De az oda vezető út tele van gyökerekkel, csak aki figyelmes, az találja meg!

Foltos és Mogyoró óvatosan haladtak, ügyelve arra, hogy ne botoljanak meg. Végül meglátták a jól ismert ösvényt, amely az iskolához vezetett.

– Köszönöm. Ha te nem segítesz, biztos elkések az iskolából! – hálálkodott Foltos, majd vidáman futott tovább.

Hamarosan megérkezett. Ahogy belépett a kapun, megfogadta: ezentúl mindig átgondolja, merre tart, mielőtt letérne a biztos útról. Habár az ismeretlen út izgalmasnak tűnik, de fontos, hogy ne veszítsük szem elől a célunkat.