A peches horgász.
Egy ponty álmosan lapult a nád tövén
Mikor Jani megjelent a tó fövenyén.
Szerelte csaliját jó sokáig,
S belegázolt a vízbe bokáig
dobta a szereléket bátran,
ami, landolt is a zöld nádban…
Nagyot loccsant a készség, nem volt semmi kétség
Jani nagy halat akart akasztani
nem akarta a zsákmányt elszalasztani…
Újra dobott, de most csak hínárt fogott…
Huszadjára sem sikerült, így magában motyogott…
A f.. enné meg, szidta a botot,
-Minek dobok nagyot!- fortyogott!
Mikor már nem bírta a nyomást
lefeküdt s elaludt, álmodott fogást.
Reggel a halőr keltette, kérdését feltette:
-Minek jár ide horgászni?
-Menjen inkább kártyázni,
aki ilyen béna, ne ugráljon, mint a béka,
ne aludjon, mint a medve,
legyen neki horgászterve!
Kerülje el ezt a tavat
Úgysem fog benne ő halat!
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a verset írta: Székely Gyula amatőr író
Székely Gyula vagyok, tanárként dolgozom egy debreceni általános iskolában. Életem során sok tapasztalatot szereztem, ezek motiválnak ha verset, vagy éppen mesét írok, vagy mesélek. A sport az egyik olyan tevékenység, ami fontos számomra.E mellett a gyerekek szeretete és tudásuk gyarapítása is maghatározza mindennapjaimat. Mindig is szerettem az állatokat és amióta egy kis tacskó is a társam, ez az érzés...