Kép forrása: Szabó Lilla Veronika
A peches horgász.
Egy ponty álmosan lapult a nád tövén
Mikor Jani megjelent a tó fövenyén.
Szerelte csaliját jó sokáig,
S belegázolt a vízbe bokáig
dobta a szereléket bátran,
ami, landolt is a zöld nádban…
Nagyot loccsant a készség, nem volt semmi kétség
Jani nagy halat akart akasztani
nem akarta a zsákmányt elszalasztani…
Újra dobott, de most csak hínárt fogott…
Huszadjára sem sikerült, így magában motyogott…
A f.. enné meg, szidta a botot,
-Minek dobok nagyot!- fortyogott!
Mikor már nem bírta a nyomást
lefeküdt s elaludt, álmodott fogást.
Reggel a halőr keltette, kérdését feltette:
-Minek jár ide horgászni?
-Menjen inkább kártyázni,
aki ilyen béna, ne ugráljon, mint a béka,
ne aludjon, mint a medve,
legyen neki horgászterve!
Kerülje el ezt a tavat
Úgysem fog benne ő halat!
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a mesét írta: Székely Gyula amatőr író
Székely Gyula vagyok, tanárként dolgozom egy debreceni általános iskolában. Életem során sok tapasztalatot szereztem, ezek motiválnak ha verset, vagy éppen mesét írok, vagy mesélek.A sport az egyik olyan tevékenység, ami fontos számomra.E mellett a gyerekek szeretete és tudásuk gyarapítása is maghatározza mindennapjaimat. Mindig is szerettem az állatokat és amióta egy kis tacskó is a társam, ez az érzés el...