Roli nyuszi és a foci

Roli nyuszi és a foci.

Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, az Üveghegyen innen, a Zölderdő közepén élt egy kedves, kisnyuszi, akit Rolinak hívtak. Apukájával akit Rolandnak hívtak és anyukájával Eszterrel egy szép kis kertes házban laktak. Roli még csak öt éves volt és óvodába járt, ahol rengeteg barátot szerzett magának.
Egy nap, amikor az óvodában az udvaron játszottak, a nagyobb nyuszik egy labdát rugdostak, és Roli csillogó szemmel figyelte őket. De nem mert beállni közéjük. –Mit szólnának, ha nem tudnám berúgni a labdát a kapuba, biztos haragudnának. –szomorkodott és csak nézte őket.
-Apa, én is szeretnék focizni!- mondta Roli egy este, amikor apukája ölében ült.
-Jól van, fiam. Először is veszünk neked egy focilabdát! Holnap elmegyünk a piacra… -válaszolta apukája, miközben megsimogatta a kisnyuszi fejét.
Másnap reggel, amikor a harmat még megült a fűszálakon és a napocska sugarai nem szárították még fel a vízcseppeket, Roli és apukája elindultak a piacra. A piac tele volt mindenféle kincsekkel: friss zöldségekkel, gyümölcsökkel, és sok-sok érdekes portékával. Rengeteg portéka között végre egy standnál meglátták a legszebb, legszínesebb labdát, amit Roli valaha látott. Apukája megvette neki a labdát, és Roli boldogan ugrándozva indult haza. Ezután minden este a labdával az ágyban aludt el…
Roli minden nap gyakorolt a labdával az udvaron, és egyre ügyesebb lett. Apukája munka után játszott vele és tanította a fiát focizni.
-Mindig lépj a labdára, csak ekkor van nálad… Ne álló labdát lőj kapura! Gurítsd ide pontosan… Lépj mellé és támaszd ki magad a másik lábaddal… cselezz mindkét lábaddal! – szóltak az utasítások. Roli nem vette észre, de gyorsan tanult és egyre többször apukáját is ki tudta cselezni, amikor egymás ellen játszottak.
Az egyik nap azonban, miközben nagy lendülettel rúgta a labdát, az átszállt a kert végén lévő sövényen. Roli szomorúan nézett apukájára. -Apa, a labdám! Nagyon messze repült az erdőbe…
-Ne aggódj, Roli. Menjünk, keressük meg együtt! - mondta apukája, és kézen fogta a kisnyuszit.
Átmásztak a sövényen, és elindultak a sűrű erdő felé. Ahogy egyre beljebb jutottak az erdőben, Roli és apukája különös zajokat hallottak. Hirtelen egy mókus jelent meg előttük, kezében Roli labdájával.
-Szervusztok! Találtam egy szép labdát! A tiétek ez a labda?- kérdezte a mókus barátságosan.
-Igen, az enyém! - kiáltotta Roli boldogan. -Kérlek, add vissza!
-Persze, szívesen visszaadom, ha nem siettek segítenétek nekem? Egy nagy vihar kidöntötte a házamat, és új fészekre van szükségem. Egyedül nem leszek kész két napig sem…
Roli és apukája nem haboztak, azonnal munkához láttak. Gyűjtöttek gallyakat, leveleket és mohát, és hamarosan felépítettek egy kényelmes kis fészket a mókusnak. A mókus hálásan adta vissza Roli labdáját, és megköszönte a segítséget.
-Köszönöm, hogy segítettetek! Most már nyugodtan focizhatsz tovább a labdáddal.
Roli és apukája boldogan indultak haza. Az erdő szélén azonban ismét különös zajokat hallottak. Ezúttal egy kis veréb sírdogált egy bokor alatt
-Mi a baj? - kérdezte Roli együtt érzően.
-Elvesztettem az egyetlen kincsemet, egy aranyszínű tollat. Ha nem siettek, segítenétek megtalálni?
Roli és apukája újra segíteni indultak. Kerestek a bokrok alatt, a fák tövében, és végül egy nagy fa ágai között találták meg a veréb aranyszínű tollát. A kis veréb hálásan köszönte meg a segítséget, és vidáman repült el új kincsével.
-Most már igazán hazamehetünk- mondta apukája, és elindultak a rét felé.

Ahogy hazaértek, Roli és apukája leheveredtek a fűbe, és Roli elkezdett újra focizni a labdájával. Teltek, múltak a napok és minden nap gyakorolt, így egyre jobb lett a játékban. Apukája büszkén nézte, ahogy tízből tízszer csavarta be a labdát a kapuba. Gondolta magában: - Ennek a Rolinak még sok sikere lehet a fociban! - de nem mondta ki hangosan, nehogy Roli elbízza magát. Egy dologban nem volt még nagyon ügyes, a fejelésben. Mint tudjuk a nyusziknak nagy a fülük, így nekik nehezebben sikerül a labdát fejjel pontosan odajuttatni a társukhoz, vagy éppen a kapuba…
-De van még idő gyakorolni ezt is… – gondolta.
Pista bácsi a városi sportelnök meglátta, amikor Roli és apukája a Nagy réten edzettek. Felkérte Rolandot, hogy az óvodásoknak tartson edzéseket. Roland tudta, hogy fiának ezzel sokat segíthet.
-Roli, Pista bácsi megkért, hogy tartsak edzést az óvodások csapatának. Mit szólsz?
-Nagyon jó lesz apa! A többiek nagyon jól játszanak! – mondta a kisnyuszi.
Elkezdődtek az edzések és egyre több nyuszi gyerek csatlakozott a csapathoz. Az edzések után Roli apukája mindig mesélt egy tanulságos történetet, és egy napon elmondta nekik a következőt:
-Gyerekek, volt egyszer egy kisnyuszi, aki elvesztette a labdáját. Sok akadállyal kellett szembenéznie, de mindig segített másokon, és végül a labdáját is visszakapta. Ez a történet azt tanítja, hogy ha segítünk másokon, és soha nem adjuk fel, akkor mindig jó fog történni velünk!
Roli szíve megtelt melegséggel és büszkeséggel. Megértette, hogy a jóság és a kitartás mindig meghozza a gyümölcsét. Azóta is minden nap boldogan focizott a barátaival, és mindig készen állt segíteni, ha valakinek szüksége volt rá.
A rét közepén álló nagy tölgyfa alatt tartották a focimeccseket. Roli csapata is itt játszott. Egy napon, amikor a nyuszi csapat egy izgalmas mérkőzése folyt, egy szokatlanul erős szél kerekedett. A szél felkapta Roli labdáját, és messzire sodorta a fák közé. A nyuszik összenéztek, és Roli szomorúan állt a pálya közepén.
-Ne aggódj, Roli! - szólt az egyik barátja, Palkó nyuszi. -Megtaláljuk a labdát, csak össze kell fognunk.
A nyuszik egy csapatba verődtek, és elindultak a labda keresésére. Bejárták az erdő minden szegletét, keresgéltek a bokrok alatt, a fák tövében és a patak mentén is. Ahogy haladtak előre, különös dolgokat találtak: egy régi, elhagyatott mókusfészek maradványait, egy gyönyörű pillangót, amely éppen kikelt a bábból, és egy régi, rozsdás patkót, amit valaki rég elhagyott.
-Nézzétek! - kiáltotta egyszer csak Lali nyuszi, és egy irányba mutatott. A patak partján, egy nagy bokor alatt meglátták Roli labdáját, ami félig a vízbe esett sok faág és kövek közé szorulva.
-Ott van a labda! - kiáltotta Roli boldogan, és minden nyuszi rohant, hogy segítsen kiszabadítani a szép labdát. De ahogy közelebb értek, egy nagy vízisikló bukkant elő a bokorból, és sziszegve jelezte, hogy az ő területére értek.
-Miért zavartok engem? - kérdezte a vízisikló.
-Bocsáss meg, vízisikló! Csak a labdámat szeretném visszakapni… - válaszolta Roli bátortalanul, de igen udvariasan, ahogy az óvodában tanulta.
A vízisikló megszemlélte a nyuszikat, és elmosolyodott. -Segítek nektek, de cserébe kérlek, ti is segítsetek nekem megtalálni az elveszett gyűrűmet. Valahol a patak mentén vesztettem el, és már napok óta keresem!
A nyuszik összenéztek, és Roli bólintott. –Szívesen segítünk neked, vízisikló. Keresni fogjuk a gyűrűdet.
A nyuszik elindultak a patak mentén, és minden követ, minden kavicsot megvizsgáltak. Végül egy nagy kő alatt, ahol a víz lassan csordogált, megtalálták a vízisikló aranygyűrűjét.
-Megtaláltuk! - kiáltotta Palkó nyuszi, és a gyűrűvel a kezében visszaszaladtak a vízisiklóhoz.

-Köszönöm, kis nyuszik - mondta a vízisikló hálásan. -Most már ti is megkaphatjátok a labdátokat.
És mellé szeretnék adni nektek egy ajándékot. Ez egy szerencsepikkely. Ha ez van nálatok biztos, hogy szerencsétek lesz. De vigyázzatok, ne csak a szerencsében bízzatok, mert az nem jelenti, hogy biztos sikerrel jártok bármit is csináltok. – mondta és egy szép pikkelyt adott a nyusziknak. Tudta, hogy a pikkellyel nagy örömöt szerez a nyuszicsapatnak. De azt is tudta, hogy a pikkely nem igazi szerencsepikkely, hiszen az övé volt és még sosem hozott szerencsét, de arra gondolt, hátha segíthet vele a nyusziknak. Közösen kiszabadították a labdát a bokor alól, és Roli boldogan szorította magához és jó mélyre tette a zsebében a szerencsepikkelyt is. A nyuszik visszaindultak a rét felé.
Ahogy Roli és barátai visszatértek a rétre, nagy vidáman rúgták tovább a labdát. Az egész nyuszi csapat lelkesen játszott, és mindenki örült, hogy a kalandos út végén újra megvan a labda. Aznap este, amikor Roli hazaért, fáradtan, de elégedetten dőlt le a füves ágyikójába. Elmesélte, hogy milyen új kalandkaik voltak az erdőben. Apukája odalépett hozzá, és megsimogatta a kisnyuszi fejét.
-Roli, büszke vagyok rád. Nemcsak azért, mert visszaszerezted a labdádat, hanem azért is, mert segítettél másoknak útközben. Emlékezz mindig arra, hogy a jóság és a segítőkészség mindig meghozza a gyümölcsét. Roli mosolyogva hallgatta apukája szavait, és tudta, hogy igaza van.
Másnap reggel, amikor a nap első sugarai beragyogták a rétet, Roli ismét a focipályán találta magát, barátai társaságában. Az elnök bácsi, -aki fiatalon a válogatott csapatkapitányaként szerepelt, így fociban egy bölcs és tapasztalt nyuszi volt, akit mindenki csak az „Öreg Nyuszinak” hívott a háta mögött, elégedetten figyelte a kis csapatot.
-Gyerekek hamarosan megrendezzük a Nagy Réti Labdarúgó Tornát! Bízom bennetek és szeretném, ha jól játszanátok városunk lakói előtt! - Roli apukája elérkezettnek tartotta a pillanatot és maga köré hívta a csapatot!
-Gyerekek, ma egy különleges edzésünk lesz. Elmesélem nektek Roli kalandját a labdájával, és közben tanulunk egy fontos leckét: a kitartás és a segítőkészség erejét.
Roli kicsit zavarban volt, de büszkén hallgatta apukája szavait. Roland meséje mindenki szívébe belopta a jóság és a kitartás fontosságát. Ahogy az edzések folytatódtak, Roli és barátai egyre jobban összeszoktak, és egyre ügyesebben játszottak együtt. Apukája új technikákat tanított nekik, és mindenki igyekezett a legjobbat nyújtani.
A következő hetekben a nyuszi csapat egyre erősebbé és összetartóbbá vált. Egy napon nagy hír érkezett a rétre: a nagy focitornára a legjobb csapatok neveztek, be többek között a bajnokcsapat is, akik már évek óta együtt játszottak és mindig ők nyerték el a torna hatalmas trófeáját. Az újságok is megírták, hogy milyen hatalmas sporteseményt rendeznek, ahová az egész környék legjobb csapatait várják. Az „Öreg Nyuszi” nagyon bízott a kis csapatban, hogy sikeresen megmérettetik magukat a tornán.
Roli és barátai izgatottan készültek a nagy napra. Napról napra keményen edzettek, és mindent megtettek azért, hogy a legjobb formájukat hozzák. Az edzőjük bölcs tanácsai és Roli kitartása ösztönözte a csapatot, és mindenki egyre lelkesebben várta a nagy eseményt.
Elérkezett a torna napja. A rét tele volt izgatott nyuszikkal és más állatokkal, akik mind a meccsekre voltak kíváncsiak. Roli és barátai látszólag nyugodtan álltak a pályán, de legbelül még izgatottan, de készen arra, hogy megmutassák, mire képesek. Az első mérkőzésük az egyik legerősebb csapat ellen kezdődött el, de Roliék nem ijedtek meg. Emlékeztek a sok gyakorlásra és az összetartás erejére.
A mérkőzés elején az ellenfél gyorsan megszerezte a vezetést, de Roliék nem adták fel. A második félidőt Roliék kezdték. Roli Palkónak passzolt, aki egy szép csel után a kapura tört, de a kapus elgáncsolta. Palkó vállalt a büntetőt, amit szépen elpasszolt a kapus hóna alatt és kiegyenlített a nyuszi csapat. Egymást biztatva és segítve játszottak, és lassan, de biztosan játszottak Sorra dolgozták ki a helyzeteket. Roli ügyes passzokat adott, és a csapat többi tagja is keményen küzdött. Végül az utolsó pillanatban Roli rúgott egy gyönyörű gólt, amivel megnyerték a meccset. Boldogan öléltek meg Rolandot és az „Öreg Nyuszit”, akik a pálya szélén bíztatták őket!
A közönség tapsolt és éljenzett, és Roli szíve büszkén dobbant. Érzete, hogy a sok gyakorlás és a küzdés elérte a célját. A torna folytatódott, és Roliék csapata minden mérkőzésen egyre jobban szerepelt. Kezdték elhinni, hogy itt ma első helyezettek is lehetnek. Végül eljutottak a döntőig, ahol a legerősebb csapattal, a Bajnokcsapattal kellett szembenézniük.
A döntő mérkőzés rendkívül izgalmas volt. Mindkét csapat keményen küzdött, és a játék során egyik fél sem tudott jelentős előnyt szerezni. Az idő múlásával egyre nagyobb lett a feszültség, de Roliék nem adták fel. Döntetlenre állt a mérkőzés. Az utolsó percben Palkó szögletet rúghatott. Roli megsimogatta a zsebében levő pikkelyt, érezte, hogy szerencsét fog hozni neki. Úgy is lett, Roli felugrott és gyönyörűen fejelte be a labdát a kapuba. Majd ismét a csapat ismét megszerezte a labdát, és egy bátor mozdulattal az ellenfél kapujára lőtt. A labda a hálóba csapódott, és a nyuszi csapat örömmámorban úszott. Megnyerték a tornát! Az „Öreg Nyuszi” és Roli apukája büszkén gratulált mindenkinek, és Roli különösen sok dicséretet kapott. A győzelem nemcsak a játékban, hanem a csapat összetartásában és kitartásában is megmutatkozott.
Roli és barátai boldogan tértek vissza a rétre, ahol mindenki ünnepelte a győzelmüket. Az edző mesélt nekik egy újabb történetet a jóságról és a kitartásról, és mindenki szívébe beleivódott a tanulság. Aznap este, amikor Roli lefeküdt, apukája megsimogatta a fejét, és azt mondta:
-Roli, nagyon büszke vagyok rád. Nemcsak azért, mert megnyertétek a tornát, hanem mert megmutattad, hogy a jóság és a kitartás mindig meghozza a gyümölcsét. Mindig emlékezz erre, és bármit elérhetsz az életben.
Roli mosolyogva álomba merült, és álmaiban újabb kalandokat élt át barátaival. Az erdő és a rét lakói azóta is mesélik Roli nyuszi történetét, és mindenki tudja, hogy a jóság és a kitartás mindig meghozza a maga gyümölcsét. Ha nem hiszitek, járjatok utána a réten, ahol a nyuszik még ma is vidáman fociznak és mesélnek Roli nyuszi kalandjairól.