A gólya és a sok kacsa, avagy Máté bácsi lecsapolja a tavat.
Helyszín: egy aprócska falucska mellett egy tavacska, benne kacsa és pár halacska.
Kacsa-ó, ez kacsató? kérdezé ama lusta turista, ki a tóparton állt egy lábon, hisz ő gólya ki a kontinenseket rója.
S ekkor a tópartról toppan, ó torkos kis tó-kacsa, jó kacsa? miközben Máté bácsi a nádasban a sárból való csálé háznak alapot ás, – láss! Ez nem sás? Természetkárosítás!
A topogó kacsanép látja, hogy már rég csupa sár a csőrük, hal sem csúszik tőlük, lassan nem lesz csak bőrük, az is kopasz, se tolluk, amivel a nép a légbe hatol.
Fél a hínárt rágó gólya, hogy odaüt a kacsa Őr, illetve a tóban túl mélyre merül a csőr.
Ezért felszállva rövidtávra landol a nádra, rákiált a kacsákra: – Bolondos kis csapat, tavatoknak vége, mielőtt még észrevettétek félve, hogy a tavak réme az ember, ki mindent akar, s a szarban is kapar… lecsapolja tavadat, erre nem jött szavazat? Lecsapolja tavadat, ami úgy is kiapadt, sárból házat épít, szépít s tómederből utat épít. Itt a vége, de mégis vége, a gólyának sem lesz ebédje.
Így járt pórul a gólya is, és sok bús tavat toppantó kacsa. Nem lesz senkinek sem tava. A gólya utazhat haza.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Egy ponty álmosan lapult a nád tövén Mikor Jani megjelent a tó fövenyén. Szerelte csaliját jó sokáig, S belegázolt a vízbe bokáig dobta a szereléket bátran, ami, landolt is a zöld nádban… Nagyot lo...
Elolvasom
Foltos vidáman szaladt be az iskola kapuján. Az udvar hatalmas volt, tele lombos fákkal, színes virágokkal és zöldellő bokrokkal. A levegő tele volt a virágok édes illatával, és a napsugarak vidáma...
Elolvasom
A nap első sugarai épphogy átbújtak a fák lombjain, amikor Foltos, a tarka tacskó izgatottan pattant ki az ágyából. Ma volt élete első napja az iskolában! Az iskolás táskáját már este összekészítet...
Elolvasom
Helyszín: egy aprócska falucska mellett egy tavacska, benne kacsa és pár halacska. Kacsa-ó, ez kacsató? kérdezé ama lusta turista, ki a tóparton állt egy lábon, hisz ő gólya ki a kontinenseket rója...
Elolvasom
Ezt a verset írta: Székely Gyula amatőr író
Székely Gyula vagyok, tanárként dolgozom egy debreceni általános iskolában. Életem során sok tapasztalatot szereztem, ezek motiválnak ha verset, vagy éppen mesét írok, vagy mesélek. A sport az egyik olyan tevékenység, ami fontos számomra.E mellett a gyerekek szeretete és tudásuk gyarapítása is maghatározza mindennapjaimat. Mindig is szerettem az állatokat és amióta egy kis tacskó is a társam, ez az érzés...