FuriCsudinéni meséje

FuriCsudinéni meséje.

FuriCsudinéni az erdő hőse volt. Hatalmas mackó járásáról minden erdőlakó megismerte, s alig várták, mikor jelenik meg, mert a szíve tele volt csupa-csupa jósággal. Nem volt olyan probléma, amit meg ne tudott volna oldani. Ha mézes süteményhez kellett alapanyag, azonnal elcammogott Méhikéhez, aki bőségesen ellátta. FuriCsudinéni cserében tavasszal Méhikének segített Mézvirágot ültetni, ami lila, piros, sárgabarack és fehér színben pompázott a Méhe lak körül. Ha Tapsi répatortával akarta megvendégelni népes családját, már szaladt is a kertéje, s azonnal vitte is a répát neki.    Mindenféle virágot, gyümölcsöt, zöldséget megtermelt. Igaz, a málnánál és a szedernél elkapta a hév, mert azt majdnem mindenki szerette. Néha még ő is jól becsemegézett belőle. A patak meg, ami az erdőt szegélyezte bőségesen ontotta a halakat. Érintetlenségében és zártságában elbűvölő volt ez az őstermészet. Emberek nem jártak erre, a patások is elkerülték, mert nekik több hely kellett a szaladgáláshoz. Így aztán mindenki mindenkit ismert és szeretett.

FuriCsudiéni a gyors sodrású patak mellett élt a Gizella lakban. Hogy miért éppen így nevezte el otthonát, annak a mackónemzetség ősének neve volt az oka. Ő már réges-régen a mackó Mennyországban pihent, de, amikor lepillantott a Földre, az kivétel nélkül hatalmas örömmel töltötte el.  Mert Furinéniék hatalmas szeretetben éltek három rakoncátlan medvebocsukkal: Buksival, Barnussal és Botladozóval. Buksi még óvodás volt az erdei óvodában, Barnus már az iskolapadot nyűtte, Buksi, a legkisebb pedig arról kapta a nevét, hogy állandóan elesett és bukfenceket vetett. Azt gondolhatnánk, hogy FuriCsudinéni férjét is a csodájáról nevezték el, de mivel az nem vitt véghez szívhez szóló varázslatokat, egyszerűen csak Brummogónak hívták. Különleges férfi volt, mert mindenben segítette a feleségét. FuriCsudinéni azonban maga volt az igézet, aki minden bajt azonnal orvosolt, ezért lett a nevében is csudálatos, azaz FuriCsudi. Az erdő lakóinak ez az elnevezés a csodálatost jelentette. Szorgalmas család voltak. Kamrájukban felcímkézve álltak a bödönök, de még a szárított halak is, hiszen a kertjük végében álló folyócska tele volt mindenféle kérésszel, ponttyal, csukákkal, de néha-néha egy-egy hatalmas amur is idetévedt. Barnus, Botladozó és Buksi szabad idejükben imádtak horgászni, mert annyi hal volt ott, hogy szabad kézzel is tele lett egy-egy vödör velük. És megtanulták, hogy egy nőstényhal a legjobb csali, amit hosszú ágakhoz kötnek, mert bizony azután rajzanak a hímek. Ilyenkor hálóval kifogták az összest. A napi muzsikát az éger-, szomorúfűz- és a tölgyfákon élő Csipcsiripek szolgáltatták. Ha valami baj történt, Fakopáncs doktor nyomban ott termett, s meggyógyított mindenkit. Gyönyörűséges volt így élni.  Egészen addig a napig, amíg Ordas uraság a szomszédos erdőből ide nem tévedt.

Nagy tetszéssel szemlélte a számára teljesen ismeretlent, és azonnal rájött, hogy itt hiába próbál zsákmány után nézni, mert ez bizony nem olyan hely, ahol az állatok megeszik egymást, hanem barátok. Már egy napja kopogott a szeme az éhségtől, de kedvenc eleségei a szarvasok, vaddisznók és őzek itt nem élnek meg.

-          Hm! – csodálkozott, mert ismert néhány mesét, mikor az erdők állatai a vadászok vagy az ordasok elől menekülnek, vagy éppen barátokká lesznek. De ez az erdő nem a „négyszögletű, kerek erdő”, nem is Piroska lakhelye, hanem akkor milyen hely ez? – hümmögött magában. Erre a kérdésre egyelőre nem kapott választ. Ahogy beesteledett, s Uhu felébredt álmából, rögvest FuriCsudinéniékez röpült.

-          Veszély! Veszély! – huhogta.

-          Milyen veszély kérdezte az álomtól kábultan Brummogó?

-          Szürke, lompos farka van, és teljesen olyan, mint egy néha idetévedt, szelíd kutya, csak engem is le akart vadászni a fáról.

-          Ajaj! Azonnal szólni kell Álomszuszéknak, a mormotának és Kotrógépnek, a vidrának, no meg Hosszúfülűnek. Ők vannak a legnagyobb veszélyben, mert ez egy csúcsragadozó lesz, a toportyán, azaz a farkas.

-          Álomszuszék és családja nincsen veszélyben – szólt közbe FuriCsudinéni – füttyjelekkel figyelmeztetik egymást, de még azt is jelezni tudják, mekkora a baj és ki elöl kell menekülniük.

-          Mi az, hogy csúcsragadozó? – kérdezte egyszerre Méhi és Tapsi, akit néha Hosszúfülűnek becéztek?

-          Ha éhes, mindenevő – ezt jelenti.

-          No, bennünket biztosan, nem – zümmögte Méhi. Habár, nem győzzük a királynőnk testőrségét megerősíteni, hiszen őt mindenképpen meg kell védenünk, különben vége a szervezettségünknek.

A méhkirálynőt Méhin kívül személyesen még senki sem látta. Őrsége az ajtó közelében állt, mert a nagy záporoktól iszonyúan rettegett mindenki. Miután Méhi külön életet szeretett volna magának, így engedélyt kapott arra, hogy saját háza legyen távol a kastól.

Időközben Szürkemindentfaló nevet is kapott.

-          Mihez kezdjünk ezzel az eltévedt vándorral? – kérdezték egyszerre FuriCsudinénit.

-          Szavazzunk! – válaszolta a sok mindent látott medveasszonyság. Itt maradhat, ha nem eszik ezentúl, csak halat és gyümölcsöket. Ha nem tetszik neki a dolog, le is út, fel út, mehet tovább portyázni bárhova. Mi nem támadunk rá, így beszélnünk kell vele! Ehhez viszont az kell, hogy szemtől szembe találkozzunk.

Erre a döntésre a CsudaPatak is rábólintott. Annyi halam van, hogy száz meg száz ilyen erdőlakónak is élelemmel szolgálhatnék. Ha meg nem tudjuk meggyőzni ezt a farkast, akkor felfűjom a hasam és megáradok. Olyan hatalmas leszek, hogy kisodrom őt innen.

Ezt a felszólalást hatalmas tapssal jutalmazták az erdő lakói.

Ekkor került elő Lompos, a róka.

-          Ne féljetek! – mondta. Majd én beszélek ezzel a Szürkemindentfalóval. Én garantáltan nem leszek sem az ebédje, sem a vacsorája.

Így is lett. Lompos megkereste a farkast.

-          Üdvözöllek a szögletek nélküli CsudaPatak partján. Van valami rossz szándékod vagy barátként jöttél? Ha igen, itt építünk neked is egy lakot, s vidáman, békességben élhetsz az erdő lakóival. Élelemmel nem lesz gondod. Rengeteg halunk van. Fel is dolgozzuk őket télire.  És lehetnél vegetárius is.

-          Méghogy én zöldségeket és gyümölcsöket egyek? – gondolta magában a toportyán.

Egyelőre azonban nem talált más kiutat, mert az éhségtől úgy kopogtak a szemei, hogy majdnem kiestek a helyükről. Így aztán beleegyezett az ajánlatba azzal a feltétellel, hogy szereznek neki egy feleséget, mert az mégsem járja, hogy éppen neki ne legyen családja. A kérése nem is olyan sokára teljesült.

És a CsudaPatak partjának lakói nagy egyetértésben boldogan élnek ma is. De ne keresd őket! Sok-sok Óperenciás tengert és Üveghegyet kellene átlábalnod, megmásznod, amíg rájuk találnál! Itt a vége, fuss el véle!

M. Fehérvári Judit