Fűzfa dala

Fűzfa dala.

A kis tavacska az őzet 

oda csalta,

fűzfa ága igen csalfa!

Kizöldült az erdő,eső

zúdult oda,

nem volt,s lett tavacska! 

Egyik fűzfán bagoly ül,

de nem fütyül,

szemével élesen figyel!

Figyel bizony,egy pockot

a fűben,

ekkor dobbant az őz,

menekül a pocok,

s a fűzfa ága ide-oda hajladoz! 

Kortyol az őz ,az eső adta

tóból,

na elég volt a jóból,

s ekkor lecsap a bagoly,

pocok úszott a tavon!

Aranysárga ágain a fűznek,

madarak gyűlnek,

daluk messzire száll,

eső csinálta tavon ,egy

tükörkép,a fűz hajladozik! 

Bagoly újra lesben,tágra 

nyílt szemmel,

zizzen a fű, de csak a szél volt,

felhő mentes már az égbolt!