Gólya.
Romos ház a falu szélén,
otthont ad a füstös kémény.
Tetejében fészekcsésze,
gólya madár építménye.
Tél elűzi, tavasz várja.
Visszatér az otthonába.
Rést tömköd, ragaszt és javít.
Tataroz és kitakarít.
Ünneplőben, büszkeséggel,
kúp alakú hosszú csőrrel,
fél lábon áll, úgy szerepel.
Nem felesel, csak kelepel.
Mocsaras vidéken lépdel.
Vajon mit keres a réten?
Lám mindig talál eleget,
békát, pockot és egeret.
Szép az élet kelep-kelep,
tágas itt a vadászterep.
Lépten-nyomon mindig akad,
ugrik, mászik sok jó falat.
Kutat, keres, s ez nem móka,
ebédet vár a fióka.
Jóllakottan elégedett,
szendereg a gólyagyerek.
Ezt a mesét írta: Zagyi G. Ilona Költő, meseíró
1967.-ben születtem. Nógrádmegyében, Csécsén élek, verseket, mese-verseket, gyerekverseket. írok. 2013.- óta megtalálsz, több mesés, és irodalmi oldalon.