Kép forrása: Saját
Gyökér-falvi történetek ll. A tündér ruhája.
Túl az üveghegyen,
varázserdő mélyén
aprónép éldegélt
nyugalomban, békén.
Már didergett az ősz,
ritkultak a lombok,
fagyos szél sodorta
a hulló virágszirmot.
Jánoska, a rend őre,
most is készenlétben,
kémlelte a tájat,
mert ő mindig éber.
Felfigyelt a zajra
a tündér-laknál járva,
messzire hallatszott
Csinka szipogása.
Bekopogott hozzá:
- Talán bizony baj van?
Segítek, ha tudok.-
s nyílt az ajtó halkan.
Reszketett a tündér,
- Hideg van, és fázom,
lefagyott a lábam,
s nincsen nagykabátom.
Valamit tenni kell,
mégpedig sürgősen,
el is repült Jánoska
hómanóhoz sebesen.
Hómanó még álmodott
messzi, havas tájról,
ijedten riadt fel
a hangos kopogástól.
Baj van, hómanócska,
a tündérkénk fázik,
kéne egy cipőcske
és egy nagykabát is.
Hómanó töprengett,
bár nem sokáig,
ha hideg lel valakit,
minden perc számít.
Megyek rák apóhoz,
neki van ollója,
szab nekünk kabátot,
s készülhet majd csizma.
Megkérjük Pók apót,
mert csak ő tud varrni,
Csinkának lesz ruhája,
nem hagyjuk megfagyni.
Rák apó sietett,
az olló csattogott,
a mesteri szabó,
serényen dolgozott.
Pók apó fonala,
pörgött szorgalmasan,
elkészült a kabátka
s a lábbeli is gyorsan.
Megörült a tündér
a meleg holmit látva,
hamar bele is bújt,
s megszűnt vacogása.
Kacagott a lányka,
pörgött és forgott,
ilyen szép holmit
talán sosem látott.
Puha volt, és meleg,
bizony már nem fázott,
hálás szívvel ölelte
a sok dolgos barátot.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Túl az üveghegyen varázserdő mélyén, aprónép éldegélt gyökér-lakban békén. A nyári nap sugara beragyogta az erdőt, mosolyogva űzte el a tolakodó felhőt. Csodás ez a reggel, jóleső ébredés, nyújtózo...
Elolvasom
Hosszú csápok, amit látok. Mi bújik a kéreg alatt? Kitapogat óvatosan. Meleget vár, talán nyarat? Júniusban előbújik, fényes, fekete frakkban, előkelőn illeg-billeg a szép, nyári alkonyatban. Röppe...
Elolvasom
Vajon mit rejt csöndes tölgyes, ki lakik az erdő mélyén? Itt kukucskál egy rönk mellett Borz Amál és Borz Aurél. Van itt borzvár a föld alatt, de nem egyszerű kotorék, csillog, villog, tisztán tart...
Elolvasom
Túl az üveghegyen, varázserdő mélyén aprónép éldegélt nyugalomban, békén. Már didergett az ősz, ritkultak a lombok, fagyos szél sodorta a hulló virágszirmot. Jánoska, a rend őre, most is készenlétb...
Elolvasom
Ezt a verset írta: Zagyi G. Ilona Költő, meseíró
1967.-ben születtem. Nógrádmegyében, Csécsén élek, verseket, mese-verseket, gyerekverseket. írok. 2013.- óta megtalálsz, több mesés, és irodalmi oldalon.