Kép forrása: pixabay.com
Ha almafa lehetnék.
Ha almafa lehetnék,
Almás rétest ehetnék,
Hogyha kötény lehetnék,
Minden almát leszednék,
Alma mag ha lehetnék,
Cipellődbe tehetnék,
Ha cipellő lehetnék,
Véled táncba mehetnék,
Hogyha dallam lehetnék,
Bút s bánatot felednék!
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Akkor történt, amikor vak sötétség honolt itt a Földön. A Szégyen, a Bizonytalanság, a Rettegés, a Hitványság, a Gonoszság, az Irigység, az Alattomosság, a Tisztességtelenség, az Igazságtalanság jó...
Elolvasom
Nem is olyan régen történt, talán még a kungyalusi mindent tudó öregasszonyok emlékeznek is rá, amikor a mezei egér barátot keresett magának. Elindult a falu felé, a kanális partján megállt, megmos...
Elolvasom
Történt egyszer, valamikor a régi időkben, amikor még szépanyám nagyanyja sem élt, hogy egy ember, kora hajnalban kinn ásogatott a földeken. A rögöket mind zsákokba rakta, azokat meg egy taligára. ...
Elolvasom
Akkor történt, amikor az időnek még nem volt sem kezdete, sem vége, az éjszaka fekete volt, a nappal meg hófehér. Élt valahol, az égbolton, a Világmindenség legtávolabbi sarkában egy picinyke, ragy...
Elolvasom
Ezt a mesét írta: Tóth Marianna meseíró
Kunszentmártonban élek, 1963. november 1-én születtem Szentesen. Kisgyermekkorom nagy részét nagyszüleimnél, Alattyánon és Csépán töltöttem, ahol megismerkedtem a falusi emberek életének szépségeivel és nehézségeivel. Iskoláimat Kunszentmártonban, Szarvason, Budapesten, Szegeden és Debrecenben végeztem az óvónői pályához kapcsolódóan. Az óvodapedagógia sajátos eszközrendszere lehetőséget adott arra, hogy...