A mesélő gyertya

A mesélő gyertya.

 Réges-régen, egy kicsi kis falu legszélén élt egy ember meg egy asszony, és ezeknek annyi gyereke volt, mint mákos gubán a mákszem. Még a házi egér is elköltözött tőlük, mert a kamrájuk csak úgy kongott az ürességtől. Az a sok gyerek pedig mindig éhes volt. Egyfolytában kérdezgették:

- Mit hozott ma édesapám?

- Én biz’a csak madárlátta kenyeret!

Így ment ez napról napra, hónapról hónapra.

Egyszer egy havas téli napon így szólt a szegényasszony:

- Ej, apjuk! Nemsokára itt a karácsony! Mégis csak illene meglepnünk a gyerekeket valamivel!

- Jól van anyjuk, de nekem nincsen csak két krajcárom, és az bizony semmire sem futja!

Erre az asszony gyorsan kioldotta a kötője sarkát, előkotort onnan még egyet és így szólt:

- Itt van ni, eriggy és vegyél ajándékot a fa alá!

Az ember azonnal útnak is indult. Amint beért a faluba rögtön megállott a suszter házánál.

A becsületes mester éppen a varrócérnát sodorta, de azért készségesen megkérdezte az embertől:

- Mi járatban kelmed?

- Ajándékot szeretnék a gyermekeimnek karácsonyra!

-Mennyit szánnál erre?

- Nincs nekem csak három krajcárom!

- Hát ennyi még egy fél pár cipellőt sem futna!

Az ember nagy búsan tovább ment. Nemsokára a mézesbábos háza elé ért, ahonnan finom sütemények illata áradt. Bekopogtatott nyomban és megkérdezte:

- Mit vehetnék ezen a három krajcáron?

- Adok érte egy mézeskalács huszárt – szólt az.

- Ez bizony annak a sok gyereknek a fél fogára sem lesz elég!

Így hát az ember szomorkodva tovább ment. Egyszer csak egy kis műhely elé érkezett, a gyertyamártó boltjába. Az ember fázósan lépett a műhelybe, a mester pedig megkérdezte tőle:

- Mit szeretnél vásárolni?

- Ajándékot a gyermekeimnek, de csak három krajcár lapul a zsebemben.

- Add csak ide, adok érte egy szál gyertyát!

- Mit kezdek én egy gyertyával?

- Ez nem akármilyen gyertya! Ez egy mesélő gyertya! Meglásd, hogy milyen csodát hoz majd nektek!

Az ember hitte is, nem is, de hazatért a gyertyával. Mikor megérkezett kérdezte az asszony:

- No ember, mit hoztál a gyerekeknek?

- Hát egy mesélő gyertyát!

- No lett is nagy csodálkozás, az asszony azonnal szalasztotta a legnagyobb gyermeket:

- Eriggy és hívd át a szomszédékat, hagy lássák milyen különleges ajándékot kaptok karácsonyra! Mondd el nekik, hogy csoda gyertyánk van!

A gyerek futott is, és hamarosan nemcsak a szomszédék gyerekei jöttek a szegényember házához, hanem ott termett az egész falu népe.

Az ember meg letette a gyertyát az asztalra, és meggyújtotta. Azok meg csak várták, hogy a gyertya mesélésbe kezdjen. Egyre izgatottabbak lettek, egyre nagyobb lett a kíváncsiság.

Az ember mikor felismerte, hogy a gyertya bizony nem fog mesét mondani, ezt gondolta:

- Mégsem maradhatok szégyenben ennyi ember előtt!

Azzal nagy hirtelen ő kezdett el mesélni:

„Egyszer volt, hol nem volt, volt egy ember meg egy asszony, és ezeknek annyi gyereke volt, mint mákos gubán a mákszem. Még a házi egér is elköltözött tőlük, mert a kamrájuk csak úgy kongott az ürességtől. Az a sok gyerek pedig mindig éhes volt.”

Mire a végére ért, az asztal tele lett almával, dióval és minden földi jóval, mert a népek hazaszaladtak és mindenki hozott valami finomságot, úgy hallgatták közben a mesét.

Ezután minden este meggyújtották a mesélő gyertyát, és a szegényember házánál újabbnál-újabb meséket hallgatott télen az egész falu népe.