A holnap (Szen'mártoni kerekerdő)

  • 2022.
    dec
  • 31

https://gabicsabi.hu
Egyre erőtlenebbül sütött a szeptemberi nap. A szen’mártoni kerekerdő fái között izgatottan futkosott a mókus. Hol az ágakon ugrándozott, hol pedig a sárguló fövenyen, hóna alatt egy zsák mogyoróval. Egyszerre csak megpillantotta a nyulat. Hanyatt fek...

Kép forrása: pixabay.com

Egyre erőtlenebbül sütött a szeptemberi nap. A szen’mártoni kerekerdő fái között izgatottan futkosott a mókus. Hol az ágakon ugrándozott, hol pedig a sárguló fövenyen, hóna alatt egy zsák mogyoróval. Egyszerre csak megpillantotta a nyulat. Hanyatt feküdt a tisztás közepén. Odament hozzá és megkérdezte tőle:

  • Mondd csak, mit csinálsz te itt?
  • Nézem a fákról lehulló leveleket! Egész nyáron száguldoztam, rohangáltam a térdig érő fűben, és közben nem figyeltem az erdőre!
  • Na és aztán? – fölényeskedett a mókus.
  • Észre vetted, hogy nyakunkon az ősz? Olyan szép… Ülj ide mellém és nézzük együtt!
  • Ilyen bolondságot! Nem érek én rá erre! Most sietek, majd talán holnap…

 

A mókus továbbszaladt a téli eleséggel a nyúl pedig ott maradt a tisztás közepén. Mancsait összefűzte a feje alatt, szeme a kék eget bámulta, ahonnan szépen lassan, ringatózva, imbolyogva szálltak alá a fákról lehulló levelek.

Másnap a mókus ismét arra járt, a nyúl meg ugyanott feküdt, ahol tegnap hagyta:

  • Nincs neked jobb dolgod, mint heverészni? – mérgelődött. Nem ártana az ínségesebb időkre gondolnod! Látod, én jól megtöltöm az éléskamrámat, legyen mit ennem, mire itt lesz a tél!
  • Nézd, milyen mesések ezek a levelek! – ámuldozott a nyúl. Egyik vörös, a másik bíborpiros, a harmadik sárga, ez meg itt barna, mint én vagyok… és nézd… amaz meg… arany! Gyere, hasalj ide mellém! Nézzük együtt ezt a csodát!
  • Ne haragudj, de nagyon sok a dolgom! Holnap már biztosan ráérek!

Azzal a mókus ismét továbbnyargalt, de mire eljött a másnap megint a tisztás közepén találta a nyulat, aki fűszállal szájában lélegzet visszafojtva fülelt.

  • Hallgasd csak, mit suttog az erdő! Hallod a szél dalát? Fenséges keringőt dúdol az erdőnek… És látod a magasban a felhőket? Libbenve táncolnak, pörögnek… - álmélkodott a nyúl.
  • Ej, micsoda haszontalanság! Csak fekszel naphosszat és semmit sem teszel! Nekem nincs időm arra, hogy hulló faleveleket nézegessek! Hallgassam a szél zúgását! Majd talán holnap!

A nyúl pedig halkan és bölcsen ezt mondta:

  • Te mókus! Nincs olyan, hogy holnap! Észre vetted már, hogy amikor úgy hisszük, hogy a holnap elérkezett, éppen akkor derül ki, hogy mindig csak ma van?
Tóth Marianna, meseíró

Ezt a mesét írta: Tóth Marianna meseíró

Kunszentmártonban élek, 1963. november 1-én születtem Szentesen. Kisgyermekkorom nagy részét nagyszüleimnél, Alattyánon és Csépán töltöttem, ahol megismerkedtem a falusi emberek életének szépségeivel és nehézségeivel. Iskoláimat Kunszentmártonban, Szarvason, Budapesten, Szegeden és Debrecenben végeztem az óvónői pályához kapcsolódóan. Az óvodapedagógia sajátos eszközrendszere lehetőséget adott arra, hogy a művé...