Hasznos tanácsok

Hasznos tanácsok.

Zöld Mesék Erdője egy varázslatos hely, ahol az állatok és a növények békében élnek az emberekkel. A legkülönlegesebb lakója az erdőnek régi jó barátom Ubul manó, aki az újrahasznosítás mesterévé vált az évek során. Lelkiismeretesen minden nap körbejárja az erdőt, hogy gondoskodjon róla, mindenki helyesen gyűjtse a szemetet, hasznos tanácsokkal látja el az állatokat.

Egy nap Józsika a közeli város lakója kirándulásra érkezett az erdőbe szüleivel. Amint a fák között sétált, egy különös lénybe botlott. Ubul manó, aki épp egy régi kartont alakít át madáretetővé, barátságosan köszönti. Józsika kíváncsisága felkeltődött, és többet szeretne megtudni.

– Szia, kis barátom! Én vagyok Ubul manó. Te kicsoda vagy?

– Szia! Én Józsika vagyok. Mi a manót csinálsz itt az erdőben?

– Én segítek az erdőnek tiszta és egészséges maradni az újrahasznosítással. Szeretnéd megtanulni, hogyan?

Józsika lelkesen bólogatott, mindig szeretett tanulni és új dolgokat megérteni.

Ubul manó először is megmutatta Józsikának, hogyan válogatják szét az erdei hulladékot: papír, műanyag és üveg.

– Látod, minden fánál van három különböző színű gyűjtőedény. Egyik a papírokhoz, egyik a műanyaghoz, a harmadik pedig az üveghez.

– De miért van szükség külön gyűjteni őket? – kérdezte a kisfiú.

–  Így könnyebb újrahasznosítani őket. Minden anyagnak más a feldolgozási módja, és így sokkal többet tudunk megmenteni az erdő számára. – válaszolta Ubul manó, aki elmagyarázta, hogy az újrahasznosítás hogyan segít megőrizni az erdő tisztaságát és egészségét.

A lecke során megjelentek az erdei állatok is, akik mindegyike segít egy-egy hulladékfajta begyűjtésében. Mindegyik állat elmagyarázta Józsikának, milyen fontos szerepük van ebben a folyamatban.

– Én a papírokat gyűjtöm, mert azokból új fészkeket tudunk készíteni! – lelkendezett a mókus.

– Mindig emlékezz, Józsika, a szelektív hulladékgyűjtéssel kevesebb szemét kerül a szeméttelepre. Ez azt jelenti, hogy több hely marad a természetben az állatoknak és a növényeknek, hogy virágozhassanak és békében éljünk – kötötte lelkére Mókuci.

– Én pedig a műanyagot szedem össze. A tiszta műanyagból sok minden újrahasznosítható. –  folytatta a róka.

– Amikor újrahasznosítod a hulladékot, segítesz csökkenteni a szennyezést. A műanyag, papír és üveg újrafelhasználása kevesebb energiát igényel, mint az újak előállítása. Ezáltal kevesebb káros anyag jut a levegőbe, a vízbe és a földbe – magyarázta Rókuci.

– Az üvegeket én viszem el. Sokszor egy zsáknyi is összegyűl. Ezekből új üvegeket tudnak csinálni, úgyhogy ne dobd el őket! – dörmögte a medve.

– Látod ezt a műanyag palackot, Józsika? Ez a palack nagyon sokáig, akár 500 évig is eltarthat, mire teljesen lebomlik. Ez alatt az idő alatt a palack lassan bomlik le kisebb műanyag darabokká, amit mikroműanyagnak hívunk. – okította a kisfiút Maci.

– És miért baj ez, ha lebomlik? – kérdezte Józsika.

– A mikroműanyagok nagyon veszélyesek lehetnek az állatokra és a környezetre. Bekeveredhetnek a talajba, a folyókba és a tengerekbe, ahol az állatok lenyelhetik őket. Ez nem csak a vadon élő állatokra, hanem rátok, emberekre is veszélyes, mert ezek a műanyagok bekerülhetnek az élelmiszerláncba is. – ecsetelte Maci.

– Tehát, ha nem dobom el a műanyagot, hanem újrahasznosítom, akkor segíthetek megvédeni az állatokat és a környezetet? – csillant fel a kisfiú szeme.

– Pontosan! Minden egyes műanyag palack, amit újrahasznosítunk, csökkenti a szennyezést és védi a Földet. Ezért olyan fontos, hogy mindig gondosan válogassuk és hasznosítsuk újra a hulladékainkat. – nyugtázta a medve.

A nap végére Józsika teljesen megértette az újrahasznosítás fontosságát. Megígérte Ubul manónak és az állat barátainak, hogy otthon is hasonlóan fog eljárni.

– Ubul manó, megígérem, hogy otthon is így fogok tenni, és elmondom a barátaimnak is, hogy mit tanultam ma tőled.

– Nagyszerű, Józsika! Örülök, hogy segíthettem. – mosolyodott rá a kedves manó.

Búcsúzóul Ubul manó még a kisfiú után kiáltott:

– Minden kis lépés számít, Józsika! Te is segíthetsz megóvni a világunkat.

– Köszönöm, Ubul manó! Úgy lesz! Viszlát! – integetett neki Józsika.

Józsika lelkesen mesélte szüleinek a manóval történt találkozását, akik mosolyogtak és magukban azt gondolták, hogy milyen mesés fantáziája van a gyereküknek. De Józsika tudta, hogy ma egy fontos nap volt az életében: új barátokat szerzett és fontos küldetést is nyert az erdőben.