Hipp és Hopp az óvodában: Harapdáló Krisztofer

Hipp és Hopp az óvodában: Harapdáló Krisztofer.

    Hipp, a kengurulány, már alig várta a hétfőt, hogy találkozhasson barátjával, Hoppal, és megtárgyalják az oviban a hét vége eseményeit. El akarta mesélni, hogy szombaton elmentek a nagybátyjával gesztenyét gyűjteni a közeli parkba. Egy cipősdobozt szépen kibélelt a gesztenyefa levelével, és sorba belehelyezte az összes gesztenyét, amit gyűjtöttek. Volt abban mindenféle formájú: egészen gömbölyű, kissé lapos, nagyon lapos, középen kicsit nyomott, majdnem háromszögletű, kicsi, nagy, közepes, még szív alakú is! Mindnek kis szabálytalan világos folt volt a közepe tájékán. Nagyon érdekesek voltak, és szép melegbarnán fénylettek. Anyu azt mondta, hogy vesz fogpiszkálót, és készítenek belőle együtt gesztenyebabát, meg sünit, és kukacot, meg ami csak eszükbe jut. Jó móka lesz, az biztos! Meg akarta kérni Hoppot, hogy jöjjön el hozzájuk, és csinálják együtt, be akarta vinni a dobozt az oviba, hadd lássák a többiek is, hátha kedvet kapnak gesztenyét gyűjteni!

    Eljött a várva várt hétfő. Hipp fogta a dobozt, és nagy büszkén elindult anyuval az oviba. Az előszobában levetkőzött, (már nem kellett anyunak segíteni, még a benti cipőjét is egyedül vette fel) gyors puszi anyu arcára, aztán már rohant is a dobozzal a csoportba. – Sziasztok! Hopp, merre vagy? – kereste rögtön a barátját.

Senki nem válaszolt, csak az óvó néni köszöntötte, és mutatott a sarok a felé. Hipp, egy nagy gyerekkupacot látott a sarokban, ahol máskor csak egy szék szokott árválkodni a kis asztal mellett. A szék most is ott volt, csak kicsit arrébb. Letette rá a nyitott gesztenyés dobozát, és kíváncsian közelebb ment a gyerekkupachoz.

• Sziasztok! Ti meg mit csináltok itt? Mit néztek olyan nagyon? – kérdezte kíváncsian, és nyújtogatta a nyakát, hátha meglátja azt a nagyon fontos és érdekes valamit, de sehogyan sem látta.
• Szia, Hipp! – nézett fel Hopp a kupac közepe tájáról. – Van egy aranyhörcsögünk! Gyere, nézd! – azzal kinyújtotta a kezét Hipp felé, és közelebb húzta az asztalhoz.

Hipp, egy négyszögletes, nagy üvegedényben először egy kupac forgácsot pillantott meg, aztán egy érdekes kereket, ami forgott, és amiben egy nagyon aranyos, kis, aranysárga állat futott, forgatva a kereket. A kislány azon kapta magát, hogy pont olyan elbűvölten nézte, mint a többiek. Nem tudta levenni róla a szemét, nagyon szép kis állat volt, és végtelenül aranyos. A gyerekek, mindenről megfeledkezve nézték, ahogy játszik. Amikor megunta a forgást, kiugrott a kerékből, és enni kezdett. Csak úgy dagadt a kis pofija a beletömött almadarabkától. Még meg se rágta, már kis mancsába fogott egy kis sárgarépa darabot, azt akarta beletömni a szájába. Csuda érdekes volt!

• Gyerekek, gyerekek! – szólalt meg egyszer csak az óvó néni. Gyertek ide a nagy asztalhoz, és beszéljük meg, mi legyen a neve a csoport kedvencének! Valahogy szólítanunk kell őt, nem igaz?

Vonakodva bár, de a gyerekek otthagyták a terráriumban eszegető kis hörcsögöt, és nyomban találgatni kezdték a nevét.

• Legyen Kisaranyos! – javasolta Janka.
• Nem, legyen inkább Aranyka! – kiabálta Petra.
• Az meg milyen név, ilyen név nincs is! Legyen inkább Kedvenc! – tette le a voksát Hopp.
• Az nem jó név, szerintem legyen Péter! – csapott az asztalra Kira.
• Szerintem legyen Harapdáló, olyan édesen harapdálta az almát, de tudjátok mit? Ha mindenáron nevet akartok, akkor legyen Krisztofer. Harapdáló Krisztofer! Az jó név, igaz? – nézett az óvó nénire Hipp.
• Nem rossz, vélte az óvó néni, nem rossz. Mit szóltok hozzá? – kérdezte a többieket.
• Jó név. – hangzott innen.
• Szerintem is.– hangzott onnan.
• Legyen Harapdáló Krisztofer! – zúgták kórusban.
• Akkor gyertek, mondjuk meg neki! – fogta kézen a legközelebb állót az óvó néni, és elindultak a kis hörcsög terráriuma felé.

A terráriumban viszont nem volt senki. A mókuskerék felborulva ácsingózott az üvegfal mellett. Tanácstalanul néztek egymásra. – Hová lett? Hol van Harapdáló Krisztofer? Szólongatták, keresték mindenhol, még a játékos polc mélyére is benéztek, de sehol senki. Se a sarkokban, se a székek alatt, se a ládák mélyén, sehol nem találták. Lógó orral ülték körbe az óvó nénit a szőnyegen.

• Gyerekek, nem nyelhette el a föld! Biztosan megtaláljuk valahol! Csak legyünk türelmesek, elő fog kerülni! Csak ne keseredjetek el! – mondta. – Hanem tudjátok mit?

Láttam, hogy Hipp hozott nekünk egy dobozt. Mi van benne Hipp? – Mindenki Hipp felé fordult.– Tényleg! Mit hoztál? – kérdezték.

• Óh, a gesztenyéim! Már el is felejtettem! Szombaton gesztenyét szedtünk és behoztam megmutatni milyen szépek! – és a kengurulány ugrott is fel a szőnyegről, hogy odavigye a többiekhez a dobozt. Amikor a kör közepére ért vele és letette, lássatok csudát! Harapdáló Krisztofer bújt elő a gesztenyék közül, és kíváncsian nézte a sok csodálkozó gyerekarcot.

Lett nagy vigalom! Mindenki egyszerre akarta megsimogatni! Volt nagy nevetés, csak úgy gurultak a szőnyegen nagy jókedvükben. A kis zsivány hörcsög! Hogy elbújt, bizony a gesztenyésdobozban senki nem kereste őkelmét! Az óvó néni szép gyengéden megfogta a kis csavargót, visszatette a helyére, de a mókuskereket kivette a terráriumból, ne tudjon többé Krisztofer kimászni.

Abban is megegyeztek, hogy holnap együtt elmennek gesztenyét gyűjteni, és készítenek sok érdekes játékot belőle.

Hipp és Hopp, a két jóbarát alig győzött mindent elmesélni otthon!