Kép forrása: pixabay.com
Hol én lakom.
Rónaságban ringó illatozó zsálya,
Arany szénaboglya, milliónyi máglya,
Szik rét fuvallatán kamilla virága,
Körösnek vizében révészek uszálya.
Forró éjszakákon tücsök muzsikája,
Túlát lápja felett fehér gólyák násza,
Széles út porában baromnak igája,
Drága dédapámnak füstölgő pipája.
Olvadó folyónál télkergető lárma,
Tavaszi zsongásban gesztenyefák árnya,
Hullámzó tengernek aranyló kalásza,
Paraszti kenyérnek illatos kovásza,
Díszes viseltben széplány pántlikája,
Gazda kalapjának széles karimája,
Szorgos pásztorkának lármás száz libája,
Gátoldalán játszó gyermek karikája.
Nyári szállásoknak tákolt kalyibája,
Visongó malachad legkisebb kanásza,
Tekintetes urunk sarki téglaháza,
Szűcsmesterek hímzett téli nagykabátja.
Csárda udvarában boros korsó máza,
Uradalmi gazdaságnak büszke jó lovásza,
Verbunk dallamára huszároknak száza,
Hűvös temetőkben asszonyaink gyásza.
Cukrászda habjának krémes íz világa,
Téli disznótornak házi pálinkája,
Útszéli keresztek hervadó virága,
Öreganyám gyógyítgató füves patikája.
Éji csillagok közt Istenünknek háza,
Márton templomában hívek hű imája,
Nemzetünk ünnepén lobogónak tánca,
Nagykun szépapáink elvhű etikája.
Jövendő jómódért iparos fohásza,
Áldást kér százat e kicsiny kis hazára,
Végtelen reménység versemnek határa,
Múló idő távolának biztos krónikása.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a mesét írta: Tóth Marianna meseíró
Kunszentmártonban élek, 1963. november 1-én születtem Szentesen. Kisgyermekkorom nagy részét nagyszüleimnél, Alattyánon és Csépán töltöttem, ahol megismerkedtem a falusi emberek életének szépségeivel és nehézségeivel. Iskoláimat Kunszentmártonban, Szarvason, Budapesten, Szegeden és Debrecenben végeztem az óvónői pályához kapcsolódóan. Az óvodapedagógia sajátos eszközrendszere lehetőséget adott arra, hogy a művé...