Hómancs szerencsét próbál

Hómancs szerencsét próbál.

Hómancs szerencsét próbál

      Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis kutya, akit Hómancsnak hívtak.

Nagyon szegényes körülmények között élt,egy özvegyasszonnyal és annak fiával. Egyszer arra járt a Báró,Báróné és lányuk Fufu Lá Stefarazade,de csak így becézték: Fufikám. Fufunak nagyon megtetszett Hómancs.  

-De aaannnyaa! Én aaakaaaroom azt a kutyát!-követelőzött.

-Ó,hát persze,hogy a tiéd lehet! Drágám, kérlek fizess!-fröcsögte a Báróné.

Mivel sok pénzt ajánlott a Báró Hómancsért ,az özvegyasszony rögvest elfogadta az üzletet.

Pár év múlva Fufikám már nagylányként kilépett a teraszra és véletlenül nyitva hagyta az ajtaját.

Hómancs kihasználva a helyzetet kiugrott és ezzel elkezdődtek a kalandjai.

Hómancs sikeres földet érésekor vígan elvakkantotta magát örömében. Woof-woof. De azért kicsit félt, mert mit fog csinálni egyedül az erdőben? Rögvest elkezdett falat után szimatolni. Valami nagyon ínycsiklandóan erős illat csapódott picike fekete nózijába. Elindult az illat irányába. De sajnos az az illat nem egy mézes-mázos harapnivaló volt, hanem egy gazdag házaspár a gyerekeikkel ebédelés közben.

A család ahelyett, hogy befogadta volna Hómancsot, elzavarták. Ráadásul egy falatot sem adtak neki.  

-Te rusnya kutya, el innen-parancsolta az ifjú asszonyka.

Szegény Hómancs nagyon szomorú lett. Búsan beballagott egy barlangba. Meghúzta ott magát és elaludt. Másnap visszament a Stefarazade Báró család őszi nyaralójába. Szerencsére az erdő szélén állt,így Hómancsot senki sem kereste. Hómancs lehuppant a kőből készült vártorony aljába és felnézett Fufikám virágokkal díszített ablakára.

Hirtelen elrántotta valaki a függönyt.Shakara a főszobalány nézett ki rajta,kezében azzal a vödörrel amibe belecsavarta a koszos felmosórongyot. Gondoljátok el mi történt ezután.! A lényeg az,hogy kutyusunk a történet után a vízesés felé vette az irányt és leugrott a vízbe.

Csak zuhant és zuhant. Mikorra földet ért elszédült, pörögve,forogva ment ki a partra. Szegény nagyon vizes lett. Meglátta, hogy egy tábortűz közelében van. Odakullogott és vajon ki ült ott a tűz előtt melegedve? Na? Na ki? A Rossz és Gonosz Boszorkány,Vhadharorka. Mikor Hómancs meglátta a boszorkányt elbújt a fa mögé. De meghallotta a fa reccsenését és meglátta Hómancsot.

-Gyere ide,te kis jószág,megkínállak hússal- így szólt a boszorkány.

Hómancs mit is tehetett volna elfogadta az ajánlatát. A banya azonban becsapta, kísérleti állatnak kellett volna neki a nyula, Vámpírfog mellé.

De Hómancs kitért az útjából és elmenekült.

Már hajnalodott, amikor végre megpihent. Rátalált egy tündérlakra, bekéredzkedett és találkozott egy tündérrel,Roxánával. A tündér nagy örömmel ölelte meg Hómancsot.A tündérek nagyon kedvesek voltak vele. Roxi volt a ház tulajdonosa. Egy este Roxi arra ébredt,hogy hatalmas lépteket hallott,minden remegett és leesett. A földön pedig óriási lábnyom díszelgett.

Ez sajnos egy óriás volt.Roxi gyorsan felkapta pamacsot a nyusziját és Hómancsot. Kimenekültek a dülöngélő házból. Roxinak nagyon furcsa volt az,hogy nincs a közelükben az Óriás. Utána eszébe jutott,hogy a háta mögött lehet csak. Félve hátrafordult,hát biz’ott volt.

-Fuuutááás! Hómancs siess! – kiabálta Roxi.

Hómancs lihegve próbált az életéért futni.

Amikor odaértek egy fához,a tündér rejtélyes módon kinyitotta a fának a törzsét.    

Egy teli csillámporos lakba csöppentek.Tele tündérekkel,akik finom falatokkal tömték meg Hómancs pocakját. Ám a Tündérkirálynő nem nézte ezt jó szemmel és az éj leple alatt kihajította Hómancsot. Roxi amikor észrevette, hogy nincs ott a kis barátja,felkiáltott:- Hóómaaancs!!!! Nem fogadta el úrnője döntését,de már késő volt.

Hómancs időközben rátalált az erdőben sétáló hercegnőkre: Sama,Kalea,Diamanté,Niver,Jara-ra. A hercegnők kedvesen fogadták és az egyik hercegnő felajánlotta hogy Hómancs felpróbálhatja Jarának a koronáját.  

-Hómancs egy igazi király! –kiáltották egyszerre a hercegnők. A kis barátunk nagyon örült ennek és el is pirult.  

A hercegnők annyira megszerették Hómancsot hogy elhívták a palotájukba. Rendeztek egy bált Hómancs tiszteletére és a kutyusunk máris otthon érezte magát. Azóta is ő a legboldogabb kutyus a világon!  

Ez volt az én sztorim! – Woof, Woof!

Írta : Györfi Hanna Klára