Idétlen történet

Idétlen történet.

Vers

Idétlen történet

Zöld ág hajladoz a felhőnek elébe,
Felülök a magasba csak úgy melléje.
Hallgatom, hogy susog a napfényben,
Törött ága csapkod meg a szélben.

Rásóz egyet az orcámra,
Fejvesztve pislogok utána.
Leszédülök a meggyfáról,
Bennem a fájdalom fellángol.

Zöld fű hajladoz a szöcskének elébe,
Leülök, majd odahasalok melléje.
Hallgatom, miként mondja nyáron,
Én a fejedet nagyon komálom.

Összebarátkoztunk a szöcskével,
A béka is felugrott örömében.
Elkapott egy szúnyogot,
Lenyelte, de olyat fintorgott!

Bátortalan csiga ezen nevetett,
Kicsúszott a házából, homeless lett.
Túlcsúszott a réten a főút felé,
Majdnem átment rajta egy siető kerék.

Zöld autó gurult a csigának elébe,
Beülök hát a sofőr melléje.
Hallgatom, miként zenél egy telefon,
Azonnal hiányzik Mendelson.

Nem bírom már tovább, sorry,
Miként sérti a fülemet a Jolly.
Inkább kibukok egy pocsolyába,
Annak is a legmélyebb bugyrába.

Zöldmoszat úszik be elébem,
Papucsállatka mosolyog szerényen.
Hallgatom, hogy bugyborékol az iszap,
De kívülről egy hang a pocsolyából kikap.

Követem a hangot egy darabig,
Húz a dallam, mint a pantomim.
Visszahúz a gyümölcsfához,
Annak ismerős, komisz ágához.

Átfut ekkor az agyamon,
Utam hosszabb volt, mint a Maraton.
És akkor vettem csak észre,
Nem mondtam semmit a végére.