Ismerős vagy ismeretlen?


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

POL ICA MESÉI
 
 
1.szám
Ismerős vagy ismeretlen?
 
 
 
Egyszer régen, nagyon régen
megnyílott egy óvoda.
Oda járt az állatoknak apraja és nagyobbja.
Vígan élték életüket,
játszva okosodtak;
miközben az óvónénik
róluk szorgosan gondoskodt...

Kép forrása: saját rajz

POL ICA MESÉI

 

 

1.szám

Ismerős vagy ismeretlen?

 

 

 

Egyszer régen, nagyon régen

megnyílott egy óvoda.

Oda járt az állatoknak apraja és nagyobbja.

Vígan élték életüket,

játszva okosodtak;

miközben az óvónénik

róluk szorgosan gondoskodtak.

Erről a kis óvodáról szól a mesém éppen…

…Figyelmesen hallgassátok tanulságképpen!

 

 

 

 

 

 

            Egy szép nyári napon kint játszottak az állatgyerekek az óvoda udvarán. Sári, a kiscsibe és Mía, a kiscica labdát pattogtattak és gurítottak egymásnak. A kiscica az orrával meglökte a pöttyös labdát, majd Sári a szárnyával csapkodta. Végül egyre magasabbra pattant a labda az égre. Brúnó és Norbó, -a két kisegér- kergetőztek az udvaron. Lompos, a puli kutya messziről szemlélte Sári és Mía játékát. Leste, hogy tudja elvenni tőlük a pattogó, gördülő játékszert.

            Elefán Tomi is az óvoda „lakója” volt. Nem sokat mert mozgolódni az udvaron, mert félt, hogy a kicsiket agyontapossa. Bár nem volt egy mozgékony alak, de annál bölcsebb volt. Mindig óva intette a kisebb „lakókat” attól, hogy túl közel menjenek a kerítéshez. Azt is sokszor hangsúlyozta, hogy: „Nem szabad szóba állni idegenekkel!” Arról nem is beszélve, hogy: „Semmiféle csemegét, cukorkát, enni-inni valót nem lehet elfogadni ismeretlenektől.” Elefán Tominak nagy tekintélye volt az óvodában. Mindig hallgattak rá kisbarátai.

 

            Azon a napsütéses délelőttön, ahogy Sári és Mía labdája felpattant az ég felé, Lompos odairamodott és felugrott, hogy szájával elkapja a levegőben. A vicsorgó fogairól azonban tovább pattant a piros pöttyös játék és átrepült az óvoda kerítése felett. Lompos a rácsokon át leste; próbálta elérni a mancsával.

            Egy idős farkas asszonyság, akit Irmának hívtak, már napokkal ezelőtt feltűnt az óvónéniknek és a gyerekeknek a kerítésen kívül. Akkortájt is arra sétált, majd a zaklatott, lihegő kiskutyához intézte szavait:

„Szervusz Kedveském!

Szeretnéd visszakapni a labdádat?”

Lompos tudta, hogy nem szabad szóba állni idegenekkel. Leült és csóválni kezdte a farkát. Ekkor a farkas asszonyság azt mondta neki:

„Tudod, Kicsikém…

én mindig ilyen kis tündéri gyerekről álmodtam!

Sajnos nem úgy hozta az élet…

…Nekem nem lett gyermekem.

Ezért szeretek ide járni,

hogy a kerítésen keresztül csodálhassam a gyereksereget.”

 

Lompos nem szólt, nem vakkantott. Csak mélyen hallgatott. Végül az asszony bedobta neki a várva várt játékot, s a kócos kiskutya már szaladt is utána.

            Másnap megint az udvaron töltötte idejét a kis csapat. Az egerek fára másztak. Mía cica a nyomukba eredt. Elefán Tomi az ormányán csúzdáztatta Sárit, a kiscsibét. Lompos unatkozott. Szomorkodott, hogy vele senki sem foglalkozik. Egyszer csak meglátta a kerítésen kívül a zöld kendős öregasszonyt. Egy ideig csak szemlélte, majd közelebb lopózott. Farkas asszonyság már messziről odakiáltott neki:

„Szervusz Kincsem!

Hogy vagy?”

Lompos nem válaszolt.

„De hisz már ismerjük egymást! Tegnap is találkoztunk.

Nyugodtan szóba állhatsz velem! –mondta a farkas.

A kutya elgondolkodott:

„Már nem idegen a számomra?

Ismerem én őt?

Egyszer valóban találkoztunk,

de attól ő még nem az ismerősöm.

Vagy mégis?”

 

 

 

S miközben tanakodott, Irma asszony a vállán lévő táskából előkotort néhány jutalom csontocskát és megkínálta vele a kutyust. A puli megérezte a falatok zamatos illatát. Csorogni kezdett a nyála.

TUDTA, HOGY TILOS,…HOGY NEM SZABAD,

MÉGIS A SZÁJÁBAN LANDOLT AZ ÍNYCSIKLANDOZÓ FALAT.

BUTASÁGOT MŰVELT, HISZ MEGSZEGTE A SZABÁLYT,

S ETTŐL A TUDATTÓL EGYRE SZÖRNYŰBBEN ÉREZTE MAGÁT.

TALÁN HA NEM LETT VOLNA EKKORA A SZŐRE,

MINDENKI LÁTTA VOLNA, HOGY ELPIRULT SZÉGYENÉBEN A BŐRE.

 

A többiek látták az asszonyt és azt is, hogy valamit elfogadott tőle. A kutya behúzta fülét, farkát. Nem beszélt, s elvonult az ovi udvarának egyik árnyékos szögletébe.

            Az óvónéni észrevette, hogy Lompos rágcsál valamit. Dühösen rászólt:

„Lompos! Tudod, hogy ezt nem szabad!

Most butaságot csináltál. Köpd ki, gyors!

Ne menj többet, kérlek a kerítéshez!

Félek, hogy Irma asszony rosszban sántikál.”

 

            Teltek-múltak a napok. Néhány esős hétköznap után ismét ragyogó napsütés világította be az ovi udvarát. A napsugarak szikrázó fénycsóvaként kukucskáltak be a faágak között. A kis barátok ismét kint játszadoztak. Énekszó, zsivaj töltötte be az ovi udvarát. Néhány vendég óvodás is meglátogatta a kis csapatot. Azonban az egyik látogató arasznyira nyitva felejtette a kaput.

Irma asszony minden délután átsétált közeli kis otthonából az ovi kerítéséhez, hogy nézhesse a „lakók” életét.

Lompos és Mía felváltva vették el egymástól a labdát. Belerúgtak, kicselezték egymást és szaladtak a fák és bokrok között. Lompos akkorát rúgott a labdába, hogy az kigurult a félig nyitva felejtett kapun. A puli utána iramodott.

Mía elkiáltotta magát:

„Ne szaladj a labda után!

Nem mehetsz ki az óvoda kapuján!

Hallod, Lompos! Kérlek, ne menj messze!

Futsz a labda után eszed vesztve.”

 

„Ne aggódj! Jövök nemsokára.”-visszakiabált a kutya.

 

A pöttyös gumijáték csak gurult, gurult.

S mindeközben Irma asszony követte a lihegő kutyafiút.

A farkas asszony udvarába begördült a játék;

Lompos úgy követte, akár egy árnyék.

Irma gyorsan fogta kulcsát, s betette a zárba.

S mire Lompos észbe kapott, a kaput bezárta.

 

(Irma): „Látod, fiam! Itt a labdád!

Ez meg itt a házam.

Megmutatom, hol a szobád.

Most már itt laksz nálam.”

 

(Lompos):„Engedj haza farkas asszony!

A szüleim már várnak.

Keresni fognak,

s rajtad bosszút állnak.”

De Irma nem engedte.

Örült a „fogadott” fiának.

Sajátjaként etetgette, nevelgette…

…mindent megadott neki, mit egy kiskutya gyerek kívánhat.

Kivéve egyet:

AZ ANYAI SZÍVET.

Hiányzott neki édesanyja ölelése,

s hogy este odabújjon az ölébe.

Szomorú volt a kiskutyus,

vigasztalhatatlan, mélabús.

 

Az óvodában is hiányolták Lompost,

s az is feltűnt mindeközben az óvónéniknek, hogy nem járt mostanság

arra felé a farkas asszonyság.

 

Lompos szülei bejelentették a kisfiuk eltűnését a rendőrségen Pol Icának,

míg az óvónők a meghallgatásukkor elmondták, hogy mi jutott eszébe Mía cicának:

„Arra gondolt a macska,

hogy ebben az ügyben benne van a farkas mancsa.”

 

A rendőrség végül a helyszínre érkezett.

Irma asszony háza előtt nagyot fékezett.

Kiszállt a rendőrautóból Pol Peti és Pol Ica,

s velük együtt zörgette az ajtót Mía, a cica.

 

Farkas asszony Lompossal az oldalán kiérkezett,

s akkor már belátta, hogy nagyot tévedett.

Lompost visszakapta édesanyja, s apja.

A farkas pedig aznaptól az állatkert rabja.

 

Bezárva a rácsok között élte az életét,

miközben szánta-bánta rossz  cselekedetét.

S mikor már megbánta minden egyes tettét,

három árva farkaskölyök törte meg az állatkerti éjszaka csendjét.

 

A kicsiny farkasok az állatkerti réten

a szeme láttára cseperedtek szépen.

Lompos ismét szüleivel boldogan élhetett,

míg a farkas asszony -bár a rácsok mögül, de- az árva kölyköknek esténként mesélhetett.

 

A kutyus megtanulta, hogy:   SZABÁLYT SZEGNI VESZÉLYES ÉS VÉTEK.

TALÁN EZ A MESE IS ÓVA INT MAJD TÉGED!

 

Renkóné Isaszegi Andrea, meseíró (amatőr)

Kedves Olvasó! Meséim azzal a céllal íródtak, hogy legfőképpen az óvodás- és kisiskolás korú gyermekek áldozattá válásának megelőzését, egészségük- és testi-lelki épségük megőrzését célozzam meg. 18 éve gyakorlom védőnői hivatásomat. A gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjaként sajnos sok olyan esettel találkoztam már, melyeknek egy része elkerülhető lett volna, ha a gyermekeket időben felkészítik ...


http://mocorgohaz.hu/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!