Janka #1 meséje

Janka #1 meséje.

Volt egyszer, hol nem volt, az égvilágon is túl, a Naprendszeren is túl egy bolygón volt élet. Ott voltak unikornisok, pegazusok és lovak. De azok ellenségek voltak. Egy nap született egy egyszarvú, akinek voltak szárnyai. Igazából az egyszarvú szárnyait ellenségnek tudták hinni az unikornisok, és száműzték.

Az egyszarvú válaszokat akart, hogy miért száműzték. Ezért elkezdett sétálni a pegazusok várához. Értetlenül nézte, hogy minden pegazus elfut előle.

Az unikornist a várőrök meglátták, és odavezették a királynőhöz. A pegazuskirálynő nem tudta, hogy kém-e. És bevezették a várbörtönbe. Az unikornis nem értette, hogy még a börtönlakók is félnek tőle.

A szárnyát nem ellenségesnek hiszik, de a szarva, az nagyon is nem barátságos. Egyáltalán nem értette, hogy az unikornisok és a pegazusok és a lovak miért harcolnak egymással. És ez különösnek hangzott. Ezért az unikornis ásott még mélyebbre, és amikor látta, hogy a börtönfalakból kijött, fölfele ásott. Az erős szárnyaival csapkodott, a szarvát használta lapátnak. Ti gondolhatnátok, hogy megszökött! De most azon volt az unikornis, hogy mennyire tud gyors lenni.

Ezért az unikornis lelapulva távozott, mert sok őr volt ott. Igazából nem is lett gond. Mert nem vették észre. Azt hitték az őrök, hogy csak egy egyszarvú szőnyeg hever a padlón. Igazából egymást öldöklik a pegazusok.

Az unikornis távozott a pegazusvárosból. És bejött a lóvárosba.

A lovak úgy megijedtek tőle, hogy szanaszét szaladgáltak a városban. Lótestűnek látszott, de a szárnya és a szarva! Azok nem barátságosak!

Az egyszarvú még mindig nem értette ezt. Majd hirtelen egy ló megfogta, és menekülőirányba fordult vele. Majd kifutott a városból, és egy házba vezette.

– Na, jól van. Mi ez a nagy fordulat? Miért szaladgál előlem minden póni? És te ki vagy? – mondta az egyszarvú.

– Én Luna vagyok – mondta a ló. – És ki nem állhatják a lovak az unikornisokat vagy a pegazusokat.

– Jól van, akkor mit csináljunk? – mondta az egyszarvú.

– Nem tudom – ismerte el Luna.

Az egyszarvú hirtelen fülelni kezdett.

– Fut utánunk a rendőrséééég! – kiáltotta. – Most mit csináljunk? – nézett az egyszarvú Lunára.

– Fussunk ki a városból!

Majd uzsgyi!

– Iszkiri – mondta az egyszarvú.

Kifutottak a házból, egyenesen kifelé. Aztán meglátták, hogy nem csak ők követik. Pegazusok futottak ide-oda.

Látták, hogy az őrök ilyen sürgősek, és kérdezősködnek az egyszarvúról. És mindenhol kiplakátolták a vérdíjat rá. Aztán menekültek az unikornisvárosba, mert nem volt hová menekülni.

Az egyszarvú a város előtt megállította, aztán bevitte egy ház mögé Lunát.

– Figyelj, engem és téged sem szeretnek az egyszarvúk. Neked kell egy szarv, nekem meg egy köpeny, hogy eldugjam a szárnyamat. Akkor sem juthatunk az unikornisok közelébe. Hogyha meglátnak, ijedten ide-oda rohangálnak, mint a barátaid, és végül a cowboyok kötnek ki velünk.

– Hát jól van, akkor mit csináljunk – mondta Luna.

– Nem tudom – ismerte be az egyszarvú. – Ahhoz kellene egy varrógép, meg anyag hozzá – mondta az egyszarvú.

– És hogy jutunk be a városba? – kérdezi Luna.

– Azt sem tudom – mondta az egyszarvú. – Mikor megszülettem itt, száműztek, mielőtt nevet adtak nekem.

– Szerintem most muszáj mennünk lopni. Jó?

– Nekem sem ugrott be jobb ötlet.

– Mit csináljunk? – mondta Luna.

– El kell lopnunk az anyagot meg a varrógépet a boltból. És még egy vécépapírtekercset és rengeteg csillámot is kell szereznünk – mondta az egyszarvú.

Aztán lopakodtak a bolt irányába, de mindig mozdulatlanná dermedtek, hogy csak falfestménynek higgyék őket. Aztán besurrantak a varróboltba. Ők nem is választottak, csak fogtak egy varrógépet és egy anyagot, és kifutottak. 

Aztán a kreatív bolt felé vették az irányt. És besurrantak abba is, és gyorsan fogtak rengeteg csillámot és néhány vécépapírtekercset. Az után néhány perccel kész lett az álruha. Köpeny az egyszarvúnak, szarv Lunának.

És akkor bevonultak az egyszarvúk közé.

– Mit csináljunk? – kérdezi suttogva Luna.

– Nem tudom – mondja az egyszarvú.

Véletlenül nem nézett maga elé Luna, és meglökött egy unikornist, és nyomban leesett az álszarv. Luna fogta meg a kezét az egyszarvúnak. Majd kifutottak a városból, de akkor már a lovak is, a pegazusok is odaértek. Aztán elkapták mind őket.

– Mi fogjuk magunkkal vinni, hé!

– Nem, mi fogjuk magunkkal vinni a börtön rácsai közé!

– Nem, mi fogjuk vinni a várbörtönbe.

Ebből nagy csetepaté lett az ellenségek között. Ezért az ellenségek között könnyen ki tudott surranni a két menekülő. Luna és az egyszarvú loholtából kimenekült a városból. Mire kiértek a nagy verekedő tömegből.

– Na jó, most mit csináljunk? – mondja az egyszarvú.

– Nem tudom – mondja Luna.

– Visszamenekülünk a lovak városába, mert ott nincsen senki, ez a nagy tömeg onnan jött, és bebújunk a házba, ahol voltunk.

Majd lóváros felé veszik az irányt, és bebújtak a házba.

Kivárták az estét kártyázással és vacsorával. Aztán nyugovóra készültek térni, mikor csöngettek az ajtón. Kiszóltak hát, hogy ki az.

– Segítsetek, menekülök! – szólt kintről az ismeretlen.

– Jöjjön be – mondták, és becsattantotta maga mögött az ajtót az ismeretlen. Végignézett jól rajta a két jóbarát. Egy pegazus volt. A pegazus bemutatkozott:

– Sziasztok, én Szivárvány vagyok. Engem száműztek ott. Nem akarnak több olyan mesét hallgatni, hogy régebben barátok voltunk.

– Na jó, ezt megértjük. De mondd, honnan jöttél? – mondja az egyszarvú.

– Valahogyan nyúzottnak tűnsz – mondja Luna.

– Na, jól van. De nem tölthetném veletek az éjszakát?

– Hát, őő. – A barátok összenéztek, majd bólintottak.

– Kérsz vacsorát? És innivalót?

– Igen, az jólesne – mondja Szivárvány.

Vacsora után mentek fürdeni.

– Jól van, Szivárvány, velünk aludhatsz, hogyha akarsz.

– Teljes örömmel – mondja Szivárvány.

– Én ismerek egy nyugodt tisztást. Holnap majd becsomagolunk, útra indulunk, és elvezetlek benneteket oda.

Beleegyeztek, majd elaludtak.

Másnap reggel virradáskor ébredtek. Becsomagoltak mindent, amit kell: egy szendvicset, kettő almát, három répát, és hideg esetére köpenyt és sálat, sapkát. Majd útra indultak.

Odaértek a lovak, és mire észbe kaptak, hogy megszöktek a kis bűnözők, körülvették mind a hármat. Lunát, Szivárványt, és az egyszarvút is körbevették. Luna nem tudott olyan gyorsan és hevesen futni, mint a pegazusok, ezért az egyszarvú felkapta, és úgy futott, és átugrotta az egész tömeget. Aztán tovább futottak. A tömeg mérgesen utánuk kiabált, hogy majd elkapják őket egy nap, de azt ők már rég nem hallották, mert már rég úton voltak akkor már. És meglátták a tisztást.

Jó hely volt. Elég hely volt mindenhol. Ott víz is volt, sok virág, és alma- meg gyümölcsfák.

De gondolkozott az egyszarvú, hogy talán jó hely ez. Majd elaludt. Majd fölébredtek reggel, és meglátták, beszólt valaki a rétre:

– Bejöhetek?

– Ki az? – szólt ki a három jóbarát.

És bejött egy ismeretlen lény. Igazából az unikornisok, pegazusok és a lovak még nem láttak ehhez hasonót.

– Mi vagy te?

– Sárkány, mi más? Az én nevem Dragoni. Élhetek nálatok? – kérdezi ő.

A jóbarátok összenéztek, majd mind bólintottak. 

A sárkány azt mondta, hogy a nyomukban vannak, nagyon szorosan, és el kell hagyniuk a szép kis tisztást. Útra keltek a mezőből, és futottak a pegazusvárosba.

De mindenki megtorpant, mikor meglátták a bűnözőt, de most szanaszét futottak, mert sárkányt még sohasem láttak. A sárkány egy ideig értetlenül nézte őket, majd elkezdett az egyik pegazus nyomába indulni. A pegazus elfutott előle. A sárkány most értetlenül ült le.

– Most meg mit akarnak? – gondolkozott a sárkány.

(Visszajöttek a pegazusok kérdezősködni.)

Még a várőrök is megtorpantak. Az őrök sem láttak ehhez foghatót. Nagyon ellenségesnek tűnt. Még a szárnya is, mert denevérszárnyai voltak. Szóval végül a pegazus-cowboyokra bízták a sárkány. Elfogták, majd a lasszó végét átadták az egyik őrnek.

A királynő elé vezették, aki bezáratta a börtönbe. De akkor nagy hibát követett el. Mert fölrobbant a börtönfal. Minden őr rohangál, hogy tűz vaaan! Az egyik őrnek meg is gyulladt a szárnya. Ijedtében, amikor csirkeszárnyt, gyorsan futott, mert nem szereti a sült csirkeszárnyat, hogyha magából csinálják. 

A sárkány lézert okádott. Körbecsíkozta a börtönfal megfelelő helyét, aztán fölrobbant a börtönfal.

Most megint értetlenül állt, hogy most mit csinálok. 

Luna, Szivárvány és az egyszarvú rémülten nézte a felfordulást. Majd a cowboyok megpróbálták elfogni a sárkányt újra, de most nem jártak szerencsével. Mert a lézerszemével elégette a lasszót. Felháborodott, mert nem nagyon szereti a sötét, ijesztő helyeket. Majd egyszerre négy házat bontott le. Az őrök is rémülten nézték. Most mit tegyenek? Aztán döntöttek: rálőttek pisztollyal, de az azonnal visszapattant. Majd aztán ágyúval próbálkoztak, de az sem sikerült, nyomban az is visszapattant az ágyúgolyó, az ágyú fölrobbant azonnal tőle.

A pegazusok kifutottak a városból. Majd a sárkány óvatosan megfogta Luna grabancát, és fölemelte a magasba. Az egyszarvú és Szivárvány pedig követte a sárkányt. Majd leszálltak egy rétre, ahol sem unikornis, sem pegazus, sem ló nem járt. Majd a sárkány azt mondta:

– Mi majdnem kihaltunk sok évvel ezelőtt. Az unikornisok, a pegazusok és a lovaknak nem tetszettünk. Tőrrel dobáltak, és megkínoztak. Míg én ki nem keltem. Olyan nagyot robbant a tojás, amikor kikeltem, hogy elsodorta a lovakat, pegazusokat és unikornisokat egy helyre. Az változtatta el őket. Amióta én kikeltem, elpusztult az összes sárkány. Szétsöpörte őket a tojás, és már nem emlékeznek, hogy barátok voltak régen. Az igaz, hogy a sárkányoknak nem sok eszük van.

– Hát jól van – mondja Luna. – Rendezzünk egy kupaktanácsot!

– Felőlem jöhet! – mondja az egyszarvú.

Aztán tanácskoztak, majd azt csinálni fogják, hogy a rétre fogják terelni a három fajtát, és ha összetalálkoznak, talán látják, hogy nincs bennük sok különbség.

– Hogyha a pegazusok és az unikornisok még jobban fellázadnak, akkor a sárkány egy kicsit megperzselheti őket, de nem úgy, hogy meghaljanak! – mondta Luna.

Jól van, elkezdődött a terv részletei. Őrült volt, viszont valahogy össze kell terelni a három fajtát.

A sárkány látta, hogy a legtöbben még a városban rohangáltak fejvesztve menekülve. Aztán látják a pegazusok, hogy a sárkány visszatért a városba, és fejvesztve menekülnek a városból, amikor a sárkány egy lézerkört csinált a város szélén a földbe. A pegazusok rémülten összebújtak félelmükben.

A sárkány azt mondta, hogy lépjék át gyorsan a kört, és egy pegazus se maradjon, ha megszegik ezt a mondatot, akkor megperzseli a várost még egy kicsit. Majd a pegazusok rémülten remegő lábakkal lépték át a kört. Majd követik a sárkányt. Majd a tisztáson vannak ott, és várakoztak, mikor megérkeztek az unikornisok is.

Majd végül megérkeztek a lovak. Lassan elkezdtek barátkozni mind. Soha többé nem rémültek meg a sárkánytól, mert hálásak voltak, hogy megmutatta a barátság jelét, hogyan kell élniük együtt.

Majd az unikornisok és a pegazusok és a lovak a barátság jeléül készítettek egy barátságzászlót. A zászlóban volt egy sárkány, pegazusszárny, egyszarvúszarv és lópata. És aztán boldogan fogadták a vendégeket. És aztán a három fajta csodalény boldogan fogadták a vendégeket, akkor is, hogyha másvalamijük van. És így boldogan éltek, míg meg nem haltak.

Image by catalyststuff on Freepik