A törpe és a sárkány (átirat)

A törpe és a sárkány (átirat).

Volt egyszer egy törpe, aki a hegyek között élt. Karbid apónak hívták. Mire megöregedett, ő lett a környékbeli hegyek legjobb ismerője, a többi bányásztörpe mindig tőle kért tanácsot. Az öreg nagyon büszke volt a tudására.

Volt viszont a hegyek között egy, amelyikről a bányásztörpék semmit sem tudtak, csak hogy semmi dolguk arrafelé. Nem találnak benne se drágakövet, se érceket, de még egy szem barnaszenet sem, amivel befűthetnének. Egy nap Karbid apó föl akarta fedezni a terméketlen hegyet. Meghallott a fák között egy szörnyű morgást.

Törpe: Mi ez a zaj?

Sárkány: Szia! Én vagyok a sárkány, aki itt él a hegyek között.

Törpe: Egy sárkány? És miért morogsz ilyen hangosan?

Sárkány: Bánatomban, mert nincs senkim, aki meghallgasson. Az emberek félnek tőlem, és elkerülik ezt az erdőt is, ahol lakom.

Törpe: Miért félnek tőled? Talán bántottál valakit?

Sárkány: Nem, soha, de az emberek rémhíreket terjesztenek rólam, és nem ismer senki valójában. Nem is mernek megismerkedni velem.

Törpe: Milyen igazságtalan! Az emberek sokszor elítélnek másokat anélkül, hogy megismernék őket.

Sárkány: Köszönöm, nagyon jólesik, hogy te megértesz. Te nem félsz tőlem?

Törpe: Nem, én nem félek tőled. Egy bátor törpe vagyok, aki nem fél semmitől.

Sárkány: Nagyon örülök, hogy találkoztunk. Leszel a barátom?

Törpe: Persze! Nagyon örülnék, ha barátok lehetnénk.

Sárkány: El is kell ám nevezned!

Törpe: Legyen a neved Emerald, mert ennek a hegynek te vagy az egyetlen drágaköve.

A törpe azután gyakran elsétált a sárkány lakta hegyre, hogy egy kicsit beszélgessenek. Így tudta meg, hogy Emerald már százötven éve élt a hegyen, csendben figyelte az emberek és a törpék életét; és alig várta, hogy valakinek elmesélje, mit látott, és hogyan vélekedik a történtekről. A törpe is igen öreg volt már, szívesen mesélt a sárkánynak az életéről, elmondta, hogy ő hogyan élte meg mindazt, amit Emerald kívülről látott. Így lettek ők ketten nagyon jó barátok.

Amikor Karbid apó az emberekkel találkozott, hogy eladja a hegyből kibányászott drágaköveket, sosem mulasztotta el megemlíteni a barátságos sárkányt, aki a hegyen él.

Először csak a legkíváncsibb emberek próbálták felkeresni a sárkányt, de ők is mind arról számoltak be társaiknak, hogy ettől a sárkánytól nem kell félni. Bár hatalmas és rémisztő a kinézete, de a neve egy gyönyörű drágakőre emlékeztet, jószívű, és bölcs. Érdemes meghallgatni a történeteit, mert mindent látott az elmúlt százötven évben.

Emerald hálás volt Karbid apónak, hogy egyre többen eljönnek hozzá, van kinek mesélnie a történeteit. Ők ketten azóta is szoros barátságban, boldogan élnek a hegyekben.

Ha néha napján arra jársz, el ne felejtsd magaddal vinni a két kíváncsi füledet, meg az ábrándozó lelkedet, hogy a természet csendjében meghallgathasd, mit mesél neked a sárkány a törpékről, az emberekről, a hiábavaló félelemről, az emésztő magányról, és az igaz barátságról!

--------------------------------------------------------

Ez a mese a ChatGPT Open AI által írt „A törpe és a sárkány” átdolgozása.
https://meskete.hu/mese/a-torpe-es-a-sarkany/1603