Dizella élete 2

Dizella élete 2.

Előző rész: https://meskete.hu/mese/dizella-elete/3832

– Fhú, de meleg van! Úgy látszik, nem tudok ma kimenni. Olyan meleg van, majd este. Miért vettétek ki most a házamat, he? – mondta Dizella.

– Rendben vagy? Úgy féltünk! Egész nap nem mentél ki – mondta az egyik ember Dizellának. – Orra?

Vannak olyan hörcsögök, akik nem találnak helyet, ahol koptassák a fogukat, és akkor túlnőnek a fogaik, és fölhasítja az orrát. Akkor viszont gyógyszereznie kell a gazdijának. Azért aggódott az ember, hogy fölhasadt-e az orra. Mert ha fölhasadt, azonnal az orvoshoz kell menni, és kérni gyógyszert.

– Rendben. Hogy van, kedves Dizella?

– Na, szóval jó volt a szundizás. Rakjátok vissza a kókuszdiómat már!

Visszarakták.

– Inkább megyek is vissza aludni.

Eltelt néhány óra.

– Végre este van! Lehűlt a levegő. Kimegyek. Igazán rám fér egy kis sportolás, megyek a hörcsögkerékbe. Futok, futok, futok, futok. És most kimegyek. Iszok egy kicsit. És eszek. Igazán éhes vagyok. Te meg mit csinálsz?

Épp előttem volt egy ember, és valamit csinált a telefonnal.

– Miben sántikálsz? Hagyjuk, úgysem mond semmit. Még mindig a telefont nyomkodja. Igazán jó kedvem lenne egy kis sétához.

És sétált Dizella.

– Szerintem ásni is lehet jó kedvem. Ások, ások, ások. Még mindig itt van ez az ember? Valamit tikkantott. Csak nem lefotózott megint? Inkább megyek is vissza a kókuszdióba, jó éjszakát!

Második nap lett.

– Mi a… Ez igazán szokatlan tőle. Előbb lefotózott vagy videót csinált a telefonjával, most meg kiviszi a ketrecemet az utcára. Berakott egy másik házba. Azok meg átraktak egy másik házba, megint? Hogy fogok visszajönni a szeretett gazdimhoz? Most új emberekhez kell hozzászoknom megint? Ki nem állhatom a hozzászokást. Hm. Inkább bújok is a kókuszdióba! Hö? Mi volt ez? Letettek egy polcra. Mi? Mi van? Ezt igazán nem értem! Nem foglalkoznak velem. Foglalkozzak én a magam dolgával? Szerintem sokkal jobb, mint az a ház, ahova raktak, mert előtte macskaszagot éreztem, amikor kinyitották az ajtót. Szerencse, hogy nem abban a házban kötöttem ki, biztos macskaeledel lett volna belőlem, vagy a vadonban kellene leélnem az egész életem, és párt sem találnék. Sosem tudnám megszokni. 

⸺

– Két nap? Csak ennyi volt? Hová visznek? Megint fog az az ember? Visszakerülök a szeretett gazdijaimhoz? Huh-hú! Csak két napot kellett kibírnom, ezt nem tudtam!

Ötödik nappal.

– Nagyon meleg van. Ki nem állhatom ezt a napot! Igazán nem illik a bundámhoz. Frh. Én inkább most a telet kívánnám. Inkább megyek, és visszafekszek. Ezt nem értem, most meg ubit dobtak a házamra? Nyami! Ugyanis nyár van, biztos frissítő lesz egy kis hűsítő ubi! Mit csinálnak azzal a papírdarabbal? Valamit csinálnak azzal a bottal velem. Csak az nem műanyagból van, hanem biztosan fából.

Épp rajzolgattak az emberek a papírra.

Miért vannak itt ennyire új dolgok? Mi ez? Petrezselyem? Az finom szokott lenni! Már megint kivettétek a kókuszdiót? Eképp nem fogadom el az ubit, sajnálom. És mégis mit tervezel vele? Nem fogadom el, kivettétek a kókuszdiót másodjára. Összevagdalja most meg a kezében? A tálba rakta. Egyre hidegebb az idő, ma már kimegyek. Kivették a kókuszdiót? Légyszi, rakjátok vissza! Nem rakják vissza, már csak ez hiányzott. Könyörgök! Mi a szösz ez?

Épp beraktak egy sörösdobozt, és Dizella szimatolta.

– Na, ez az egész dolog semmi, inkább megyek a műanyag házba. Nincsenek olyan jó búvóhelyek. Egy ubit beraktak a rács közé, nem tudom, miért van. Nem megyek közel addig, amíg az emberek el nem mennek. Most már közel megyek. Mivel hörcsög vagyok, egyáltalán nem értem, hogy mik ezek a tervek itt bent az agyadban. Kivettétek a hörcsögdiómat, és hogy tudnék most elbújni, he? Várjunk csak! Ezt tanították nekem a hörcsögmentők.

Csippentett az egyik ember a levegőben a kezével, és azt mondta:

– Gyere ide, Dizella, gyere!

– Jól van, közel jövök. Mit akarsz adni nekem? Jól van, harapok az uborkából. Látom, most meg letikkantottatok. Megyek vissza a műanyag házba.

– Most meg felébresztettetek? Szeretem. Nyami, ez a petrezselyemdarab nagyon finom!

Tíí! – hallatszott.

– É-é-é-é! A szemem! Káprázik tőle a szemem, többet ilyet ne csináljál! Többet ezt ne csináld! Inkább enném a petrezselymet. Finom még most is. Inkább a hörcsögkerék mögé megyek, nem jó búvóhely ez a műanyag ház.

– Este van, de még bújok egy kicsit. Á! Mi volt ez?

Kifutott a hörcsögkerék mögül Dizella.

– Jövök vissza. Szárított barack hullott az égből? Megeszem.

Hatodik nap.

– Kora reggel van, nincs annyira meleg. Kimegyek a hörcsögkerékbe. He? Nyami. Igazán finom a hörcsögkaja. Elfogadjam tőled? Nem nagyon bízok benned. A kezedben van, és bent a ketrecemben. Belépjek a kezedbe? Nyamm! Ez igazán finomnak látszott! Van egy másik is. Á! Mi volt ez? Eltűnt! Kivette a kezét a másik is, de az lassabban. Másodjára az a nagyobbik kéz nem is szokott mozdulni. Ez is kihúzta, visszarakta. Belépek. Harapok egy kicsit, és kimegyek. Visszabújok a házamba. Vagyis a hörcsögkerék alá. Újra kell ásnom a hörcsögkerék alatti búvóhelyemet. Ah. Mit csináltam? Most a hörcsögkerék mellett vagyok. A legkisebb ember kivette a hörcsögkerekemet, de azonnal visszarakta. Megcsináltam, igazán rám férne egy kis pihenés. A hörcsögkerék mögött vagyok. Pihenek.

Pihenés közben arra gondolt, hogy a kézben etetés eléggé bizalmat gerjesztett benne.

– Ki tudja? Talán meg is szelídítenek.

Itt a vége, fuss el véle! Aki nem hiszi, járjon utána!