Dizella élete

Dizella élete.

(Janka meséje) Hogyha nagyon keresed, meglátod a természet gyönyörűségét.

***

Volt egyszer egy hörcsög. Dzsungáriai törpe fajta volt, és ritka színű. A hörcsögboltból ment egy hörcsögkertecbe, és élt-éldegélt, amikor egyszer csak az ember megragadta, és berakta egy dobozba. A hörcsögnek fájt, de meg sem nyikkant. És mielőtt észbe kapott, kidobta az utcára.

Ment-ment, mendegélt, és rátalált egy hörcsögbandára. Azt hitte, hogy ott van a helye, pedig nem volt ott.

Ment-ment, mendegélt a barátjaival, pihenőt tartottak, és rájuk talált egy ember. A hörcsög túl lassú volt, szóval könnyen elkapta. 

Új, idegen ketrecben volt hát, és sok más hörcsögöt megismert. Legtöbben úgy kerültek oda, hogy elkapták ugyanúgy, mint őt. Volt olyan köztük, akit a gazdájuk már nem tudott tartani, mondjuk két kölykük lett, és nem tudta tartani az anyjával együtt, mert túl sokan voltak, és nem volt több ketrece. Vagy a gazdájuk allergiás lett.

Nem értette, hogy miért mondják, hogy a hörcsögmentők rájuk találtak. Egyáltalán miért figyelték folyton – ezt sem értette. És miért kattintottak rajta egyet a telefonnal.

Aztán egy nap két hörcsögkölyke lett neki. Az egyik fiú volt, és fekete. A második vadas színű volt, és lány. Nevelgette őket.

Erre megjött egy hír, hogy valakit elvittek. És azt mondták a hörcsögök, hogy új, szeretett gazdijukra találnak. És a hörcsög akart új, szeretett gazdit, de előbb föl kellett nevelnie a kicsinyeit.

Amikor fölnevelte őket, sokan nem akarták őt. Egyszer lestoppolták valamiért. Látta, hogy a hörcsögmentők kattingatnak a fényképén valamiért. És azt nem tudta, hogy miért stoppolták le. Azt mondták a legtöbben a hörcsögök, hogy lesz új szeretett gazdija.

Úgy szerette volna a gazdiját a hörcsög, és még kettőt tikkantottak a telefonon. Majd a harmadikat tikkanntották, de nem tudta, hogy mit tikkantottak azon a telefonon.

Most új dobozba került, de étellel, s sok ásnivalóval. És egyáltalán nem hasonlított a másik dobozra, amiben kidobta az előző embere.

Azt hitte, hogy ki fogják dobni, de nem úgy történt. A hörcsögmentő néni, aki előbb befogta, átadta két gyereknek, és egy anyukának. Erre berakták őt egy töfötöfbe.

Ott találkozott egy hallal, és egy másik emberrel, ő volt az apuka.

A töfötöf a nyulak és a hörcsögük nyelvén autót jelent, meg egyéb ilyen dolgokat. És így vándoroltak, és elhagyták az utcát a töfötöfben. Nem is tudta, hogy ilyen messzire tud jönni egy töfötöf.

És a töfötöf elvándorolt egy épületbe, amit még nem ismert. Aztán megkérdezte az egyik lány:

– Tudod, most hol vagyunk?

– Nevet adtál nekem? – mondta.

– Én a választ kérem. Igen, Dizella a neved, és tudod, hol vagyunk?

– Nem.

– Szlovákiában.

– Az meg mi?

– Egy ország. Át fogunk vágni ezen is.

Erre a másik gyerek megszólalt:

– Lesz jó hörcsögketreced!

– Ne mondd el neki! – mondta a testvére.

– Hörcsögketrec? Nem tudom, hogy milyen otthonom lesz, de benne vagyok – mondta Dizella.

Erre megjöttek Csehországba.

Meglátott Dizella és a gyerek egy Brnót jelző táblát. Erre újra megálltak, egy M-esnél. Nem is tudta Dizella, hogy az McDonalds, és nem M. Valamiért megmutatták őt más gyerekeknek. Aztán elment a nagyobbik lány, és megjelent egy csőnél újra, majd újra berakták őt a töfötöfbe.

Vándoroltak egy órát, aztán bejött a töfötöf egy újabb városba. Dizella örült, és mondta:

– Melyik ez a város?

– Ez Prága – mondta a gyerek.

Erre továbbmentek Prágában, és bementek egy épületbe. Azt mondta a lány, hogy a hal tudja, hogy mi ez a hely, és elmondta, hogy itt a töfötöföt tárolják az emberek. Aztán fölmentek az épület fölső szintjére egy lift nevű géppel, ami kimondta idegen nyelven, hogy Druhá podlažíp. Ez azt jelenti, hogy második emeletp. Azért van a végén p, mert rosszul programozták a kikapcsolóját. És így bementek egy ajtón. És meglátta, hogy valamiért egy ketrec ajtaját nyitották. És az anyuka letépte a tapaszt, ami fogta a tetejét a doboznak, amiben benne volt Dizella, és kinyitotta. Így egy ideig tétován futott körbe-körbe Dizella. Futott körbe-körbe-körbe.

– Mi történik? Mi történik? – mondta közben.

Erre elég bátorságot vett, hogy kilépjen.

– Ó! Mi ez a kunyhó? Benézek, van-e valaki bent. 

A kunyhó üres volt. Csalódott volt. Aztán megnézte a hörcsögkereket:

– Ez meg mi a csoda? – És lépett egyet a hörcsögkerékben. 

– Hé, ez nem biztonságos!

Nem tudta, hogy ez egy hörcsögkerék. Ezért kilépett gyorsan.

– Azta! Ez jó búvóhelynek tűnik – mondta a hörcsögkerék alatt. – Az emberek alig látnak engem!

Aztán beraktak egy fagyisdobozt, de a fagyisdobozban volt egy újabb féle ásódolog. Igazából a csincsillahomok volt, de azt még nem ismerte föl.

– Hát ez meg micsoda? Megyek, és kipróbálom. Ez meg mi a szösz? Nem jó ásóhely, én már megyek. Azta! Beraktak egy kókuszdiót! Ez jó búvóhely, jippí! Elbújok – mondta Dizella. És ez a hörcsögketrec csodálatos helyet adott, mégpedig otthont. Nem is zavarta, hogy ezen a helyen más nyelven beszélnek az emberek. Az a család, amihez költözött, magyarul beszélt, és boldogan él még most is, ha már meg nem halt.

Folytatás: https://meskete.hu/mese/dizella-elete-2/4649