Dizella élete és az utolsó kaland

Dizella élete és az utolsó kaland.

Ott voltam a házban. Ott voltam, mikor kivettek egy dobozba, és mentünk a szokásos útra. Tudok élni dobozban, hörcsög vagyok, és a hörcsög pici állat. Már két éves vagyok, közel van az életem vége.

Amikor odaértünk, mint ahogy mindig, otthagytak az autóban, körülnéztek, beszélgettek egy másik emberrel, és amikor elment, akkor fogtak, és beraktak egy másik házba.

Így kezdődött a kaland.

Beszélgettek, hallottam. Megtanultam, hogy mit jelent az, hogy kukac az emberek nyelvén. Az a finom száradt bogár, amit adnak nekem. Amikor én ott voltam, adtak nekem egy retket. Mindig gyógyszerezni szoktak, öreg vagyok, gyenge. Amikor öreg és gyenge egy hörcsög, nem tudja, hogy mi vár rá, én sem tudtam. Mikor hazajöttünk, megálltunk egy helyen, de nem volt az otthonunk. Nem volt a szokásos szoba, amit úgy hívnak, hogy garázs. Így elmentek. Vártam sokáig. Nem jöttek. Hirtelen lehűlt az autó. Veszélynek éreztem. Az ösztöneim hívtak, hogy téli álmot aludjak. Tudtam, hogy veszélyes lehetett volna, hisz csak öt napig bírnám ki. Nem úgy, mint a vad rokonaim, akik több hónapig is bírják. De így elaludtam.

Fölébredtem. Melegen. A Johannának hívott gyermek szorongatott engem. Tetszett a meleg teste. Fölébresztettek időben, nem voltam halott. Nem voltam fagyott hörcsög. Éreztem, hogy közelemben volt a halál. Nem akartam neki elmondani. Hagytam, hogy szorongasson a melegével. Fölébresztett időben. Ezt meg akartam neki köszönni. Én is a család tagja vagyok, mint egy család.

Amikor ott voltam, így hirtelen megéreztem, hogy a garázsszobába jöttünk. Amikor ott voltunk, visszaraktak a dobozba, és fölvittek. Egy bizonyos dolgot, amit úgy hívnak, hogy bögre, amiből szokták inni a vizet, mint ami az itató, csak nekik más szájuk van, ott voltam. Még mindig nem hittem el, hogy ébren voltam. Berakták a ketrecemhez. A kókuszdió mellé. El próbáltam aludni még egyszer, de nem hagytak. Egy ideig figyeltek rám. Beraktak, újabb meleg vizet rakva a bizonyos bögrébe.

Meleg volt, ezért kidugtam a fejemet. Tetszett, hogy átmelegedhetett a testem. Mikor elmentek, sötét volt, behúztam a fejem. Nem volt kedvem futni, szaladni a bizonyos hörcsögkerekemen. Hirtelen emlékeztem, hogy amikor megszülettem, az anyám ott volt. Emlékeztem, amikor kidobtak. Emlékeztem, hogy a hörcsögbandákban éltem. Emlékeztem mindenre, az összes jó dologra, ami történt velem, és az összes rosszra. Hirtelen egy nagy álomba jöttem. Az élet foroghat nélkülem is, gondoltam.

Utószó

Én megtanultam valamit az életemben. Nehéz elengedni a kisállatodat. Csak egy 9 éves gyerek vagyok. És a hörcsögöm megszínesítette az életemet. Megnyugodtam, amikor a kezemben fogtam. Éreztem, hogy melegedik. Éreztem minden mozdulatát. Állatorvos akarok lenni. Megtudtam, hogy téli álmot aludt, amikor hazaértünk. Megtudtam, hogy mi a különbség egy halott és egy téli álmot alvó hörcsög között. Amikor nappal az utolsó útjára vittük, hullott a nagy hó. Mentünk a parkba. Én kiválasztottam neki a fát, ahol nyugodtan aludhat. Majd amikor eltemettük, sírva anyával, apával és Rélivel elénekeltük a Hull a hó zenét. Amikor hazaértünk, megkértem apát, hogy írja meg ezt az utolsó történetet.

Gyerekek, el kell engedni a kisállatodat. Eláshatod, ha akarod. Ha az orvosnál halt meg, akkor megkérheted anyát, hogy hadd adja oda a testét az állatnak, ne égessék el. Ennyit tehetsz meg egy kisállatért. Elkísérheted az utolsó útjára. Vagy elégetik, hogy ne legyen baj.

Vége