Etap és az Eldöntheted kút

Etap és az Eldöntheted kút.

Etap, a gyáva nyúl a folyó mellett él a családjával egy kényelmes, tágas nyúlüregben. Minden reggel futkározik egyet, de nem túl messzire, még elkapná a tisztáson egy sas, vagy az erdőben egy róka.

Ahogy ott futkározik, meglát egy kimerült, ázott nyulat a folyóparton, aki keservesen sír. Elbújik egy fa mögé, úgy szólítja meg:

– Ki vagy te?

– A nevem Barka, a bátor nyúl.

– Miért sírsz?

– Elvesztettem a családomat.

Etap, a gyáva nyúl közelebb merészkedik, és folytatja a kíváncsiskodást:

– Hol lakik a családod?

– Fönt, a hegy oldalában. Ott ragadott el az ár, hánykolódtam, egy kőnek csapódott a fejem, elájultam. Amikor észhez tértem, már a partra vetett a víz. Most azt sem tudom, milyen messze vagyok otthonról.

– Hogy kerültél vízbe?

– Át akartam úszni a patakon.

– Mi volt a túlparton?

– Az álmom. Az Eldöntheted kút.

– Miféle kút az?

– A legenda azt mondja, ha belenézel, eldöntheted, mi leszel.

– Miért nem a köveken ugráltál?

Barka a sírást közben már elfelejtette, most hencegő hangon válaszol:

– A gyáva nyulak köveken ugrálnak. Én bátran szembeszálltam a vízzel.

Etap elképedve hallgatja.

– Rád aztán igazán nem illik a neved! Barka, a bátor nyúl?

– Hogy érted?

– Az épségedet kockáztatod, mikor az álmodtól már csak egy patak választ el? Az nem bátorság, az inkább vakmerőség.

– Már én is látom, barátom!

– Ne aggódj! Eljön érted a családod, csak követniük kell a patakot, majd a folyót, amíg meg nem találnak.

– Remélem. Kedves tőled, hogy vigasztalsz. Hogy hívnak?

– Etap, a gyáva nyúl – mondja lelkesedve, de azután egy pillanatra elgondolkodik, lassan lehervad a mosoly a szájáról.

– Most miért lettél szomorú?

– Szeretném látni azt a kutat!

– Mit akarsz tőle?

– Nekem is van egy álmom. Bárcsak eldönthetném, mi leszek!

– Tudsz úszni?

– Nem merek.

– Itt nem olyan gyors a sodrás, itt nincsenek kiálló kövek. Majd a túlparton elindulsz fölfelé, a vízzel ellentétes irányban, és addig mész, amíg meg nem találod.

– Félek. Hideg a víz, és én nem szeretek úszni. Biztos nem is létezik kút. Inkább maradok. Te is felejtsd el az álmokat! Az élet végül is jó, ahogy van. Csak el kell fogadni.

– Nahát! Rád aztán jól illik a neved, barátom!

– Na látod! – motyogja lesütött szemmel Etap, a gyáva nyúl.

De most gyorsan bokorba ugrik, mert neszezést hall a távolban. Két másik nyúl baktat a folyóparton. A hegyoldal felől jönnek. Barka vidáman kapja föl a fejét. A közelítő alakokban felismeri testvéreit.

– Igazad volt, Etap barátom! Követték a vízfolyás irányát, és eljöttek értem!

Amíg a három testvér ölelkezik, örvendezik, Etap is előjön a bokorból. Barka bemutatja új barátját a testvéreinek, Szusznak és Spurinak.

– Nagyon örvendünk – így azok –, de most vissza kell térnünk Barkával az otthonunkba. Népes ám a nyúlcsalád, mindenki aggódik érte. Nagy lesz az öröm, hogy épségben megtaláltuk!

– Megértem. Hát akkor sok szerencsét! – mondaná Etap, de Barka megszakítja:

– Ne búcsúzz, Etap! Tarts velünk!

– Hiszen engem itt vár a családom, nem pedig odafönt a hegyoldalban, a vad folyású pataknál! Miért tartanék veletek?

– Miért-miért? Hát az álmaidért! Eljössz velünk, ott átugrálsz a köveken, és megtalálod a kutat!

Etap elrévedve bólogat, magában elmosolyodik:

– Az Eldöntheted kút!

Aztán gondol egy nagyot, gyorsan elbúcsúzik a családjától, hogy induljon a nagy útra. A szülei marasztalják, de ő hajthatatlan.

– A barátaimat nem tartóztathatom, most kell indulnom. És végre teljesülhet az álmom!

Útközben Szusz és Spuri sokat beszélgetnek, egyszer Etapot is megszólítják:

– Nem illik rád ez a név. Etap, a gyáva nyúl?

– Miért nem?

– Aki nem adja fel az álmait, az biztosan nem gyáva. De ha inkább a biztonságos utat választja, amikor csak lehet, akkor bizony óvatos.

Odaérnek a vad folyású patakhoz, ott aztán Etap Barkával együtt ugrál át a köveken. Barka tovább meséli a legendát, amiből Etap is megtudja, merrefelé kell keresni a kutat. Sokat kódorognak, de jókedvűen telik az idő. Hol Barka biztatja Etapot, hol Etap Barkát, így hosszú keresgélés után végre találnak egy kutat. Vajon ez lenne az a kút a legendából? Izgatottan néznek bele, és akkor: ó, jaj! Látják, hogy az kiszáradt.

Csalódottan indulnak vissza a patakpartra.

Ott Etap megtorpan:

– Most aztán hogy menjek át, Barka? Legyek a vakmerő nyúl, és utazzak haza a sodrással? Legyek az óvatos nyúl, aki visszaugrál a köveken? Vagy legyek a gyáva nyúl, és maradjak ezen a parton, akármennyire is hiányzik nekem a családom?

Barka bölcs mosollyal fordul felé:

– Látod, barátom, az a kút kiszáradt, mégis jól működött. Eldöntheted, mi leszel.

Etap ezen kicsit eltöpreng, Barka közben derűsen ugrálni kezd a köveken hazafelé az övéihez. És te, Etap? Hogy döntesz?