JANUÁR(4. mese) Séta az erdőben- Lali elveszik


http://mocorgohaz.hu/

Szombat reggel Apa benyitott a gyerekek szobájába.
 - Jó reggelt! Ébresztő!
Lili és Lali a szemét dörzsölgetve kérdezték.
 - Hétfő van? Iskolába kell menni?
 - Nem, nem! Ma jött el az erdei séta ideje..
 - Jujj! - mondta Lili. - Fázok ilyen hidegbe ki...

Kép forrása: pinterest

Szombat reggel Apa benyitott a gyerekek szobájába.

 - Jó reggelt! Ébresztő!

Lili és Lali a szemét dörzsölgetve kérdezték.

 - Hétfő van? Iskolába kell menni?

 - Nem, nem! Ma jött el az erdei séta ideje..

 - Jujj! - mondta Lili. - Fázok ilyen hidegbe kimenni az erdőbe.

 - Gyerekek! Kikészítettem a jó meleg ruháitokat,reggeli után beöltözünk alaposan, és akkor nem fogunk fázni.

 - Reggeli - gondolta magában Lali. - Ez jól hangzik…

Miután bereggeliztek, és alaposan felöltöztek, elindultak…

Az erdő szélén találkoztak apa barátjával Tomival, aki vadász volt.

 - Na gyerekek! felkészültetek? Kérdezte mély hangon Tomi a vadász.

Lali, apukája háta mögé bújt, mert tartott a vadász bácsitól!

 - Ne félj Lali! Guggolt le hozzá Tomi bácsi! Nagyon izgalmas helyre megyünk. Először is megnézzük a vadetetőt!

 

 - Látszik, hogy itt jártak, eléggé kiürült. Akkor most segítsetek ti is!

A kis csapat egyre lelkesebb lett. Először az ott várakozó traktor pótkocsijáról lucerna szénát hordtak az etetőbe. Lili és  Lali szorgalmasan hordták marok számra a jó illatú szénát.

 - Októbertől, márciusig szoktuk etetni így a vadakat - mondta Tomi. - Ez nagyon fontos munka..Ősszel ide szoknak az állatok, így télen már jól tudják, hogy hol találnak életmentő eleséget.

 - Milyen állatok járnak ide? - kérdezte Lili.

 - Őzek, nyulak, dámszarvasok, vaddisznók, erdei madarak. - válaszolta a vadász.

 - Hú de érdekes.. - mondta Lili.

 - Most hozzunk vödrökkel tört kukoricát, napraforgót!

Apa és Anya is serényen hordták az eledelt. Vízről is gondoskodtak.

 - Így ni! Ha jól laknak az erdei állatok, akkor nem fognak lefogyni, megbetegedni, és elpusztulni. És levett a pótkocsiról egy nagy fehér téglát.Ez pedig a nyalósó. Ez is nagyon fontos nekik.

 - Lali és Lili, most hősnek érezték magukat. Mi vagyunk az állatok megmentői! - kurjantotta Lali.

 - Bizony nagy hősök vagytok! Dicsérte meg őket Apa és Tomi bácsi is. Most pedig elmegyünk megesszük a szendvicseinket kicsit odébb, aztán lesz még egy programunk…

Az elhaladó beszélgető csoport észre sem vette, hogy egy személy hiányzik…

Lali úgy fellelkesült, hogy kitalálta, ő bizony megsimogat egy őzikét.

 - Bebújok ide az etetőbe, és amikor ide jön enni, akkor még meg is ölelhetem. Tervelte ki, a kis állat mentő hősünk…

Amikor Anya osztani akarta a szendvicseket, kiderült, hogy Lali nincs velük.

 - Hol van Lali? - kérdezte ijedten.

 - Senki nem látta? - nézett körbe Apa…

 - Menjünk visszafelé,és keressük meg! - javasolta Tomi.

Lili szíve nagyon dobogott izgalmában,és elkezdte figyelni a lábnyomokat…Egyszer csak az etető közelében felfedezte Lali apró nyomait. Lili követte őket, és egészen az etető belsejéig jutott. Ott vette észre az összekuporodott, addigra már vacogó testvérét.

 - Meg van! Megtaláltam! - kiáltotta Lili!

Odasereglettek a többiek is.

 - Csak meg akartam simogatni egy őzikét. -  mondta megszeppenve Lali.

 -Te kis csacsi! - ölelte meg Anya és Apa. - Máskor mond el mit szeretnél! Az őzike addig nem mer ide jönni amíg érzi a szagodat!

 - Miért? Büdös vagyok?

 -Dehogy is! Csak ember szagod van. Ők meg félénk állatok.

Viszont ha megettük a szendvicset, akkor utána felmegyünk a magaslesre, és onnan fogjuk őket távcsővel megnézni.

 - Jajj de jó! - ugrott nagyot Lali ! - Apa! Nagyon jó hogy kijöttünk az erdőbe! Ez nagyon jó ötlet volt!

 - Igen, igen! Szerintem is szuper! Főleg, hogy nem veszett el a kis testvérem! - ugrándozott lelkendezve Lili is.

Fent a magas lesen nagyon unalmas volt…Nem volt szabad hangosan beszélni,  csak nagyon nagyon halkan..nem lehetett le-föl szaladgálni sem…Egyszer csak Tomi bácsi az ujját a szája elé tette: - psszt! Figyeljétek…és mindenki szinte meredten figyelt a vadetető felé. Egy bátortalan őzike kukucskált ki a bokrok közül…alighogy a mellső lábával lépett egyet, egy nyuszi, mint akit puskából lőttek ki, cikázva futott el az őz mellett…az őz ugrott egyet, de aztán megfontoltan lépegetett a friss illatú széna felé. Aztán követték a társai is…

 - Egy, kettő, három, négy öt… - számolta Lili . És még kettő lépeget a társai felé…

 - Hű... - mondta Anya…- De szépek! - és hálás tekintettel nézett apára. - Ezt soha nem felejtem el!

Ezen a napon nem jött több állat,de Apa,és Tomi bácsi megbeszélték, hogy máskor is kijönnek segíteni, és meglesni az erdei vadakat..

 - Mi is jöhetünk? - kérdezte Lili és Lali.

 - Hát persze! Hiszen ti vagytok a "szuper állat-mentő hősök"!

Eszti-mami, amatőr meseíró

Ezt a mesét írta: Eszti-mami amatőr meseíró

Üdv! Magamról: Már gyermekkoromban sokat meséltem a kisebb testvéreimnek, amit nagyon szívesen hallgattak.Majd a gyermekeimnek, és most a kis unokáimnak. Sokszor hallom, hogy " mami mesélj még"! Előfordult többször is, hogy ez volt a kérés: "meséld el újra " azt a régebbi mesét! Nos ezért elkezdtem leírni őket, hogy ne merüljenek a feledés homályába ezek a kis történetek. Bízom benne, hogy más gyermekeknek is mos...


http://mocorgohaz.hu/

Vélemények a meséről

Tóth Lászlóné Rita

2024-02-02 12:11

Nagyon kedves, tanulságos, szép mese volt. Szeretettel: Rita

Eszti mami

2024-02-02 13:39

Köszönöm szépen, kedves Rita!