JANUÁR(4. mese) Séta az erdőben- Lali elveszik

JANUÁR(4. mese) Séta az erdőben- Lali elveszik.

Szombat reggel apa benyitott a gyerekek szobájába.

-Jó reggelt! Ébresztő!

Lili és Lali a szemét dörzsölgetve kérdezték

-Hétfő van? Iskolába kell menni?

-Nem nem! Ma jött el az erdei séta ideje..

-Jujj mondta Lili fázok ilyen hidegbe kimenni az erdőbe.

-Gyerekek! Kikészítettem a jó meleg ruháitokat,reggeli után beöltözünk alaposan, és akkor nem fogunk fázni.

-Reggeli - gondolta magában Lali -Ez jól hangzik…

Miután bereggeliztek, és alaposan felöltöztek, elindultak…

Az erdő szélén találkoztak apa barátjával Tomival, aki vadász volt.

-Na gyerekek! felkészültetek? Kérdezte mély hangon Tomi a vadász.

Lali, apukája háta mögé bújt, mert tartott a vadász bácsitól!

-Ne félj Lali! Guggolt le hozzá Tomi bácsi! Nagyon izgalmas helyre megyünk. Először is megnézzük a vadetetőt!

-Látszik, hogy itt jártak, eléggé kiürült. Akkor most segítsetek ti is!

A kis csapat egyre lelkesebb lett. Először az ott várakozó traktor pótkocsijáról lucerna szénát hordtak az etetőbe. Lili és  Lali szorgalmasan hordták marok számra a jó illatú szénát.

-Októbertől, márciusig szoktuk etetni így a vadakat - mondta Tomi. -Ez nagyon fontos munka..Ősszel ide szoknak az állatok, így télen már jól tudják, hogy hol találnak életmentő eleséget.

-Milyen állatok járnak ide? Kérdezte Lili.

-Őzek, nyulak, dámszarvasok, vaddisznók, erdei madarak. - válaszolta a vadász

-Hú de érdekes..-  mondta Lili

-Most hozzunk vödrökkel tört kukoricát, napraforgót!

Apa és anya is serényen hordták az eledelt. Vízről is gondoskodtak.

-Így ni! Ha jól laknak az erdei állatok, akkor nem fognak lefogyni, megbetegedni, és elpusztulni. És levett a pótkocsiról egy nagy fehér téglát.Ez pedig a nyaló só. Ez is nagyon fontos nekik.

-Lali és Lili, most hősnek érezték magukat. Mi vagyunk az állatok megmentői! Kurjantotta Lali.

-Bizony nagy hősök vagytok! Dicsérte meg őket apa és Tomi bácsi is. Most pedig elmegyünk megesszük a szendvicseinket kicsit odébb, aztán lesz még egy programunk…

Az elhaladó beszélgető csoport észre sem vette, hogy egy személy hiányzik…

Lali úgy fellelkesült, hogy kitalálta, ő bizony megsimogat egy őzikét.

-Bebújok ide az etetőbe, és amikor ide jön enni, akkor még meg is ölelhetem. Tervelte ki a kis állat mentő hősünk…

Amikor anya kiakarta osztani a szendvicseket, kiderült, hogy Lali nincs velük.

-Hol van Lali? Kérdezte ijedten.

-Senki nem látta? Nézett körbe apa…

-Menjünk visszafelé,és keressük meg! - javasolta Tomi.

Lili szíve nagyon dobogott izgalmában,és elkezdte figyelni a lábnyomokat…Egyszer csak az etető közelében felfedezte Lali apró nyomait. Lili követte őket, és egészen az etető belsejéig jutott. Ott vette észre az összekuporodott addigra már vacogó testvérét.

-Meg van! Megtaláltam! - kiáltotta Lili!

Odasereglettek a többiek is.

-Csak meg akartam simogatni egy őzikét mondta megszeppenve Lali.

-Te kis csacsi! Ölelte meg anya és apa. Máskor mond el mit szeretnél! Az őzike addig nem mer ide jönni amíg érzi a szagodat!

-Miért? Büdös vagyok?

-Dehogy is! Csak ember szagod van. Ők meg félénk állatok.

Viszont ha megettük a szendvicset, akkor utána felmegyünk a magaslesre, és onnan fogjuk őket távcsővel megnézni.

-Jajj de jó - ugrott nagyot Lali ! -Apa! Nagyon jó hogy kijöttünk az erdőbe! Ez nagyon jó ötlet volt!

-Igen igen! Szerintem is szuper! Főleg, hogy nem veszett el a kis testvérem! - ugrándozott lelkendezve Lili is.

Fent a magas lesen nagyon unalmas volt…Nem volt szabad hangosan beszélni,  csak nagyon nagyon halkan..nem lehetett le föl szaladgálni sem…Egyszer csak Tomi bácsi az ujját a szája elé tette: - psszt! Figyeljétek…és mindenki szinte meredten figyelt a vad etető felé. Egy bátortalan őzike kukucskált ki a bokrok közül…alighogy a mellső lábával lépett egyet, egy nyuszi, mint akit puskából lőttek ki, cikázva futott el az őz mellett…az őz ugrott egyet, de aztán megfontoltan lépegetett a friss illatú széna felé. Aztán követték a társai is…

-Egy, kettő, három, négy öt… - számolta Lili .és még kettő lépeget a társai felé…

-Hű  - mondta anya…De szépek! - és hálás tekintettel nézett apára. -Ezt soha nem felejtem el!

Ezen a napon nem jött több állat,de apa,és Tomi bácsi megbeszélték, hogy máskor is kijönnek segíteni, és meglesni az erdei vadakat..

-Mi is jöhetünk? - kérdezte Lili és Lali.

-Hát persze! Hiszen ti vagytok a "szuper állat-mentő hősök"!