Jövő manók - Berci ajándéka

Jövő manók - Berci ajándéka.

Jövő manók

Berci ajándéka

Emma nagycsoportos óvodás. Egy fa kerítéses óvodájába jár a város szélén. Amikor először lépte át az óvoda kapuját, nagyon izgult, vajon lesznek barátai? Szerencsére hamar összebarátkozott Szofival, a vidám, szőke hajú kislánnyal, Hannával, akinek az egyik karja betegen született – azt mesélte, az anyukája hasában nem volt elég helye és jó barátok lettek Pinkóval is. Sok barátja közül Emma a legjobban Bercit, a kicsit szótlan kisfiút szerette, aki bármit le tudott rajzolni és már úszni is megtanult.

Egy reggel Berci szomorúan érkezett az óvodába.

• Tegnap délután, ott felejtettem a kedvenc uzsonnás dobozomat az uszodában, és mire visszamentünk érte, már nem volt ott.
• Amin a piros lángok voltak? – kérdezte Emma.
• Igen…- válaszolta a kisfiú lehajtott fejjel.

Nap közben Berci egészen megfeledkezett a dobozról, de délután ismét eszébe jutott és elszomorodott. Emma elhatározta, hogy felvidítja a barátját, hiszen nem sokára születésnapja lesz. Kitalálta, hogy szerez Bercinek egy másik uzsonnás dobozt. Otthon el is mesélte a tervét anyának. Az anyukája mosolyogva kérdezte:

• Mi lenne, ha a műanyag doboz helyett, varrnánk Bercinek egy vízhatlan uzsonnás tasakot? Az egészen pici helyre is elfér.
• Jó! – lelkesedett a kislány – De mindenképp tűzoltóautós legyen, mert Bercinek az a kedvence!
• Rendben – mosolygott az anyukája – Akkor holnap elmegyünk a méteráru boltba és veszünk hozzá anyagot.

Másnap fel is kerekedtek. Indulás előtt becsomagolták Emma kedvenc kulacsát, betettek pár apró perecet az unikornisos dobozába, arra az esetre, ha a kislány megéhezne és a szivárványos szendvicskendőjét. Anyának eszébe jutott az is, hogy a méteráru boltba egy parkon keresztül lehet eljutni, ahol talán aznap is van piac. Az utca túloldalán pedig van egy csomagolásmentes bolt, ezért visszaszaladt a kosárért, amiben a megtöltésre váró üvegek várakoztak, beledobott pár textil zsákot és már indulhattak is!

Amint megérkeztek, Emma lobogó hajjal vágtatott keresztül a park füvén, egyenesen a játszótér felé. Szerencsére éppen befejezték a játszótér felújítását. Emma minden játékra felmászott, bebújt, lecsúszott, lecsüngött, homokvárat épített, lovacskázott. Egészen megszomjazott és megéhezett, úgyhogy elővette a táskából a kulacsot és a pereceket.

Miután kipihenték magukat felkerekedtek. Anya boldogan látta, hogy valóban van piac. Mennyi árus! Friss zöldségeket, gyümölcsöt, tojást, fűszernövényeket és rengeteg finomságot árultak. Anya válogatott pár zöldséget meg gyümölcsöt, belepakolta őket egy-egy textil zsákba, majd átnyújtotta az eladónak, hogy lemérje. Már épp indulni készültek, amikor Emma felkiálltott:

• Nézd Mama, kürtőskalács! Vegyünk, légyszi!
• Látom kicsim, de sajnos ehhez most nem hoztunk semmit – mondta anya tanácstalanul. Nem szívesen vásárolt volna műanyag zacskóba.

Emma először elszomorodott, majd diadalittas arccal felkiáltott:

• Használjuk az én szendvicskendőmet!
• Tényleg, ez jó ötlet, ügyes vagy, hogy eszedbe jutott – mosolygott anya – de nem bánod, ha tiszta ragacs lesz?
• Nem – rázta göndör fürtjeit a kislány – majd kimossuk. Hagyok belőle apának is!

Odamentek a kürtőskalács árushoz és kértek egy kókuszosat. A bácsinak nagyon tetszett Emma szivárványos kendője. Belecsomagolta, kifizették és már indulhattak is. A kislány boldogan majszolta az édességet és két falat között nagyokat szökdécselt!

.

Végre megérkeztek a méteráru boltba. Anya alaposan leöblítette Emma kezét mielőtt beléptek. Emma ámult a rengeteg szín és minta láttán. Amíg ő a saját kedvencét kereste, anya vásárolt fél métert a tűzoltós és fél métert a vízhatlan anyagból. A kasszánál kifizették, majd gondosan behajtogatták a hátizsákba. Végül beszaladtak a csomagolásmentes boltba is, feltölteni a kiürült tárolókat. Míg Emma a színes, bárányos szappanokat szaglászta, Anya kipakolta az üres üvegeket, gondosan lemérte őket, ráírta mindegyikre a súlyát, majd megtöltötte őket. Vettek rizst, vöröslencsét, zabpelyhet, spaghettit és feltöltötték a mosogatószeres flakont. Vettek még vajat az otthoni dobozába,

szappant, pár tekercs wc papírt és egy üvegcse mosóparfümöt. Ezúttal Emma választhatott illatot. Az egyik polcon megpillantottak gyerek mintás, fém kulacsokat.

• Mit gondolsz drágám, Berci mit szólna egy ilyen kulacshoz? – Fordult anya Emmához egy lángokkal díszített kulaccsal a kezében.
• Huuuu ez nagyon vagány! – Lelkendezett a kislány és kikapta anya kezéből.
• Gyere, akkor vigyük el neki– mosolygott az anyukája.

Kifizették a bevásárlást és indulhattak is haza!

Otthon anya elővette a varrógépet, a szabó ollót, centit, felállított a vasalódeszkát és bedugta a vasalót. Emma anya állíthatós székén pörgött körbe-körbe, majd leugrott és felkiáltott:

• Én is szeretnék segíteni! Varrhatok én is?
• Persze – mondta anya – csak várd meg, amíg kiszabom és összetűzöm.

Miután elkészült, Emma beállt anya két lába közé, felkukucskált az asztalra és a lábát rátette a pedálra. Anya beigazította az anyagot a varró talp alá és kiadta az utasítást:

• Mehet!

Emma óvatosan elkezdte lenyomni a pedált, mire a varrógép lassú zakatolással, apró öltésekkel elindult az anyagon előre. Néha megálltak, anya fordított az anyagon, majd újraindultak.

• Jó, állj! - kiáltott anya – Pompás! –elégedetten nézte a kész művet.
• Juhéé! - a kislány izgatottan ugrált örömében. Beletették a kulaccsal együtt egy papírzacskóba és felakasztották a fogasra Emma kabátja mellé, nehogy másnap otthon elfelejtsék.

Végre elérkezett Berci születésnapja. Emma izgatottan ébredt és alig várta, hogy odaadhassa Bercinek a csodásra sikeredett uzsonnás kendőt. Mégis amikor az óvodába értek, szégyenlősen nyújtotta át a zacskót a kisfiúnak.  Bercinek felragyogott az arca.

• De menő! Tűzoltós! Köszönöm! – lelkendezett, majd hozzátette – Végre tudom megint miben vinni az uzsonnámat az uszodába! És egy lángoló kulacs! Szuper! Köszönöm, Emma!

Az uzsonnáról Emmának eszébe jutott a megmaradt kürtőskalács és már előre örült, hogy este megoszthatja apával.