Barion Pixel

Jövő manók - Pinkó segít


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Pinkó segít
Egy meleg, nyári napon Pinkót meglátogatta az unokatestvére, Boti. Boti nagyfiú már, tud autót vezetni és idén ballagott el a gimnáziumból. Az iskola végeztével, Boti Görögországba utazott, hogy a nyarat egy teknősmentő rezervátumban tölts...

Kép forrása: pc

Pinkó segít

Egy meleg, nyári napon Pinkót meglátogatta az unokatestvére, Boti. Boti nagyfiú már, tud autót vezetni és idén ballagott el a gimnáziumból. Az iskola végeztével, Boti Görögországba utazott, hogy a nyarat egy teknősmentő rezervátumban töltse. Amikor haza látogatott, elmesélte Pinkónak mi minden történt kint és hogyan segítenek a bajba jutott teknősökön.

  • Miért kerülnek bajba? Mi történik velük? – Kérdezte Pinkó csodálkozva.
  • Sajnos az emberek rengeteg szemetet eldobálnak, nem csak a tengerparton, hanem mindenhol a világon, és végül a patakok, folyók azokat egy részét is a tengerekbe, óceánokba sodorják, ahol összekapaszkodnak és hatalmas úszó szigetek lesznek belőlük.
  • Olyan nagyok, mint ez a szoba? – vágott közbe Pinkó.
  • Nem, olyan nagyok, mint… - Boti elgondolkodott – mintha innen, Budapestről elindulnánk a nagyiékhoz a Balatonra és még akkor se lenne vége.

Pinkó szeme kikerekedett a csodálkozástól.

  • Bizony – bólogatott Boti – és a teknősök meg más állatok gyakran belegabalyodnak ezekbe az úszó hulladékokba, szakadt halászhálókba, vagy a kisebb halakkal, moszatokkal együtt véletlenül megeszik őket és nagyon betegek lesznek. Rajtuk próbáltunk segíteni.
  • De miért dobálják el a szemetet? – kíváncsiskodott Pinkó.
  • Nem feltétlenül eldobálják, sokszor a kukákba helyezett szemét is a tengerekben végzi. Egyszerűen túl sok van belőlük és már nem tudják hova tenni. Sajnos nem minden országban van hulladékgyűjtés se szelektív kukák.
  • Mi az, hogy szelektív? – kíváncsiskodott tovább a kisfiú.
  • Amikor például a papírt, a műanyagot, az üveget és a fémet külön gyűjtöd, mert azokat újra lehet hasznosítani. Újra papírt, újra fémet, újra üveget lehet belőle csinálni, a műanyagból pedig rengeteg mást. Képzeld, még ilyen menő tornacipőt is, mint az enyém – mutatta büszkén a színes tornacipőt.

Elővette a telefonját és megmutatta az unokaöccsének, a teknősökről készült képeket és egy videót, ahogy az egyik gyógyult állatot éppen visszaengedik a vízbe.

Pinkót annyira lenyűgözték a látottak, hogy elhatározta, ő is szeretne valahogy segíteni az állatokon. Este elmesélte apának  és kitalálták, hogy a hétvégén elmennek együtt szemetet szedni a szomszédos erdőbe. Vasárnap útnak is indultak. Felfegyverkeztek pár szemeteszsákkal, gumikesztyűkkel és Pinkó vihette a szemétszedő csipeszt. Már régóta ki szerette volna próbálni, jó mókának ígérkezett. Alig, hogy beértek az erdőbe, rengeteg szemetet találtak. A patak medrében, a fák között szét szórva.

  • Ilyen sok van? – Sóhajtott meglepetten a kisfiú. Most egy kicsit más szemmel nézte az ismerős erdőt. Nem csak a kedvenc zugait és csobogóit látta benne.
  • Igen – törölte meg apa a homlokát – sajnos…

Nagyon hamar teleszedtek két hatalmas zsákot. Út közben találkoztak másokkal is, akik szintén zsákokat cipeltek magukkal és gyűjtötték a szétdobált limlomot. Amikor azonban az út végéhez értek, újabb problémával találták szembe magukat. Hova tegyék az összegyűjtött szemetet? Sehol sem láttak hulladékgyűjtőt, ahova letehették volna, és az autó is az erdő túloldalán parkolt.

  • Igazán kitehetnének ide egy szelektív hulladékgyűjtőt, ahova a kirándulók kidobhatják a szemetüket – mérgelődött egy apuka a másik szemét szedő csapatból.
  • Akkor talán nem dobálnák el – tette hozzá egy másik hölgy.

Nem merték az erdő szélén hagyni a zsákokat, mert féltek, hogy a következő szemétszállításig szétcincálják a kóbor kutyák, aztán a szél ismét szétrepíti. Szerencsére akadt egy kiránduló, aki a közeli parkolóban hagyta az autóját és készségesen felajánlotta, hogy elviszi a közeli szeméttelepre.   

Pinkó elmesélte otthon az anyukájának, aki javasolta, hogy gyűjtsenek aláírást és kezdeményezzék az önkormányzatnál a szelektív kukák kihelyezését a kiránduló út mindkét végére. A kisfiú nagyon fellelkesült! Alig várta a következő hétvégét, hogy nekilássanak az aláírásgyűjtésnek. Az elkövetkező hétvége mindkét napját az erdőben töltötte, egyik nap anyával, másik nap apával és szorgalmasan gyűjtötte az aláírásokat. Mindenki nagyon örült a kezdeményezésnek, rengeteg aláírás összegyűlt.

A megírt kérvényt és a sok aláírást betették egy borítékba, megcímezték és másnap, az ovi felé sétálva, személyesen dobták be az önkormányzat piros postaládájába.

A következő napok izgatott várakozással teltek. Nemsokára levél érkezett az önkormányzattól. Anya kibontotta, elolvasta és büszkén mosolygott Pinkóra:

  • Sikerült! Elfogadták!
  • Éljen! – ugrált örömében a kisfiú – Szereztünk az erdőnek kukákat!

Legközelebb, amikor kirándulni mentek, a szép színes szelektív kukák már ott várakoztak az erdő szélén. Anya és apa büszkén simogatta meg Pinkó hátát:

  • Nagyon ügyes voltál kisfiam! Ez a te segítséged az erdőnek.

Pinkó büszkén kihúzta magát és boldogan elszökdécselt a kedvenc csobogója felé.

 

Laura SN, amatőr író és illusztrátor

Sziasztok! Hobby író és illusztrátor tanuló vagyok. Régi vágyam volt ez a pálya, de csak nem rég mertem elindulni ezen az úton. Családommal Budapest mellett élünk. Gyermekkorom mesevilágát és a természet iránti rajongásomat szeretném megosztani másokkal.


http://mocorgohaz.hu/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!