Kakaska és a napraforgó

Kakaska és a napraforgó.

Kora tavasszal a gazda, elültetett
egy magot,s azt mondta
ez majd ragyog! 

El is jött a nyár vége,kakaska 
felrepült a kerítésre,s 
a ragyogó napraforgónak
kukorékolt!

Kukurikú- kukurikú,így kiabált,hátha a
napraforgó is vissza szól,gondolta! 
De ezt hiába várta,mert ő csak
ott állt egymagában, szótlanul!

Kakaska elhatározta: ő bíz, minden
nap kukorékolni fog,s biztosan
majd,a napraforgó is megszólal!

Pompás kakas tollait kitárta,piros
taraját s mellét kitolta,s napkeltekor 
erőteljes hangján kukorékolt.

Kukurikú- kukurikú napraforgó kedves,
mondta a kakaska,s ekkor a domb alatt
feljött a Napocska!

Kakaska nem volt szomorú amiért
a napraforgó nem beszélt hozzá,
mert a Napocska látványa elkápráztatta
őt, minden reggel s amikor eljött
az este,kakaska szépen elköszönt,
jó éjszakát kedves napraforgó,mondta!