Kaktusz és az egerek

Kaktusz és az egerek.

Kaktusz és az egerek

Sivatagban az összes állat szenvedett. 

Nem találtak seholsem vizet eleget.

Egyedül a tevék boldogok.

A púpjaiban mindeggyik, vizet hordozott.

Akadt köztük amelyiknek lankadt az egyik púpja.

Hisz nem tudták feltölteni újra.

A kaktusz észre vette hogy vánszorognak az egerek.

Monda neki, a lédús talpamból egyetek. 

Az egerek rágni kezdték gyöngéden.

Nincs más folyadék a környéken.

Kicsi egérke sirdogál halkan. 

Nekem nem volt elég az egyik talpad.

A másikat is szeretném rágni.

Igérem nem fog fájni.

Oké, harapj bele!

A többi nedvet hagyd meg nekem!

De az egerek szemtelenek voltak.

A kaktuszt rágták minden fele, sorba.

A kaktusz jajveszékelt, de hiába.

Az egerek lyukasra kirágták. 

Szegény kaktuszba alig volt élet.

Eleredt az eső végre.

Esővíztől a kaktusz éledezett.

Egyre több tüskét növesztett, védekezett.

Sivatagban a víz, hamar elillant. 

Távolabb a nap fényénél, az oázis megcsillant. 

Az állatok inni, oda járnak. 

Tudják, soká lesz vége a forró nyárnak. 

Addig  még sokat szenvednek. 

A sivatagban sosem ihatnak eleget. 

Az egerek a kaktuszt nem bírják rágni.

Nekik is esőre kell várni.