Kapd el a ritmust!

Kapd el a ritmust!.

Tucatka, a hat pár lábú százlábú elterült a földön. Amikor megpróbált felállni, felkiáltott:

• Jaj a hátam, jaj a bokám! Valahogy ki kéne bogozni a lábaimat. Jó, hogy csak tizenkettő van belőlük és nem száz! Aha! Beakadt a jobb hatos a bal ötösbe, az térden rúgta a négyest, az meg elgáncsolta a bal hármast. Ez rettenetes!

Ekkor meglátta Lilit, a lepkelányt, amint ugrálókötelezik a tisztáson és közben énekelgeti:

Ez a lábom ez,ez,ez,

Jobban járja, mint emez!

Édes lábom jól vigyázz,

Mert a másik meggyaláz!

A lepkelány észrevette a kapálózó százlábút, odaszaladt és nevetve megkérdezte:

• Mit csinálsz? Talán napoztatod a talpaidat?
• Te meg hogyan csinálod, hogy nem kerevedik össze a lábad és közben még a kötelet is forgatod és átugrod? – kérdezett vissza Tucatka. Én még járni sem tudok rendesen, mondta, és majdnem elsírta magát. Meg tudnál tanítani, hogy ne keveredjenek folyton össze a lábaim?
• Hát persze! Akár rögtön el is kezdhetjük! Ne haragudj, hogy kinevettelek, de olyan vicces látvány voltál! Miközben segített a százlábúnak felállni, hozzáfűzte: tudod, nekem könnyű dolgom van, mert csak hat lábra kell ügyelnem: kettővel a földön ugrálok, kettővel a kötelet forgatom, kettővel meg egyensúlyozok. No meg ott vannak a szárnyaim is, így mielőtt elesnék, felrepülök. Meg ugrálás közben mondókázom is vagy énekelgetek, akkor jobban érzem a ritmust. Az egész titka: Kapd el a ritmust!

Tucatka bánatosan kijelentette: nem tudja, mi az a ritmus és nem tud szépen énekelni, meg nem szeretne még nevetségesebb lenni. A testvérei így is mindig csúfolják egy gúnyverssel:

Egy tucat az tizenkettő,

hat jobb helyett nála bal nő,

bukdácsolva csetlik-botlik,

Tucatkához csak ez illik.

Hi-hi-hi, ha-ha-ha

Balból van csak a lába.

Lili azzal vigasztalta, hogy majd együtt énekelnek, meg, hogy majd elcsodálkoznak a testvérei, mert később táncolni is megtanítja, de előbb a masírozás jön.

Aztán hat lábra ereszkedett, és először csak a bal oldai lábaival lépett egyet, aztán az összes jobb oldalival. A bemutató után Tucatka is megpróbált ugyanígy lépegetni, miközben Lili vezényelt: bal, jobb, bal, jobb!

Amikor így már jól ment, együtt masíroztak, és közben rázendítettek:

Aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére,

Pedig a rétes nagyon jó, katonának az való.

Tucatka hamar ráérzett a ritmusra és nem keveredtek többé össze a lábai. Egész délután gyakoroltak, sőt kergetőztek és bukfenceztek is a selymes tavaszi fűben. Mint minden csodálatos nap, ez is véget ért, de Tucatka és Lili barátsága még most is tart.