Karácsonyfalva

Karácsonyfalva.

A tisztás harsányzöld füvével, tarka virágaival szinte felkínálta magát, csak hogy végre lakója
legyen, ha már az erdei állatok nem vették a birtokukba.
Először csak egy házikó jelent meg a tisztáson, amit egy erdész épített magának, mert itt
szerette volna leélni öreg napjait.
A területet fenyves vette körül, a favágók is ismerték, és volt közöttük fiatal, aki messziről jött
munkát vállalni, és még nem volt önálló lakása, nem volt hol laknia. Ezért, az erdész példáját
követve, néhány favágó összefogott, és kis méretű, egyforma rönkházakat építettek.
Az építőanyag adta magát, fából volt elég.
Azután az új telepesek feleséget is hoztak maguknak, családot alapítottak. Az asszonyoknak is
volt a rokonságukban olyan ember, aki szívesen élt volna a természet lágy ölén, ilyen szép,
zöld környezetben, úgyhogy további lakói lettek a valamikori kis tisztásnak, amely lassacskán
igazi falucska képét öltötte magára, s egyre jobban benépesült.
A házak kertjében mindenütt akadt egy fenyő, amit építkezéskor nem vágtak ki, hanem
meghagyták dísznek, hogy az újonnan ültetett színes virágok mellett legyen valamilyen
„komoly” növény is a ház körül, mármint egy-egy fa.
Akinek nem adott a természet fenyőt az udvarára, az hozott a közeli fenyvesből egy kis
fácskát, elültette, remélve, hogy majd egy napon sudár óriássá nő.
A sok fenyőfa miatt, na meg a valamikori tisztást körül ölelő fenyőerdőre is tekintettel, a
helyiek a települést – nem nagy találékonyságról téve tanúbizonyságot – Fenyvesaljának
nevezték el.
Az ott élő emberek az első karácsonyukon a lakásaikba vittek be egy-egy, az erdőn kivágott
fenyőcskét, és azt díszítették fel. De aki igazán szereti a természetet, az tudja, a kivágott fa
nem pótlódik magától, és ettől csak egyre fogy, ritkul a gyönyörű erdő. Ezért aztán, az egyik
elkövetkező karácsonyon a falu lakosai kitalálták: nem a szobában állítanak fel agyonci-
comázott fenyőket, hanem az udvaraikon, a kertjükben nődögélő kisebb-nagyobb fákat
ékesítik különféle csillogó díszekkel, színes kis lámpásokkal.
Az első karácsony olyan szépre sikerült, hogy a falu lakosai nem tudtak betelni a látvánnyal.
Öröm és büszkeség töltötte el a szívüket, hogy milyen ragyogó kis településen élnek.
Egy falugyűlésen valaki felvetette:
- Ugyan miért ne hagyhatnánk a fáinkat feldíszítve egész évben?! Ha az égőket este
bekapcsolnánk, még a tájékozódást is segítené, pótolná a gyér utcai világítást.
A javaslatot a többség elfogadta, így a fák feldíszítve maradtak a következő évben... majd az
azt követő években is. A kis település egész évi karácsonyi pompájának gyorsan híre ment, és
sokan csak azért kirándultak arrafelé, hogy megcsodálják a különleges kis falut.
A falucska – közös javaslatra – hamarosan új nevet is kapott: Karácsonyfalvának nevezték el.

És ha hiszitek, ha nem, ebben a kis faluban egész évben béke honolt. Az emberek sokat
mosolyogtak, kedvesek voltak egymáshoz, és gyakrabban ajándékozták meg apró
meglepetéssel a szomszédjaikat, barátaikat, mint más vidékeken, mert így hatott rájuk a
karácsony, a béke és a szeretet ünnepe.