Kép forrása: Rózsás Dorina
Karácsonyi csengettyű.
Egyszer régen, réges-régen Harangkirályságban királyt választottak a harangok. Minden esztendő december havában megtették ezt az idők kezdete óta.
Abból a harangból lehetett csak király, akinek a hangja a legtiszteletreméltóbb és legöblösebb volt, valamint a mérete és díszítése is kiemelte a többi közül.
A királyság minden harangját, csengőjét és csengettyűjét meghívták a nagyszabású választásra. A csengők és csengettyűk csupán vágyakozhattak erre a nagy megtiszteltetésre, mármint hogy őket válasszák királynak. Ők csak a szavazatukat adhatták le a megmérettetésen.
A királyság minden szegletéből gyülekeztek a harangok a nagy napon. Hatalmas templomi harangok vonultak dölyfösen az ámuló hajóharangok sora előtt.
Egy távoli kis házikóban lelkesen készült a nagy eseményre egy kis csengettyű. Az volt éjjel az álma, hogy ő lesz ennek a napnak a legfontosabb szereplője.. Még halkan csilingelt is álmában örömében.
Vidáman csilingelve mendegélt az úton, mikor is egy nagy templomi harang nagy siettében fellökte a kis csengettyűt. Még rá is kiabált szegényre:
-Állj félre te kis semmirekellő- mondta.
-Nem is vagyok semmirekellő- válaszolta a kis csengettyű- én leszek ennek a napnak az egyik főszereplője-mondta álmára visszaemlékezve.
-Ha-ha-ha – kacagott a nagy harang – esetleg egy bárányka nyakában lehetsz te valamire való –és robogott is tovább.
Mérhetetlenül elszomorodott a kis csengettyű és arra gondolt, talán igaza is van a nagy harangnak. Túl kicsi és jelentéktelen ő ahhoz, hogy fontos csengettyű lehessen.
Szomorkodva haladt tovább az úton, mikor valami felkavarta körülötte a havat. Egy furcsa szán szállt le előtte a hóban, amit rénszarvasok húztak. Egy nagyszakállú piros ruhás bácsi szállt le a szánról és odalépett a csengettyűhöz.
-Micsoda szép csengettyű – simogatta meg –csak a hangja szomorkás, na de ez ellen lehet tenni valamit. A szánhoz lépett és zsákjából egy aranyszínű szalagot vett elő, amit a kis csengettyűre kötött. A kis csengettyű nagyon boldognak érezte magát és lelkesen csilingelt örömében.
-Gyere velem ma este, ilyen vidám csilingelésre lenne szükségem ezen a szép napon- mondta a Télapó, hiszen ő volt a bácsi, aki a kis csengettyű örömét okozta.
Valóban e nap egyik fontos szereplője lett a kis csengettyű, hiszen minden év karácsonyán ő csilingel, amerre csak a Télapó jár.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Nem is olyan régen Kebeles környékén bekukkantottam egy kis faházba. Vadászatból hozott trófeákat láttam a falon. Nagyon szépek és érdekesek voltak. De egyből az jutott eszembe, hogy ehhez bizony le kel...
Elolvasom
Mutatványos mutogatta Mátyás királynak, mit tud: kulcslukon egy szakajtó borsót áthajigált anélkül, hogy csak egyszer is megütötte volna a kulcsluk oldalát. Mikor vége volt a mutatványnak, majdnem a föld...
Elolvasom
Egyszer egy nagyon meleg nyári napon Lola a nyár tündér elindul körülnézni a vízparton, hogy minden rendben van e. Ahogy repült és repült, egyre melegebbnek érezte a levegőt. Lassan két hete, hogy semmi cs...
Elolvasom
A Borsi-háton vót egy kocsma, és abba lakott egy kocsmáros. Olyan ember vót, hogy akinél sok pénzt látott, azt meggyilkolta. Hát, Mátyás király mán hallott errűl a dologrul, meg akart rúla győződni. Nem ...
Elolvasom
Ezt a mesét írta: Erdős Sándor Meseíró, író, költő
Erdős Sándor vagyok 1972-ben születtem Mosonmagyaróváron. Tanulmányaimat Budapesten folytattam, mint vegyész és tíz évig a fővárosban éltem, mielőtt szülővárosomba visszahívott a szívem. Nős vagyok 2 fiú és 2 lány édesapja, akik már kirepültek a családi fészekből és önálló életet élnek. Három unokával is megajándékoztak az elmúlt években. Az irodalom szeretete a családomból hozott örökség és nagyon fontos a számomra...