Karácsonyi kaland

Karácsonyi kaland.

                              Karácsonyi kaland

Messzi hegyeken, egy hóborította erdő mélyén van egy házikó. A házikóban bent, egy síró kislány, Anna, s elmaradhatatlan kis barátja, Titi a tacskó. Anna már vagy egy napja, hogy az erdőben bolyong. A szüleivel jött megnézni a hófedte erdőt, de útközben a hóviharban elszakadt a családjától, s eltévedt. Rátalált a kunyhóra, azóta bent ücsörög a tacskójával együtt.

- Most mi lesz? – kérdezte Anna, s közben szipogott.

Nagy kék szemeit Titire szegezte, szőke haja könnyeitől ázott.

Titi csak szomorúan lehajtotta fejét.

A hóvihar a lábnyomokat mind eltüntette, amivel meg tudták volna találni őket.

A kis házikótól távol, a hatalmas erdő szélén, egy nagy szállóban, ott voltak Anna aggódó szülei.

- Kérem, nyugodjanak meg! – mondta az egyik mentős.

- Mégis hogy nyugodjunk meg, mikor a gyermekünk valahol odakint bolyong, a kiskutyával együtt?! – kérdezte idegesen Anna anyukája.

Nem is sejthették, hogy odafönt, a felhők között, hét személy Annáról beszél. Heten vannak, mint a gonoszok, csakhogy ők…. nem is gonoszak! Ők egytől egyik angyalok, kiknek Anna és Titi megtalálása a feladat.

Angelina a főangyal, ő legnagyobb és a legerősebb. Kék szeme, szőkésbarna haja és hatalmas szárnyai vannak. Gyönyörű kék ruhájában, ha megpördül, az egész vidéken esni kezd a hó. Blanka a legjámborabb angyal. Barna haja, s kék szemei vannak. Ereje majdnem olyan nagy, mint Angelináé. Ő szinte mindig imádkozik, vagy meditál. A sorban utánuk Mili következik. Ő a piros angyal a ruhája és a sapkája is piros. Szőke haja, és kék szemei vannak neki is. Az ő szárnyai aranyszínűek. Varázsereje a fuvolájában van, amit mindig magánál hord. Csillag a csengős angyal. Aranyszínű a haja, s a szeme is. Gabriella a lantos angyal. Szőke haja van, barna szemű. A két legfiatalabb angyal Lola és Frici. Lola barna hajú és szemű. Szárnyacskái aranyszínűek, s neki cipője is van, ami szintén aranyszínű. Varázsereje a kezében lévő varázspálcában rejlik. Frici a kelekótya angyal. Nagyon szeret viccelődni, s a többiek csak öcsinek hívják legtöbbször. Barna hajú és szemű. Lolához hasonlóan neki is aranyszínű szárnyai és cipője van. Az ő kezében egy ajándékdoboz van.

- Na szóval, - kezdte Angelina – ha minden világos, kezdhetjük a keresést!

- Rendben van főnökasszony! – vágta rá Frici, s már repült volna tovább, de Angelina elkapta a szárnyát.

- De azt még tisztázzuk, ki merre keresi Annát! – mondta Angelina.

Miután ez megvolt, mindenki elindult. A hóvihar az angyalok közbenjárásával abbamaradt.

Lola repülés közben, észrevett egy nyuszit, amire egy róka próbálta rávetni magát. A kis angyal gyorsan közéjük repült. Varázspálcáját a róka orrához nyomta.

- Ejnye, róka koma, csak nem nyúlhúsra fáj a fogad? – kérdezte Lola.

A róka behúzta fülét, farkát, s a nyuszi pedig nagyon hálás volt. Az állatok tisztelik és értik az angyalokat, ezért a róka engedelmeskedett Lolának, és nem bántotta a nyulat. Lola észrevette azonban, hogy a róka csont és bőr, valószínű, régóta nem evett már. Azt viszont nem akarta, hogy a nyuszi legyen a róka ebédje, de valamit tenni kellett.

- Róka koma, várj egy kicsit! – szólt az állat után.

Varázspálcájával egy nagy szelet húst varázsolt a róka elé. (S egy időben a szállóban az étteremből az asztalról levarázsolta, de a vendég már így is jóllakott volt, ellenben nagyon csodálkozott, hogy hova lett az ebédje.)

- Ez biztos nagyon fog ízleni! – mondta, s felkapva a nyuszit, továbbrepült.

Egy ideig még repült, aztán biztonságos helyen lerakta a nyulat, és indult tovább.

Nemcsak Lola segített útja során. Blanka egy mókust szabadított ki egy csapdából, Gabriella és Csillag sérült állatokat gyógyított.

Eközben Mili érzékelni kezdte Anna jelenlétét. Kis idő múltán megtalálta a házikót. Az ablakon bekukucskálva, meglátta Annát és a kis Titit is. Gyorsan felrepült az égbe, s megszólaltatta fuvoláját. Ezzel az angyali zenével szólította társait. Bent a házban Anna nem hallotta a zenét, de azt észrevette, hogy a vihar elmúlt.

- Gyere Titi! Induljunk tovább! – mondta a kutyának, s azzal elindult kifelé.

Mili még a levegőben volt, amikor észrevette, hogy Anna elindult.

- Jaj, kislány! Pont rossz fele mész!

Az angyaloknak nem volt szabad érintkezniük az emberekkel (csak nagyon-nagyon kivételes esetekben). Úgy kellett segíteniük, hogy közben észrevétlenek, láthatatlanok maradnak.

Mili már a sapkáját fogta mindkét kezével.

- Most mit tegyek?

Ekkor azonban megérkezett Frici, s Mili mellé repült.

- Na, mi újság? Hol van? – kérdezte, és lenézett – Á, már látom! De miért, a másik irányba megy?

- Hát épp ez a baj! – mondta Mili - Elvileg úgy volt, hogy miután mindenki ideér, Angelina elkábítja Annát, hogy észrevétlenül visszavihessük. (Csak Angelina képes elaltatni az embereket.) De ő most nincs itt, mégis mihez kezdjünk? – kérdezte Mili, s közben megrázta Fricit.

- Jól van, nyugi! Majd kitalálunk valamit! – mondta határozottan Frici – A legegyszerűbb az lenne, ha lemennénk hozzá, s szólnánk neki.

- Öcsi, te megőrültél? Tudod, hogy az szabályellenes! Komolyan, néha leesik tőled a glóriám!

- Sziasztok! – repült hozzájuk Csillag és Gabriella.

Nem telt sok időbe, mire ők is rájöttek, mi történt. Gyorsan Anna után repültek.

Ekkor azonban egy farkas támadt rá Annára a semmiből. Titi ugyan rávetette magát a farkasra, hogy Annát védje, de az könnyen legyőzte a kis tacskót. Anna hangosan zokogott Titi és a félelem miatt.

- Ez most akkor egy nagyon-nagyon kivételes eset, ugye? – kérdezte Frici.

- Igen, az! – mondta Mili, s nagy szárnycsapással odarepült Annához, és felkapta.

Csillag a sebesült Titit vitte magával. Messze-messze repültek a farkastól. Végre aztán leszálltak. Anna tátott szájjal figyelte az angyalokat, közben Titit meggyógyították.

- Ti angyalok vagytok? – kérdezte tőlük a kislány.

- Igen, azok – felelte Csillag, aki közben lehajolt hozzá.

Anna kíváncsian nézegette apró szárnyait.

- Köszönöm, hogy megmentettek, és hogy Titit is meggyógyítottátok!

Titi kedvesen vakkantott.

- Ugyan semmiség, ez a dolgunk! Ha megérkeznek a többiek, visszaviszünk a családodhoz – mondta Mili.

- Még többen is jönnek?

- Igen, összesen heten vagyunk – kapcsolódott be a beszélgetésbe Frici – mármint, heten jöttünk megtalálni téged.

- Hú! – mondta a kislány.

Mili újra megfújta a hangszerét. Kis idő elteltével Blanka és Lola is megérkezett.

- Ez egy nagyon-nagyon kivételes alkalom volt. – magyarázta Gabriella, Blanka és Lola értetlenkedésére.

- De szép varázspálca! – mondta csodálkozva Anna.

- Köszönöm – mosolygott Lola, s közelebbről megmutatta a pálcát.

- Mi történt pontosan? – kérdezte Blanka.

A többiek elmesélték neki a történteket.

Ekkor azonban zörgés támadt az egyik bokorból, s ugyanaz a farkas ugrott elő, amelyik megtámadta Annáékat.

Mili és Lola a kis Annát védte, bár Lola alig volt magasabb a kislánynál. Átkarolva védték. Titi Anna lábához bújt. Blanka előre indult a farkashoz.

- Nyugodj meg, farkas barátom! Nyugalom. Nem szabad a kislányt bántanod! Nyugodj meg, és… - a farkas erre még idegesebb lett, s neki akart rontani Blankának.

Blanka még idejében állította fel a védőpajzsot.

- Hát, - kezdte Frici – ez a „Nyugodj meg barátom” szöveg most nem jött be.

- Ezzel a farkassal valami nem stimmel! – mondta Gabriella – Miért nem hallgatott Blanka szavára?

- Igen, ez érdekes! Elvileg, hallgatnia kellett volna rá, hisz az állatok tisztelnek minket – mondta Csillag.

- Lehet, hogy ez egy… - kezdte Mili.

- Ez egy gonosz lélek, állattestbe bújva – fejezte be a mondatot Blanka. – Már érzem, a gonosz jelenlétét.

Anna ekkor nagyon megijedt, s szorosabban bújt Lolához és Milihez. Eközben a zöldes pajzson még mindig nem tudott átjutni a gonosz farkas, de nagyon erősködött.

- Szóval le kell győznünk, ezt a gonosz lelket, s vissza kell küldenünk a sötétségbe. – mondta Gabriella.

- Úgy van – mondta Blanka, közben pajzsa egyre gyengült.

- Álljatok félre, majd én elintézem! – mondta bátran Frici, s a farkas elé állt, miután a pajzs teljesen leengedett.

A farkas rámordult Fricire, mire szegény angyalkának majdnem elszállt a glóriája.

- Hát, te sem mostál fogat mostanában – mondta Frici.

- Hé te! Gonosz lélek! Miért támadsz ártatlan gyermekekre?

- Angelina! – örvendeztek a többiek.

A farkas most Angelinára mordult, s támadni készült, de Angelina a magasba emelkedett, s forogni kezdett körülötte. Forgószél támadt a farkas körül, s az eltűnt. Angelina leszállt a többiekhez.

- Most már nincs semmi baj! – mondta Annának.

A kislány megköszönte Angelinának.

- Most pedig visszaviszünk a családodhoz. Gyere, fogd meg a kezünk!

Anna megfogta Angelina és Blanka kezét, Blanka kezét Csillag, az övét Lola, Loláét Mili, Miliét Frici, Friciét pedig Gabriella. Angelina másik kezében ott volt Titi is.

Így repültek ahhoz a szállóhoz, amiben Anna szülei voltak.

- Innentől egyedül kell mennetek – mondta Angelina Annának és Titinek.

- Ti nem jöttök?

- Mi nem mehetünk – mondta Angelina, közben lehajolt Annához.

- Tudod, nekünk, angyaloknak nem szabad érintkeznünk közvetlenül az emberekkel – mesélte Gabriella.

- Úgy kell az embereken segítenünk, hogy ők ne vegyék észre – fűzte hozzá Blanka.

- De akkor, én, miért láthatlak titeket? – kérdezte Anna.

- Te egy nagyon-nagyon kivételes eset vagy – válaszolta Frici.

- Így hívjuk azt, amikor mégis érintkezhetünk azzal az emberrel, akin segítenünk kell – fejezte be Lola.

- Én egy ilyen eset voltam?

- Igen, a gonosz farkas miatt. Mikor rád támadt, megszűnt a szabály, hisz azonnal cselekednünk kellett – magyarázta Mili.

- Akkor anyáéknak se mondhatom meg? – kérdezte Anna.

- Ha elmondod, akkor hinni is fognak neked? – kérdezett vissza Angelina.

- Hát… nem is tudom…

- Na látod! De azért, elmondhatod, ha gondolod, hisz karácsony van…

- Már karácson van?! – vágott Angelina szavába Anna.

- Igen! – felelték kórusban az angyalok.

- Épp ezért, - vette vissza a szót Angelina – siess vissza, a szüleidhez! És te is menj, bátor kis Titi.

Titi hálásan vakkantott. Anna már indult is, de aztán visszafordult, s megölelte az angyalokat. Frici előhúzott a zsebéből egy dobozt, amiből egy kék kristályt vett ki.

- Fogad el, ezt a szerencsehozó kristály – mondta a pici angyal, s átnyújtotta Annának.

- De szép! Köszönöm!

- Ez pedig Titié – mondta Csillag, s Titi nyakörvére tűzött egy zöld kristályt.

- Jelzi, ha gonosz lélek van a közelben.

- Na, most már indulj! – mondta Angelina – És Boldog karácsonyt!

- Nektek is angyalok! – köszönt el Anna, Titi pedig ugatott közben.

- Sziasztok! – azzal szaladt is ház felé, Titivel együtt.

Hatalmas volt az öröm, mikor a szülők meglátták lányukat. Ezért fohászkodtak, s kérték az égi segítséget. Nagy kő esett le a szívükről.

Vége.