Malom tanya - Állati karácsony

Malom tanya - Állati karácsony.

Történt egyszer, tán nem is oly rég, hogy az állatok karácsony környékén összefogtak. A céljuk az volt, hogy a szent ünnep alkalmából összehozzák szétszóródott családjukat. S hogy sikerült-e nekik? A meséből kiderül…

Egy távoli kis falucska legeslegvégén volt a Malom tanya. Lakói: Malom Pista, felesége Malomné, két rottweiler kutyájuk Suzi és Robi, lovuk Manci, két kölyök cica, Áfonya és Hógolyó, valamint tíz bátor postagalamb. Ó, hát itt van a legújabb lakó is: Cila cica. Idősebb az ikercicáknál, de még ő is gyerek. Van is vele gond! Eredetileg Malom Katáéknál (a Malom család legkisebb gyermeke) lakott, de Tibi kutyust állandóan piszkálta, így a Malom szülőkhöz került. Malomék remélték, Robi, az egykori rendőrkutya, majd megneveli. Nagy tiszteletnek örvendett a tanya lakói között. A többi állat hallgatott rá, végülis ő rangidős, s hát a rendőrségnél szolgált! Ma is épp Cilát okította, amikor meghallották gazdasszonyuk hangját.

Épp a legidősebb lányával, Erivel beszélt. Ó, hát de régen látták már őt! S a férjét is, na meg kedves kutyáikat: Tacsit a kis tacskót, Pamacsot, a palota pincsi keveréket, s Bestet, a rottweiler fiút. És volt egy Narutó nevű macskájuk is. Nagyon jó volt, mikor eljöttek, s futkoshattak a kutya barátaikkal! Olyankor jól kibeszélték gazdáikat. De már vagy egy éve nem látták őket.

- De nem próbálnátok meg? Mindjárt karácsony, legalább egy napra gyertek el!

Robi és Cila hegyezték füleiket, s annyit sikerült megtudniuk, hogy Eriék nem jönnek el, ahogy Katáék sem.

- Hé-hé, hallottátok? – rohant hozzájuk Suzi.

- Mit kedvesem? – kérdezte Robi.

- Hát hogy, a kis Pistiék nem jönnek karácsonyra el!

Kis Pisti a középső gyerek volt. Őt is régen látták már. Bár már nem volt kicsi, ezt a nevet nem tudta levetkőzni.

- Ez nem jó! Most hallottuk, hogy Eriék sem jönnek! – nyávogta Cila.

Időközben az ikrek és Manci paci is becsatlakoztak.

- Ahogy Katáék sem! – morogta Robi.

- Ez így nagyon rossz! Én látni szeretném őket és kedves barátainkat is! – mondta Suzi.

- Akkor hívjuk fel őket! – ajánlotta Hógolyó.

- Kicsikém, mi nem tudunk telefonálni - mondta anyai hangon Manci.

- De mi tudunk üzenetet vinni! – szállt le a kerítésre az egyik postagalamb.

- Mit mondasz Tubi? – kérdezte tőle Robi.

- Ha megtudjuk a pontos koordinátákat, elvisszük az üzenetet. Megmondjuk a kutya és cica haveroknak, hogy valahogy cibálják haza gazdáikat. Csak a címük kell, s már repülünk is!

- Ó, ó, én is, én is!  Én is, hadd repüljek veletek! – ugrándozott a fekete-fehér Áfonya.

- Kis cicám, ti nem tudtok repülni – világosította fel Suzi.

- Hát akkor mit tudunk mi? Se telefonálni, se repülni – nyávogta Hógolyó.

- Nyávogni! – lépett az ikrekhez a szürke Cila – Azt tudunk!

- Na, ez az egy már biztos – jegyezte meg Robi – Te Tubi, ez nem is rossz ötlet!

A terv első része, a címek megszerzése volt. Erre a feladatra a kiscicák vállalkoztak. Amikor a gazdasszony nem figyelt, még az ajtó csukódás előtt besurrantak.

- Eddig megvolnánk, de hol keressük a címeket? – kérdezte Cila.

- Te Pista! – kiáltott férjének Malomné – Mindjárt elmegyek feladni a gyerekeknek a képeslapokat, a címjegyzékes füzetemet majd tedd el!

- Jól van, jól van – szólt vissza a férje.

- A címjegyzékes füzet! – súgta Áfonya.

Az említett füzet, az asztal tetején volt. Mikor Malomné elhagyta a szobát, Hógolyó felpattant az asztalra, s lelökte a füzetet. Cila a szájába vette, s elindultak az ajtó felé. Az ikrek kaparászni kezdtek, s a másik oldalon lévő Suzi lenyomta a kilincset. A macskák a füzettel együtt kijutottak. Persze az ajtót becsukni már nem tudták.

- Ej, mi ez a hideg? Hát az asszony nem csukta be az ajtót? – csodálkozott Malom Pista, s becsukta.

- Szép munka volt! – dicsérte a macskákat Robi.

- Na, akkor hadd lássam a címeket! – szállt le közéjük Tubi galamb, 9 társával együtt.

- Lapozz nekem Cila.

Cila kis mancsával kinyitotta a füzetet.

- Áhá! Ez itt Eriék címe! – kiáltott Tubi.

- Te tudsz olvasni? – csodálkoztak az ikrek.

- Na ná! Nem is gondolnátok, mikre vagyunk képesek! Túlságosan lebecsülik a galambokat! – méltatlankodott még egyet. – De a lényeg! Tubica és Tuba!

- Jelen!

- Ti repültök Eriékhez! A cím Hóvirág út 10., s itt a város – mutatta.

- Rendben, tudjuk is merre van az a város – mondta Tubica.

- Gerli és Gerlice!

- Jelen!

- Ti repültök Katáékhoz, a címük Szabadság út 5., s ugyanaz a város.

- Értettük!

- Gabó és Tibó!

- Itt vagyunk!

- Tiétek kis Pistiék címe, ez van a legmesszebb, a fővárosban, valami Teleki út 9.

- És mi? – kérdezte a másik három galamb.

- Hm. Tubica, Tuba, Gerli és Gerlice egy városba mennek, akkor Gabi és Trina, ti kísérjétek el Gabót és Tibót!

- Rendben.

- Mi pedig Kicsikével, itt tartjuk a frontot!

- Karácsony pont egy hét múlva lesz, igyekeznünk kell! – szólt közbe Robi.

- Tudjuk, épp ezért, induljatok is!

- Igenis főnök!

A galambok felsorakoztak a kerítésen, majd egymás után felszálltak.

- Sok sikert! Járjatok sikerrel! – köszönt el tőlük Manci és Suzi.

- A szél ereje legyen veletek! – mondta nekik Tubi.

S a 8 postagalamb útnak indult, hogy teljesítsék karácsonyi küldetésüket.

 

- Szerintetek oda értek már? – kérdezte Áfonya.

Este volt már, a kiscicák Suzihoz bújva Manci istállója előtt heveredtek le.

- Még nem. Messze van mindkét város – mondta nekik Manci.

- De jó lenne, ha sikerülne!

  Úgy szeretnék Erivel és Katával találkozni újra! – szólalt meg Hógolyó.

Áfonya és Hógolyó a két Malom lány által került a szülőkhöz. Eri állatorvosi asszisztens, s az iker cicákat ő adta szüleinek. Fél éve történt, hogy a szülők meglátogatták Erit és férjét, s mivel Kata a közelben lakik, ő is jelen volt. Erinél is szerettek élni, de Pamacs állandóan szekálta őket, s mivel már nem volt annyi hely, a Malom tanyára kerültek. De nem bánták.

- Egyszer még kis Pistit is láttuk! – mesélte Áfonya.

- Igen, őt én is láttam, mikor Katáéknál laktam – mondta Cila – Shewit és Mexet, a két kutyáját is elhozta! Én azelőtt nem találkoztam velük, de Cirmos és Tigris (Katáék macskái) mondta, hogy ők már igen.

- Velük már mi is találkoztunk – szólalt meg Suzi – Shewi egy nyugodt természetű, kedves hölgy, a párja viszont igen hiperaktív.

- Hát, Tibi is hiperaktív volt – jegyezte meg Cila.

- De ha találkoztok, nem fogod újra piszkálni, igaz? – kérdezte tőle Suzi.

- Igen, nem fogom többet piszkálni.

- Bárcsak ő is itt lehetne! – sóhajtotta Manci.

- Ki? – kérdezték a cicák.

- Egy régi barátunk, ti nem ismerhetitek, csak mi, és még Tacsi, mert akkor még ő is itt élt. Wilinek hívták.

- Mi történt vele? – kiváncsikodott Cila.

- Elvitték – mondta szomorúan Suzi.

- És kihez került? – kérdezte Hógolyó.

- Senkihez. Volt régen egy ember, akiben a gazdánk megbízott, de utána kiderült, hogy nem kellett volna – jött a válasz Mancitól.

- Addigra viszont a gazda neki adta Wilit, ez az ember, kidobta valahová, s mi soha többé nem láttuk – fejezte be Suzi.

- De miért adta oda neki a gazda? – kérdezte könnyes szemmel Áfonya.

- Akkor még azé az emberé volt a tanya fele, a gazdáék csak később vették meg tőle. És hát… Wili és Robi folyton összeverekedtek – mondta halkabbra fogva a hangját Manci.

- Tényleg? Robi verekedett? – kerekedett ki a macskák szeme.

- Csak nem rólam beszéltek? – jelent meg Robi – A kicsiknek ilyenkor már aludni kéne! – nézett a macskákra.

A cicusok kelletlen elmentek aludni. Robi Suzi és Manci felé fordult.

- Ti meg nem beszéljetek nekik a régi dolgokról! – ezután elfordult.

- Még mindig bántja a dolog – jegyezte meg Suzi.

- Bármennyire is nem kedvelte, magát hibáztatja, amiért elvitték. Na de, reménykedjünk, hogy a galambok célba érnek.

- Igen, reménykedjünk.

 

Reggel 6 óra. Eri, mint mindig, ma is korán kelt. Férje, Máté még aludt. Nem akarta felkelteni, ezért halkan kiosont a konyhába. Az előszobában Tacsi, a tacskólány ébredezni kezdett. Mellette Narutó még aludt. Most így aludtak ketten. Pamacs Besttel a kerti kutyaházban. Általában mindannyian kint alszanak, de Tacsi szeme két napja begyulladt, ezért Eri beengedte a házba, s borogatta neki.

- Hadd nézem a szemed! Jaj, ez még mindig be van gyulladva! Ma bejössz velem az állatorvoshoz. Te is felébredtél Narutó? – simogatta meg a kis buksiját.

Fél óra múlva összekészültek, s elindultak. Gyalog mentek. A kocsijuk nemrég tönkrement. Az állatorvos, egy nagyon kedves, idősebb férfi.Kedves-kedves, de amikor oltani jön hozzájuk, az más tészta! – gondolta magában Tacsi.

- Nahát, egy fűszál ment a szemébe! – szedte ki az orvos a gyulladás okozóját.

- Egy fűszál?

- Az a hogyishívják… - az orvosnak nem jutott eszébe a szó – mindegy is , a lényeg, hogy kiszedtük!

Tacsi már kezdte magát jobban érezni, csak egy kicsit még szúrt a szeme.

- Köszönöm doktor úr!

- Nem tesz semmit! Ja igen, ma kérem, menjen ki a menhelyre, hoztak pár új kutyát. Meg kellene vizsgálni őket.

- Rendben.

Mint kiderült, 5 kutyáról volt szó. Az ott dolgozók egyesével vitték Erihez a kutyákat. Amíg Eri vizsgált, Tacsi unatkozott. Ezért hát megnézte magának a kutyákat. Az utolsó kutya, egy nagy fekete német dog volt. Nagyon szomorúnak tűnt. Tacsi úgy érezte, ismeri valahonnan, ezért közelebb merészkedett a ketrechez. S akkor felismerte.

- Wili! – ugrándozott örömében.

A fekete kutya felemelte búskomor fejét.

- Wili! Megismersz?

- Ismerős vagy…

- Én vagyok az Tacsi! Együtt éltünk a Malom tanyán!

- A Malom… ó, Tacsi, hát te vagy az? – kelt fel helyéről.

- Igen!

- Hozzátok az utolsó kutyát! – kiáltott az egyik ember, mire Wili ketrece kinyílt.

- Most mit csinálnak? – ijedt meg Wili.

- Semmi baj, Eri megvizsgál – nyugtatta Tacsi.

- Eri, ő is itt van?

- Igen, náluk élek, remélem ő is megismer majd!

- Ő az utolsó!

- Köszönöm! Na gyere te kutyus! – mondta Eri, s vizsgálni kezdte.

- Ő az, Wili! – ugrándozott megállás nélkül Tacsi.

- Miért ugatsz Tacsi? – Eri nem értette, aztán jobban szemügyre vette páciensét.

Észrevette, hogy a kutya egyik szemére vak volt, ahogyan Wili is, jutott eszébe.

- Wili? – említett megnyalta arcát.

- Hát hogy kerülsz te ide? – örvendezett Eri, s megsimogatta.

Wili szemében, mintha könnyek gyűltek volna.

- Örülök, hogy egyben vagy!

Később Eri felhívta Katát. Ugyanabban a városban éltek. Ő is nagyon örült a hírnek.

Aznap Wili Eriéknél aludt.

- Drágám, nem gondolod, hogy ez már sok? – kérdezte Máté.

- Jobb lett volna, ha ott hagyom? Ő a miénk volt, nem hagyhattam ott a menhelyen!

Ezt megértem, de nekünk már itt van három kutya és egy macska! Vannak határaink!

- Most miattam veszekednek? – kérdezte Wili.

A kutyák és Narutó a kertben voltak, de a veszekedés kihallatszódott.

- Már napok óta ezt csinálják – mondta Best.

- Bizony, az utóbbi időben folyton veszekednek! – fűzte hozzá Pamacs.

Wili már megismerkedett a többiekkel. Bestet (bár külsőleg hasonlított Robira) rendesnek találta, Pamacsot, a fekete kislányt olyannak látta, amilyen egykoron Tacsi és Suzi is volt. Őket nagyon kedvelte. Narutóval, a szürke csíkos macskával se volt problémája.

- De miért veszekednek?

- Túl sokat dolgoznak, emiatt kimerültek és ingerlékenyek – mondta Tacsi.

- Pedig jó lenne, ha abba hagynák! – nyávogta Narutó.

Kis idő múlva végre csend lett. Máté adott nekik enni, aztán mindenki aludni tért.

- Holnap Kata átjön, akkor találkozol vele! – mondta Tacsi Wilinek.

- Mi van a többiekkel? Mesélj róluk!

- Hát… mi itt élünk, nem messze Kata a barátjával, s Tibi kutyájukkal meg Cirmossal és Tigrissel a macskáikkal.

- Egyébként látom, jól kijössz a macskával – jegyezte meg Wili.

- Igen, de az elején nagyon nem bírtam, tudod, macskák! Régebben, mikor csak én és Best voltunk, akkor még Kata is itt lakott Cirmossal és Tigrissel. Hát… nem szívleltem őket, de aztán rájöttem, hogy nem olyan rosszak. Na, amikor Narutó jött, azt hitte, ő az úr! Még meg is karmolt, de Eri nem szerette, ha veszekedünk. Aztán befogadtuk Pamacsot, ő meg Narutót piszkálta, s a két kiscicát, Áfonyát és Hógolyót. Ekkor aztán Eri és Máté nagyon mérgesek lettek, s Pamacs abbahagyta a piszkálódást. Bár az is igaz, hogy Tibi is megráncigálta Pamacsot egyszer-kétszer. Kata már jó ideje a barátjával él, s velük Tigrisék is elköltöztek, de sokszor átjönnek beszélgetni.

- S a kiscicák?

- Ők a Malom tanyán laknak, s most már Cila is, ő Katáéknál volt, de megállás nélkül piszkálta Tibit.

- Malom gazdáék jól vannak?

- Igen. S persze Suzi, Manci, a postagalambok és Robi is.

Robi neve hallatára, Wili a távolba meredt.

- És kis Pisti? Vele mi lett? – szólalt meg végül.

- Ő a fővárosban él a feleségével és van két kutyájuk.

- Akkor mindenki jól van.

- Igen. S most már te is itt vagy! – mondta még Tacsi, aztán szép lassan álomba merült.

Wili még nézegette a csillagos eget, végül ő is aludni tért. Most legalább nyugodt lehet az álma.

                                                                           *

Reggel Narutó kelt fel elsőként. Szokása szerint körbejárta az udvart. Eddig sosem talált ott semmi újat, de most egy, az ő kertjükbe szálló madárra lett figyelmes.

- Na, nézd már! – mondta, s odalopódzott a madárhoz.

Épp ráugrani készült, mikor az észrevette, s kiabálni kezdett.

- Ááááá! Vörös kód, vörös kód! – kiabálta a galamb, mire minden állat felbéredt.

- Mi az? – ugatta Pamacs, s már ő is a galambot kergette.

A galamb felrepült a háztetőre, s onnan kiabált le.

-  Te nyavalyás macska! Én a Malom tanyán élő postagalambok egyike vagyok!

- A Malom tanyán… ó! Ne haragudj!

- Hát hogy a galamb szívbajt hoztad rám!

- Hé Tuba! – örvendezett Tacsi.

- Á, téged ismerlek, leszállok, ha a macskát lefogjátok!

- Nem fog bántani – mondta Tacsi.

Tuba leszállt közéjük.

- Na szóval, Tubica is nemsokára itt lesz, ő körül akart még nézni a városban. Meg van örülve ezektől a karácsonyi díszektől.

- Miért jöttél? – kérdezte Best.

- Fontos küldetésünk van!

- Küldetés? – szólalt meg Pamacs.

- Igen! – jelentette ki büszkén a galamb.

- Hahó! Üdv mindenkinek! – szállt le Tubica is.

- Épp most tértem rá a küldetésre!

- Még nem mondtad el nekik?

- Az a macska majdnem megmerényelt, nem volt időm beszélni!

- Micsoda?!

- Nem tudtam, hogy ti vagytok azok! – mentegetőzött Narutó.

- Térjünk inkább a lényegre! – türelmetlenkedett Best.

- Ja igen! A Malom tanya állatai megkérnek titeket arra, hogy gazdáitokat valahogy csaljátok haza. A Malom szülők csalódottak, hogy egyik gyermekük sem jön el karácsonykor, s mi is szívesen látnánk benneteket. Legalábbis egy-kettőtöket – s itt szúrósan Narutóra nézett.

- De hogy vegyük rá őket? – kérdezte Tacsi.

- Azt nem tudjuk, mi csak az üzenetet hoztuk – mondta Tubica.

- Előbb arra kéne rávennünk őket, hogy ne veszekedjenek – nézett Pamacs a ház felé.

 - Gondok vannak? – kérdezte Tubica.

- Az utóbbi napokban folyton veszekednek – mesélte Best.

Best már kölyök kora óta velük él, s nem szerette így látni őket.

- Hm – Tubica gondolkozott.

Közben Máté indulni készült munkába. Nem vette észre a nagy forgatagot az udvaron.

- Gyere Tuba! Kövessük!

- Mi, de minek?

- Csak gyere! Ti meg addig próbáljatok kitalálni valamit!

- De ha most megint a karácsonyi díszeket akarod megnézni!

- Azokat láttam már!

Tuba és Tubica követték Mátét. Eddig nem csinált semmi érdekeset. Dolgozott. Halál unalmas, Tuba majdnem el is aludt. Ebédszünetben lement az iroda melletti kávézóba. Az ablakhoz ült, így a galambok szemmel tudták tartani.

- Tubica, ennek semmi értelme!

- Hé, hát az a nő meg kicsoda?

Máté asztalához egy barna hajú nő ült le, s szemmel láthatóan nagyon tetszeni akart Máténak.

- Máté hogy vagy? – kérdezte a nő.

- Megvagyok.

- Megint veszekedtetek a feleségeddel?

- Mondhatjuk.

- Ne haragudj, hogy ezt mondom, de szerintem, a feleséged nem ért meg téged – s itt a vállára tette a kezét.

- Ö, az ablakban… az a galamb téged néz, s a szárnyával verdes – mutatott az ablakra Máté.

Tubica szúrósan nézett a nőre.

- A tojásaimat teszem rá, hogy ez a nő hangolja Eri ellen a férjét!

Tubica elhatározta, ezt a nőt likvidálja! Képletesen persze.

                                                              *

- S hát ez lenne, a cél – Gerli és Gerlice elmondták a tervet Tibinek, Tigrisnek és Cirmosnak.

Érdekes, hogy mindhárman csíkosak voltak. Tibi és Cirmos szürkés-barnás, Tigris pedig olyan vöröses, narancssárgás.

- Gondolkodunk a dolgon, de még ötletem sincs – mondta Tigris.

Ekkor Kata lépett ki a házból.

- Gyere Tibi! Elmegyünk Eriékhez, megismered Wilit – hívta a kutyát.

Tibi örült a dolognak, legalább tudott beszélni a többiekkel. Kata nem látta, de Cirmos, Tigris és a két galamb ugyanúgy Eriék felé tartott.

- Szia Kata! – köszönt Eri.

Hosszú vörös haja lófarokban volt. Katának ugyanolyan hosszú, csak szőke a haja.

- Szia Tibi! – simogatta meg a kutyát.

Amíg a lányok bent beszélgettek, Tibi megismerkedett Wilivel.

- Ö… szia! – Tibi hirtelen megijedt Wili hatalmas termetétől.

- Szia! – kinézete ellenére, Wili barátságos kutya volt.

- Helló-helló! – ugrott közéjük Tigris.

- Sziasztok! – köszönt szerényen Cirmos.

Cirmos visszafogott cicus volt.

Gerli és Gerlice is leszállt közéjük.

- Szóval, már ti is tudjátok – szólt Pamacs.

- Igen, s azért jöttünk át, vagyis engem Kata hozott…

- A lényeg, hogy átjöttünk, hátha együtt okosabbak vagyunk – szólt közbe Tigris.

- Be tudtam volna fejezni a mondatot – bökte oldalba Tibi.

- Én csak segítettem – válaszolta a cica.

- Ti kigondoltatok már valamit? – kérdezte Cirmos.

- Még semmi nem jutott eszünkbe – mondta Best.

- Hát már ti is itt vagytok? – jelent meg Tubi és Tubica.

- Igen, épp valami tervet próbálunk kieszelni – mesélte Gerlice.

- Gerlice, beszélnem kell veled! – vált komollyá Tubica.

Elmesélte, mit tapasztalt, s hogy az a nő lehet a felbujtó, aki közéjük akar férkőzni.

- S mit tegyünk ellene? – kérdezte Gerlice.

- Már ki is találtam valamit! Holnaptól kezdetét veszi a „gonosz elűzése” terv!

Mindeközben Cirmos és Tigris az ablakból hallgatóztak.

Bent Kata és Eri nagyban beszélgettek.

- Akkor ti se mentek haza karácsonyra? – kérdezte Kata.

- Nem, van most egy csomó problémánk.

- Mi gondolkoztunk a dolgon Rolival, még a kisbuszt is kölcsön tudná kérni, de őt osztották be arra az időszakra. (Roli kórházban dolgozik.)

- Ó, ahogy tudom, Pistiék se mennek.

- Anyák kicsit ki lesznek akadva.

Tigris és Cirmos mindezt hallotta, s ezt megosztották a többiekkel is.

- Akkor csak el kell érnünk, hogy Rolit szabadságra küldjék! – mondta Cirmos.

- S a kisbuszba, mindannyian beférnénk! – örvendezett Pamacs.

- Viszont Eri és Máté most nincsenek jóban – szólt közbe Best.

- Azt bízzátok csak ránk! – mondta határozottan Tubica.

- Oké, és azt hogyan érjük el, hogy Rolit szabadságra küldjék? – kérdezte Gerli.

- Biztos vannak valami papírok róla – mondta Tacsi – Eri is mindig papírról tudja, mikor kell dolgoznia.

- S ezek a papírok hol lehetnek? Otthon nálatok?– nézett Kata állataira Gerli.

- Hát Roli szokott papírokat hazahozni – gondolkodott Tibi.

- Akkor majd elcsenjük azokat a papírokat! – határozta el Tigris.

Még aznap este meg is ejtették a dolgot. De másnap Roli újabb papírral tért haza.

- Egyszerűen eltűnt a beosztásom, úgyhogy a kórházban ki kellett nyomtatnom újra! – mesélte Roli.

- Én biztos nem tettem el! Ha csak a kutya meg nem ette – viccelődött Kata.

Tibi erre behúzta fülét-farkát.

- Szóval a kórházban van… - gondolkodott Tigris.

Ekkor jöttek segítségül a galambok. Próbáltak behatolni a kórházba, de csak nem sikerült! Mindig kikergették őket.

Tubica és Gerlice pedig mindenáron el akarták űzni azt a nőt Máté mellől. Mindig rajta lógott!

- Azt a kakukk fajtáját! – mérgelődött Gerlice.

Egyik nap, Máté épp szabadságon volt, s Bestet, Wilivel együtt magával vitte. És milyen véletlen, ez a nő megint felbukkant.

- Máté, szia! Ó, hát ez milyen… böhöm kutya! – nézett Wilire.

- Böhöm?! – mérgelődött Wili.

- Ő Wili, Eriék régi kutyája, pár napja talált rá a menhelyen.

- Hát a feleséged mindenfélét befogad?

- Mindenfélét?! – Wili nem értette.

- Buta nő! – morogta Best.

- Hogy-hogy mindenfélét? – kérdezte Máté.

- Hát ez egy óriási kutya, meg hát az utcáról hozták…

- Semmi baja neki! – Máténak ez nem tetszett.

Már hetek óta minden munkahelyi dologgal megkereste ez a nő, eleinte kedvesen, barátságosan, de idővel egyre idegesítőbb volt a jelenléte, most meg még a kutyájukat is leszólja! Wilinek és Bestnek sem tetszett, ahogy a galamboknak se kellett több.

- Tüzelésre felkészülni! Tűz Gerlice! – kiabálta Tubica.

A nemkívánatos nő fején és ruháján már ott is virított a galambok ajándéka.

- Rohadt galambok! Áá! A hülye kutyád lepisilt!

Best önelégülten vigyorgott.

- Ez szép volt! – dicsérte Wili.

 Máté nem tehetett róla, de hangosan nevetni kezdett.

- Hogy te milyen érzéketlen vagy! – vágta oda a nő, s elment.

Máté még egy jó darabig nevetett. Aztán egy virágbolt mellett mentek el. Eszébe jutott a felesége. Best és Wili a virágok felé mutattak a fejükkel. Máté bement, s vett egy szál rózsát. Este átadta Erinek, aki nagyon boldog volt.

- Ó, ez milyen szép! – mondta Gerlice.

- Igen, az! – helyeselt Tubica, s elégedett volt. – A küldetés ezen része teljesítve!

                                             *

- Még mindig nem találtam ki semmit! – mérgelődött Mex – Neked van valami ötleted Shewi?

Kis Pistiékhez is megérkeztek a galambok, de még semmi tervet nem tudtak kiagyalni.

- Nem, még nincs.

Gabó, Tibó, Gabi és Trina is törték galamb buksijukat.

- Drágám! – szólította kis Pistit felesége.

- Igen?

- Meg kéne beszélnünk, hogy hova megyünk látogatóba karácsonykor.

- Laura, ezt már megbeszéltük! Én most nem akarok sehova se menni.

- Még a szüleidhez se? Pedig ott olyan hangulatos szokott lenni a karácsony!

- De én nem akarok hóban vezetni!

- Jaj, olyan vagy! – mérgelődött Laura.

- Szóval Laura benne lenne, de kis Pisti nem akarja – mondta Tibó.

- Pedig valahogy rá kellene vennünk! – szólalt meg Trina.

Az elkövetkező két napban törték a fejüket az állatok. A karácsony pedig egyre csak közeledett.

Történt azonban, hogy Laura megkapta a Malom tanyáról küldött képeslapot.

- Bárcsak elmennénk! – sóhajtotta.

Shewi az ölébe hajtotta fejét. Aztán támadt egy ötlete. Kikapta Laura kezéből a képeslapot, s berontott vele kis Pisti dolgozó szobájába.

- Shewi, te meg mit csinálsz?

Shewi kis Pisti lába elé dobta a képeslapot.

- Mi a ?

- Szívem, az a képeslap most jött a szüleidtől.

Kis Pisti felvette a képeslapot, s nézegette. Időközben Mex is bejutott a szobába.

- Azt hiszem, egy téli autó utat még bevállalok.

- Akkor megyünk?

- Igen.

A két rottweiler nagyon boldog volt.

- Szép volt Shewi! – ugatta Mex.

Kint a galambok örömükben körberepültek.

- Sikerült! – kiabálta Gabó.

- Jönnek karácsonyra, eljönnek karácsonyra! – búgta Gabi.

                                               *

- Rendben, akkor mindenki tudja a dolgát? – kérdezte Gerli.

- Igen! – vágta rá Tibi, Tigris, Cirmos és Narutó.

- Akkor indulás!

A kórház előtt álltak. Tibi ment be elsőként, s ugatni kezdett. Az emberek megijedtek, s nem vették észre, hogy a 3 macska és a galamb beosontak.

- Meg kell keresnünk… - kezdte Narutó.

- Hé, hol vannak a beosztások? – kérdezte az egyik ápoló.

- Ott van, azon a gépen!

- Már meg is van! – súgta Gerli.

Megvárták, még az az ember megnézte a gépet, aztán elment.

- Most! – mondta Cirmos.

A macskák felugrottak az asztalra.

- És most? – kérdezte Narutó.

- A mancsotokkal irányítsátok az egeret! – mondta Gerli.

- Ez egy egér? – érdeklődött Tigris.

- Így hívják, de térjünk a lényegre!

Tigris és Narutó mozgatta az egeret, Cirmos addig figyelte nem-e jön valaki. Gerli pedig, miután megtalálta a keresett dolgot, ráugrott a Delete gombra.

- Sikerült, most nyomás kifelé!

A kórház előtt, Roli Katával beszélt telefonon. Előtte még jól leszidta Tibit. Már egy ideje kint volt vele, mikor érdekes hírt kapott bentről.

- Nem tudom, hogy szökött ki, de elég nagy felfordulást csinált a kórházban! De képzeld, van egy jó hírem!  Mégsem én vagyok akkor beosztva, karácsonykor nem dolgozom! Igen, akkor el tudunk menni a szüleidhez. Majd a kisbusszal megyünk, abba a tesódék is beférnek.

- A terv sikeres volt! – húzta ki magát Gerli.

                                                                                           *

- Szerinted sikerül? – kérdezte Kicsike.

- Remélem igen – Tubi figyelme hirtelen egy férfira összpontosult – Na, ott van a gazember!

Ez az ember már egy jó ideje a Malom tanya, és annak lakói ellen tevékenykedik. Egyszer elfogta Robit, de ő megharapta és hazajött. A kis Tacsira is fájt a foga, de Eri még idejében magával vitte, amikor férjhez ment ahhoz a bizonyos P.K. Mátéhoz. Most épp a kiscicákat akarta ellopni, hogy kereskedjen velük.

- Az akció indul! Az akció indul! – kiabálta Tubi.

Erre a nagy hó alól Robi tört ki, ezzel jól megijesztve a férfit. Suzi hátulról ráugrott. Ekkor jöttek a cicák. Karmolták, Cila még meg is harapta.

- Kicsike, tűz!

Tubi és Kicsike galambpotyadékkal bombázta.

- Manci most! – ugatta Robi.

Manci előre tört, s felágaskodva nyerített. A férfi nagyon megijedt.

- Áá, ide se jövök többet! – kiabálta a férfi, s elmenekült.

- Ha még egyszer visszajössz, szétkarmollak! – kapálódzott a levegőben Hógolyó.

A többiek nevettek egyet.

- Végre elűztük ezt a gonosz embert! – sóhajtotta Suzi.

- Milyen nap van ma? – érdeklődött Cila.

- Szenteste napja – mondta Manci – lassan már sötétedik is.

- Akkor a többiek? – kérdezte Áfonya.

Ekkor azonban hangos dudaszó törte meg a csendet. Egy szürke kisbusszal megérkeztek Eriék és Katáék. A hangra Malomék is kijöttek. Nagy volt az öröm, főleg, mikor meglátták Wilit.

- Wili! – kiabálta Malom Pista, s odafutott egykori kutyájához, hogy megsimogassa.

Cila és Tibi kibékültek. Tacsi, Pamacs, Best a Malom tanya kutyáival beszélgettek, s a cicák is jól elvoltak. Robi odasétált Wilihez.

- Ö… hát… szóval… ö-örülök, hogy itt vagy – mondta Robi, de fejét elfordította.

- Én is örülök – válaszolta Wili, de ő is elfordította a fejét.

Távolról Suzi és Manci őket figyelte, s magukban kuncogtak.

- Galambjaim! Szép teljesítmény volt! – dícsérte őket Tubi.

- Hát ti meg hol voltatok? Egy hete, csak kettőt láttam belőletek! De még mindig nem teljes a létszám!  – nézett a galambokra Malomné.

Pár óra múlva kis Pistiék is megérkeztek.

- Fiam! – örvendezett Malomné.

Shewi és Mex a többiekhez rohantak.

- Szia Shewi! – köszönt Best.

- Hé! Ő az én nőm! – szólt Mex.

- Jól van haver, nyugi! – lépett oda Robi Suzival – Jó hogy mind itt vagyunk!

Mex is lenyugodott már, s a 4 másik galamb is csatlakozott társaikhoz.

Így sikerült hát összehozni a Malom családot. Hála Robinak, Suzinak, Mancinak, Áfonyának, Hógolyónak, Cilának, Bestnek, Tacsinak, Pamacsnak, Narutónak, Cirmosnak, Tigrisnek, Wilinek, Tibinek, Shewinek, Mexnek, s a 10 bátor postagalambnak!