Karácsonyi krimi

Karácsonyi krimi.

Karácsonyeste, mikor a kinn eső havat, és viharos szelet, alig lehetett észrevenni a tűz meleg ropogásától, egy sötét alak osont le a lépcsőről. A Dalton házban már mindenki az álmok édes birodalmában járt, várva a holnapi nagy napot, mikor is megérkezik a mikulás, és elkezdhetik az ajándékozásokat, és megenni a sok íncsiklandó ünnepi fogást.

 A sötét alak eközben, szépen lassan leért a földszintre, de most kettő új kihívással is szembe kellett néznie. Az első az volt, hogy alig látott az orránál tovább, egyedül a szép, cserépkandalló környezetét tudta kivenni, vagyis a nappalit, ahol a feldíszített karácsonyfa is állt. A második pedig az volt, hogy tudta, ha túl sok súlyt fektet az egyes padlódeszkákra, akkor azok hangosan meg fognak nyikordulni, mintha csak egy macska nyilatkoztatná ki, hogy enni kér.

Így hát megpróbálta kikerülni azokat a pontokat, amiket sikerült megjegyezni az évek alatt, de még így is néha véletlenül eltalálta a padló fájó pontjait, minek következtében az felnyögött.

***

Másnap reggel mikor már a kandallóban is kialudt a tűz, és már csak egy kis parázs pislákolt, a pizsamába öltözött család, lebandukolt a lépcsőn. A gyerekek már tele voltak energiával, míg a felnőttek csak nagyokat ásítoztak, és már-már azt gondolták, hogy el sem fognak érni a kávéfőzőig, hanem állva elalszanak.

Egy nyolc év körüli kisfiú, és egy tizenkét éves kislány szaladt a karácsonyfához, nagy boldogan.

• Gyerekek várjatok még egy kicsit, jó? – mondta anya miközben a frissen főtt kávéját kavargatta, a szépen feldíszített asztalnál.

Előző nap terítették meg este, hogy azzal már ne legyen gondjuk reggel, mikor elfogyasztják az ünnepi reggelit. Piros, hópelyhes szalvéták sorakoztak a tányérok mellett, a szekrények mélyéről előkerültek a karácsonyi bögrék és egy nagy tál mézeskalács foglalt helyet az asztal közepén.

• Nem akartok előszőr inkább reggelizni? – tette szóvá apa is, akinek még csak most folyt le a reggeli ébresztő nedűje.
• Nem! – mondta egyszerre a két gyerek, és nevetve leültek a fa elé, majd nekiálltak végignézni az ajándékok címkéit.

Eközben anya felkapcsolta a karácsonyfa fényeit és leülve a kanapéra, a kávéját iszogatva, mosolyogva nézte a gyerekeit, akik már neki is álltak kibontani az ajándékokat.

Előszőr a kisfiúnak sikerült lehámozni a csomagolópapírt egy hatalmas dobozból, és mikor meglátta mi van benne boldogan felkiáltott.

• A mikulás honnan tudta, hogy ezt az autót szerettem volna? – tette fel a kérdést apának, boldogan csillogó szemekkel.
• Mindent elkövettem, hogy a mikulás megtudja, hogy ezt szeretnéd. Még egy levelet is küldtem neki az északi sarkra, ami elég sokba került ám! – mosolygott a fiára és közelebb sétálva hozzá, megsimogatta annak kicsiny fejét.
• Komolyan drágám? – nézett mosolyogva férjére, anya.
• Hát persze! Talán nem hiszel nekem?
• Dehogynem szívem!

Ekkor a kislány a fenyőfa mögül előhúzott egy szétszaggatott csomagolású, hatalmas dobozt, és kinyitva nem talált benne semmit.

• Mi az kincsem? – Ült le mellé anya mikor látta, hogy a kislánynál mindjárt eltörik a mécses.
• Ebben nincs semmi… - panaszolta a nyilvánvalót.

Anya a kezébe vette a dobozt és belenézett. A szélén harapásnyomokat látott, így felnézett apára, majd vissza a kislányra.

• Egy pillanat és visszajövünk apával, jó? – állt fel, és ezzel a felnőttek elhagyták a szobát.

Pár perccel később, viszont amikor lenyugodtak a körülmények, visszamentek, de megálltak az ajtóban.

• Gyertek, együnk egy kicsit, utána folytathatjátok. – mondta apa, és mind kimentek a konyhába, ahol viszonylag csöndben elfogyasztották a reggelit.
• Ki kér egy kis sütit? – tette fel a kérdést anya, majd felált, viszont nem sokkal ez után egy sikoly hallatszott az elsőszobából, mire mindenki odasietett.

De ami a szemük elé tárult, azon csak mosolyogni tudtak, és a két gyerek hangosan felnevetett. Ugyan is egy csupa maszatos kiskutya falatozott a karácsonyi süteményből. A kislány odasietett és felkapta a kiskutyát, majd jó szorosan megölelgette és megpuszilgatta.

• A neved legyen, mondjuk… Maszat! – nevette.

Így megoldódott, hogy miért is nem volt abban a hatalmas dobozban semmi. És ez az elég családnak örök boldog emlék maradt. Úgy emlegették néha, mikor felelevenítették az eseményeket, hogy ez bizony bárkivel megtörténhetett volna.