Karácsonyi küldetés


http://mocorgohaz.hu/

Olivér izgatottan dobta a levelet a postaládába, amit a Mikulásnak címezett. De nem vette észre, hogy a levél kiszáll a ládából.
Fülöp a kisegér éppen arra sétált mikor a levél kiröppent a ládából. A kisegér fölkapta a levelet és látta, hogy a télapó...

Kép forrása: saját rajz

Olivér izgatottan dobta a levelet a postaládába, amit a Mikulásnak címezett. De nem vette észre, hogy a levél kiszáll a ládából.

Fülöp a kisegér éppen arra sétált mikor a levél kiröppent a ládából. A kisegér fölkapta a levelet és látta, hogy a télapónak van címezve.

  • Hű ez a boríték jött! De nagy! -kiáltott fel Fülöp.

Azt nem tudta, hogy honnan jött, de azt tudta biztosnem fog örülni az a lurkó ki reggel csizmájában nem talál semmit.

  • Az a küldetésem, hogy eljuttassam a levelet az Északi-sarkra! - kiáltott fel hirtelen Fülöp.

azzal elindult a forgalmas úton. de még azt sem tudta merre kell mennie. Észrevett a sok bolt között egy utazási irodát. Betért és magába csüggedve látta, hogy az iroda falára felakasztott képek között nem volt az Északi-sark. Aztán azt is észrevette, hogy az asztalon van egy hatalmas földgömb. Fölkapaszkodott a gömbre, de az túl kerek volt és beleesett egy nagy hókupacba. Amikor kinyitotta a szemét, egy galambot pillantott meg maga előtt. A galamb elmesélte Fülöpnek, mi történt vele.

  • Hát lecsúsztál a gömbről és a nyitott ablakon keresztül kiestél a hóba…

Persze Fülöpnek teljesítenie kellett küldetését. Pár lépést még megtett, de nagyon fázott, ezért muszáj volt neki valami alvóhelyet keresnie. Talált is pár nedves újságpapírt, de az most túl nedves volt és hideg. Végül úgy döntött, hogy most még nem pihen meg, majd csak, ha a küldetés az Északi-sarkra készen van. Indult volna, mikor a galamb, Eurélia, megállította.

  • Hova mész ilyen sietősen? – kérdezte Eurélia. – Mert, ha kell, én meg a barátom, Turbék, segítünk.

Fülöp egy kicsit bátortalanul megszólalt.

  • Igen, tudtok segíteni. Meg kell keresnem a Mikulást, hogy odaadjam ezt a levelet neki. – mondta Fülöp és megmutatta a hóna alatt szorongatott levelet.

Eurélia egy pár perc gondolkodás után felkiáltott.

  • Én tudom, hol a Mikulás! – mondta, hogy olyan izgatottan Fülöpnek, hogy majdnem felrobbant.

Felébresztette Turbékot és már indultak is a belváros felé. Eurélia elől, Fülöm mögötte, Turbék leghátul. Amikor odaértek egy kereszteződéshez, Eurélia felmutatott egy nagy hirdetőtáblára.

  • Látod, Fülöp? Ott van a Télapó!
  • De hát az csak egy nagy tábla! – kiáltotta Fülöp.
    • Igen, de itt lesz az áruházban, oda meg el bírsz menni. De mi nem mehetünk, mert már szegény Turbék nem bírná. Menj csak egyedül.

    És mikor elköszöntek Euréliáék, Fülöp elindult. De mikor integetett Turbéknak, a levél a hóna alól kirepült és a közlekedési lámpába akadt. Fülöp kétségbeesve futott be a sok kocsi közé. Sok autó kerekét kikerülte, de az egyik autó kerekét rosszul számította ki és az elütötte. Egyszer csak azt érezte, hogy valaki a sáljánál fogva kirángatja a járdára. Amikor magához tért, felkiáltott.

    • Egy macska!!
    • Jaj, de félj, nem eszlek meg. Én mentettem meg az életedet! – mondta a macska.
    • Na, és ki vagy te? – kérdezte Fülöp.
    • Én vagyok Cirmosi Makrézia Cecília, de szólíts csak Makréziának. Na, és ez a levél nem a tiéd?
    • Ja, de. Köszönöm.
    • Hova viszed? – kérdezte meglepődve Makrézia.
    • A Mikulásnak. – mondta Fülöp. – Az áruházba kell mennem. Elviszel?
    • Persze! – mondta Makrézia, ugorj a hátamra.

    A fényes üzletek előtt száguldva Fülöp a kirakatot nézve észrevett egy babaházat, s azt gondolta magában:

    • Abban milyen jót lehetne aludni!

    De amikor odaértek, egy rácson át kellett bemenni az épületbe, mert nem lehetett bemenni állatoknak. Ezért Fülöp egyedül folytatta útját. Áttuszkolta magát a rácsokon és egy teli asztalt talált maga előtt. Már nyúlt volna az egyik sajthoz, mikor egy patkány rákiáltott.

    • Hé, te! Piszkos kézzel nem nyúlunk az ételhez!
    • De már nagyon éhes vagyok! – mondta kétségbeesve Fülöp.
    • Jó, de csupa mocsok vagy! – kiáltott rá a patkány.
      • Oké, megmosakodom. – mondta Fülöp.
      • Amúgy a nevem Sáros Aladár. – mondta a patkány.
      • Az enyém Fülöp.
      • Leszel a segédem? – kérdezte Aladár. – Én őrzöm az értékes fűszereket!
      • Leszek! – kiáltott fel izgatottan Fülöp.
      • Gyere! Menjünk a fűszerekhez! – közölte Aladár.
      • Na, és a mosdás? – kérdezte meglepődve Fülöp, mert már azt hitte, elmarad.
      • Ja, tényleg! Gyere, megfürdetlek!

      Amikor Fülöp már tiszta volt, eszébe jutott a levél.

      • Aladár! Volt egy levelem, nem tudod, hogy hol van? – kérdezte Fülöp kétségbeesve.
      • Dehogynem! Benne van a kosaramban. Miért? Még kell? Olyan mocskos!
      • Igen, a Mikulásnak kell elvinnem!
      • Tudok egy gyors utat hozzá, menjünk!

      Azzal lementek az áruházba és egy Télapó-báb előtt álltak meg.

      • De ez csak egy bábu! – kiáltott fel dühösen Fülöp.
      • De nézd azt a repülőt! – mondta Aladár és egy ügyes mozdulattal levette a helyéről.
      Miután beindította a repülőt, fölmentek a tetőre, Fülöp beugrott a repülőbe, Aladár meglökte és már repült is. De Fülöp azt sem tudta, merre van a föld és az ég. Csak egy nagy piros foltot látott, ami egyre csak közeledett. 

      Hirtelen belecsapódott egy oszlopba és egy nagy hókupacban landolt. A repülő ripityára tört a becsapódástól. Még egy nagy piros alakot látott, mielőtt szemei lecsukódtak a fáradságtól. A Mikulás hallotta, amint a jármű belecsapódott a földbe, ezért odament, hogy megnézze, mi volt az. Amikor meglátta Fülöpöt, felemelte és elvette tőle a levelet.

      • Jaj, azt hittem, Olivér már nem hisz bennem, azért nem küldött levelet! De hát akkor ez a kisegér hozta el nekem! – mondta meglepődve a Mikulás és Fülöpöt a zsebébe csúsztatta.
      • Amikor Fülöp felébredt, egy kiságyban találta magát. Egér méretű ágy, egér méretű cipő és egy pici szoba, csak erre vágyott Fülöp. Pár perc múlva hangokat hallott, amik éppen közeledtek felé.

        • Azt írta a Mikulás a levélben, hogy itt lesz a barátom! – kiáltotta Olivér.

        Egyszerre sok ember gyűlt Fülöp köré.

        • Jaj, egy kisegér! – Azzal Fülöpöt kivitték egy asztalhoz, ahol egy kis sajt várta.

        Ezek után Fülöp és Olivér sok kalandba keveredett együtt, és igaz barátok lettek!

Plósz Dóra, amatőr meseíró

Ezt a mesét írta: Plósz Dóra amatőr meseíró

Plósz Dóra, általános iskola 4. osztályos diák vagyok. Nagyon szeretek olvasni és szeretem az állatokat. Van egy kutyám is, akivel sokat sétálok és játszom. Az iskola mellett kézilabdázni járok, szabadidőmben pedig sokat olvasok és zenét hallgatok.


http://mocorgohaz.hu/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!