Miért nem jöttem rá előbb?

Miért nem jöttem rá előbb?.

Egy szép őszi délután egy süni bebújik az avar alá és elkezd mormolni. Amikor felébredt, egy kutyával találta szembe magát.

- Jaj! – kiáltotta a sündisznó és összegömbölyödött.

-Ne félj, tudod én nem szeretem a sünihúst. De sünit kergetni szeretek. - mondta a kutya és nekiiramodott.

De amikor a tüskékkel szembe találta magát, felordított és visszahátrált.

• Jaj, szegény orrom! – kiabált az eb.
• Bocsánat, nem akartam!
• Semmi baj, csak hívd ide a gazdámat! – mondta a kutya egy kicsit kétségbeesve.

A sündisznó elindult a forgalmas úton. Amikor odaért, besurrant az ajtón és megbökte egy ember lábát.

-Aú! – kiáltott fel az ember. – Mi ez? Egy süni?

A sündisznó, mintha értették volna, mit akar mondani, elkezdett beszélni: - A kutyátok bajban van, menjetek gyorsan!

Persze az ember egy szót sem értett belőle és egy lapáttal kihajította a kertbe. A süni, mivel tudta, hogy a barátja bajban van, felkapott egy flakon vizet és sietett vissza. De úgy érezte, túl lassú, ezért keresett egy buszt, amivel visszamehetett. Fel is ugrott egyre, de egy perc múlva el is hagyta a járművet.

Az eb felugrott, amikor meglátta a barátját egy flakon vízzel.

• Köszönöm, már csak egy borogatás kell.
• Arra van egy sünimódszer.

Azzal fogott pár levelet, bevizezte és rátette a kutya orrára.

• Így mér tökéletes, már csak egy mese kell.
• Mesélek majd én neked valami szépet!
• Kezdheted! – mondta a kutya türelmetlenül.
• Egy szép őszi délelőtt az anyukám azt mondta, hogy ne barátkozzak kutyákkal… - mondta a süni a mesét egy órán át.
• Hű, hát nincs igaza anyukádnak! – szakított félbe a mese végét a türelmetlen jószág.
• Hát, tudod azóta már nincs köztünk -szepegte a kis állatka.
• Azt sajnálom, de az én anyukámtól meg elszakítottak.

-Na jó a mesedélutánnak vége mert mindjárt sírok! – sóhajtott fel a süni.

Azzal elindultak szétnézni a városban. Betértek egy étterembe hol a kutyát már egy egész kolbásszal várták. Az ételen megosztoztak és indultak tovább.

- Haza kell mennem. – mondta a kutya felsóhajtva.

- Na és én! – kiabálta a süni.

- Gyere velem! Csak ne kiabálj!

Azzal beléptek a küszöbön, belopakodtak a fürdőbe onnan át a hálóba és bekuckóztak az ágy alá.

És amikor a sün felébredt, az avar alatt találta magát és a testvére ébresztgette.

• Hol a barátom? – kiáltotta a sün.
• Milyen barátod? – kérdezte a testvére. Szerintem csak álmodtad.
• Jaj, te mindig ilyeneket álmodsz, Fülöp! – nevette el magát a sünitestvér, Malvinka.

Fülöp végül rájött, hogy csak álmodta és ezt mondogatta magában: Miért nem jöttem rá előbb?