Karácsonyi varázs- Nagymama mesélj kérlek!

Karácsonyi varázs- Nagymama mesélj kérlek!.

 –Nagymama, nagymama –szól a kis Sarah, aki alig múlt négy éves:
 –Anya azt mondta idén nem jövünk hozzád az ünnepekre, elmegyünk nyaralni, nem akar a karácsonyi forgatagban részt venni, azt mondja anya időpocsékolás a sok munka meg sütés-főzés. Nagymama nézd hoztam a botod, gyere mesélj nekem, anya mindjárt jön értem! 
 A nagymama kedvesen ült a kis fotelban, amin látszódtak a hosszú évek, a kandalló ropogását hallgatva nézte a kis unokáját, akinek számtalan kérdése volt és sorolta miket meséljen neki a nagymamája. A kicsiny szemei csillogtak akár a parázsló tűz fénye:
 –Nagymama mesélj nekem a télapóról, tudod milyen valójában? írtál már neki levelet? Mert én már vagy tízet! Anyukám azt mondta csak a jó gyerek kap ajándékot! Nagymama te nagyon jó nagyi vagy, te biztosan kapsz! Nagymama mesélj nekem milyen a télapó szánja? A sok rénszarvas nem fázik? Biztos szomorú leszel nélkülem az ünnepek alatt, de én most nem kértem játékot, azt kértem a télapótól legyünk együtt karácsonykor! Szerinted olvasta? Nagyi mondd csak mennyi idő mire megkapja a levelem? Vajon melyik posta viszi gyorsabban? 
  A nagymama boldog tekintettel, könnyes szemmel nézte a kicsiny lányt, amint életet visz a kis szobába, nem sokáig maradt ülve, már szaladt is a kis komódhoz és nézte a tetejét tágra nyílt szemekkel:
 –Nagymama miért van itt ez a pezsgő, hisz anya azt mondta eltörött, nagymama tudod te azt én is leejtettem már, amikor buksival játszottam, de anya varázsolt és visszakerült oda.– mutat fel a piciny ujjacskáival. 
A nagymama megvárta, amint kijátssza magát és elkezdte a mesét:
 –Tudod kicsim, a télapó nagyon elfoglalt ilyenkor, nagyon sok jó gyerek van a világon, akiket meglátogat, a szorgos kis manók, pedig zsák számra hordják neki a levelet. Messze messze hol senki sem jár, hol a fák égig érnek, hol mindent hó borít, van egy hely, ami varázslattal van körülvéve. Meseszép fények és manó szorgos kezek veszik körül, ott él a télapó. Piros ruhája és hófehér a szakálla, kedves mosolya és hatalmas a pocakja, minden gyerek kedves barátja. írtál levelet édesem, hát olvasta is a télapó, én is írtam, tegnap el is küldtem az északi sarkra. 
  A kicsilány gyorsan odasomfordált mellé: – Nagyi mit kértél? Biztos nem játékot, valami szép ruhát? –  forog körbe, mert a kis ruhácskáját tavaly vitte neki a télapó. A nagymama kedvesen simogatja meg szőke fürtjeit: Én nem sokat kértem, csak, hogy egyszer még utoljára legyenek velem a szeretteim, a kicsilány nem érti őt, de tovább faggatja, mikor megérkezik az anyukája, szorosan megöleli a nagymamát és elbúcsúznak, a kislány zokogva megy el, mert nem fejezték be a mesét. 
A nagymama pedig ott maradt egyedül, ismét, annyi éven át volt zajos a kis ház, most pedig csend van, csak buksi ugatása veri fel néha. Az anyuka beülteti a kis Saraht becsatolja a biztonsági övét, majd ő is beül a kocsiba, ekkor valami furcsa csengőszót hall, annyira ismerős neki, mintha gyerekként hallotta volna, de az lehetetlen hisz a télapó nem lézetik, pillant ki az ablakon, amint elindul látja, a mellette lévő ülésen egy boríték van, értetlenül nézte, hisz az imént nem volt ott semmi sem, becsapja a táskájába és már indul is, a reptér felé, ahol várja a család. A repülőgép a hóvihar miatt késik, emiatt sokáig kell várniuk, ekkor ismét hallja a csengőszót, körülnéz a nyüzsgő reptéren, ezután jut eszébe a levél, gyorsan  elő veszi a borítékot és olvassa el a levelet:
– Kedves télapó én vagyok nagymama. Szerinted jó voltam, elég jó, hogy a gyerekeim velem ünnepeljenek? Biztos tudod ők mind jók, kedvesek, csak már nem figyelnek, eltűnt a szemükből a karácsonyi fény, azt kérem tőled add vissza nekik a karácsonyba vetett hitüket, töltse el szenteste szeretet a szívüket. Érezzék bárhol lesznek, én mindig szeretni fogom őket és várom haza! Télapó köszönöm, hogy az üveg pezsgő annyi utat bejárt és a végén mindig itt kötött ki nálam a komód tetején, ezt a pezsgőt utoljára adta a drága férjem, papa mindig is meglepett engem, nagyon hiányzik nekem. Tudod miért fontos nekem, mert ez is mutatja a gyerekeim szeretnek, azt hitték nem tudom a sok csínyt, amit elkövettek vele, de a végén mindig helyére került. A pezsgő nem számít, hanem az, amit elért. Nem kérek más semmit sem, öreg vagyok és gyenge, de ha lehet még egyszer egy utolsó ünnepet hadd töltsek a szeretteimmel, ez lenne a kívánságom, de nem baj, ha nem tudod teljesíteni, ameddig ők boldogok semmi sem számít.
  Szeretettel nagymama.
  Az anyuka nem tudta visszafogni könnyeit, sorra mutatta a levelet, amit nem tudott hogyan került oda, hisz a nagymama sosem hagyja el a házat. Azonnal összehívta a család apraját nagyját és sietve mentek vissza a nagymamához, aki még akkor is a kandalló előtt ült a botjára hajtva a fejét, nagyon meglepődött a hirtelen érkezett látogatóknak. A lánya a kis unokája kezét fogva lépett be és ölelte át zokogva őt, a nagymama kérdően nézett rájuk a szemei boldog könnyekkel megteltek, nem értette hogy lehet.
 – Ez karácsonyi varázs!– mondta a kis Sarah. Ott maradtak és végre volt oka kinyitni a féltve őrzött pezsgőt, a kis ház tele volt szeretettel és hangos nevetéssel, mindenki sürgött-forgott a konyhában. A család elmesélte mennyi minden történt a pezsgővel. A nagymama pedig a vacsora után ismét a kis hinta székében ült és mesélt, az unokái csillogó szemekkel hallgatták, amint elmeséli a télapó történetét, ahogy meglátogatja a jó gyereket a kéményen keresztül.
 A szeretet ott van a szívünkben, csak kell néha egy kis segítség, hogy felismerjük a valóban fontos értékét. Nem kell hozzá vagyon, sem más, akkor vagy a leggazdagabb, ha körülötted van minden szeretted. A karácsonyi varázs az igaz szeretet, amit láthatsz a család szemében és meleg ölelésében.