Leila meseerdő tündére!


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Hol volt hol nem volt messze innen hegyen völgyön, s a kék tengeren is túl éltek a tündérek, mesevilág legszebb lényei, kiknek az egész mese erdő a lábai előtt hevert, nem volt szépségüknek párja. Bölcs tündér anyó nagyon vigyázott a fiatal pillangókra,...

Kép forrása: pinterest

Hol volt hol nem volt messze innen hegyen völgyön, s a kék tengeren is túl éltek a tündérek, mesevilág legszebb lényei, kiknek az egész mese erdő a lábai előtt hevert, nem volt szépségüknek párja. Bölcs tündér anyó nagyon vigyázott a fiatal pillangókra, kik még nem lettek tündérek, hisz teljesíteniük kell a három próbát, s csak az kaphat meseszép varázsszárnyat ki minden próbát sikerrel végez. Tündér anyó mindennap oktatja és tanítja a kis pillangókat, akik már alig várják a próba napját. Minden pillangó addig sima szárnyakat kap, amikkel nem képesek a varázserdőbe jutni. 
Leila a legkisebb a pillangók között, egész gyerekkorát végig játszotta, nem nagyon akart ő varázserdőbe menni, neki jó volt a rét, ahol játszhatott és a széllel szállhatott, tündéranyó azonban hamar rendre utasította és fülön fogva repült vele az erdő szélére és ott csak elengedte. A kis Leila pörög csetlik-botlik az ágak között, majd egy fa tövében landol a puha leveleken, már dobálta is a társait, akik morogva igazítják a szárnyukat, kérik ne játsszon folyton, vegye komolyan, mert a végén eljön érte a csúf manó aztán manótündér lesz és nem meseország tündére. Leila megrázza magát, hogy akkor sincs baj, hallotta a manók szeretnek játszani, majd legalább lesz neki is kivel, majd jól megijeszti őket akkor, halkan jegyzi meg ott legalább nem lesz a komolyanyó. Tündéranyó a varázspálcájával legyintett, amitől szél kerekedett az erdő szélén felkapva a kis Leilát egészen elé sodorta. Mérgesen fenyegeti meg, hogy tudta szigorúbban kellett volna vele bánnia, majd a pálcával a kis kobakjára csap. Leila nevetve kéri ne haragudjon, ő nem a haraganyó, hanem édes, kedves tündérnagyi. Ezzel már meg is puhította az öreganyó szívét, sóhajtva intett neki és kérte álljon be a sora és várja a parancsot! A kis Leila hiába próbált be állni a többiek nem engedték mindig hátrébb tolták, mert nem akarták, hogy velük legyen, hisz a legkisebb a pillangók között  a végén bajt hozna rájuk! A hat szépséges pillangó sorba állt, mellettük a szárnyaival játszó kicsi Leila és vártak csendben. Leila, amint megunta a várakozást, már a felhőket nézte, vajon lesznek mese erdőben is felhők, fog látni csillagokat? Milyen lesz ott a hold? A gondolatai ezerfelé jártak csak nem a próbán. Tündér anyó eléjük szállt és elmondta a szabályokat. - Három próba van, aki mindhármat megcsinálja az beléphet tündéroszágba, ha nem sikerül sincs baj- pillant itt a kis Leilára.
 1- próba meg kell találni az utat egy ösvényen, ahol sok veszély fenyegeti azt ki oda téved!
2-próba a szeretet próbája és végül a harmadik, el kell vinniük a tiszta szépség ékkövét  meseerdő kapujába, ott letenni a sárkány szájába, ki-e három próbán átjut, jutalmul meserdőbe jut! Ne feledjétek, a ti szárnyatok törékeny, s a próbát ki állnotok kell ettől függően. Az anyó suhintott és már el is tűnt, egy nagyon szép tisztás lett előttük, ami mellett pedig egy ösvény, ami egy cseppet sem volt barátságos, még a szél is ijesztően fújt. A hat pillangó a tisztást választotta, egyedül csak a kis Leila tartotta be  az utasítást és ment az ösvényen, mikor hívta a társait, hogy arra kell menniük mert ezt mondta a bölcs tündéranyó kinevették.- Miért nehezíti meg az utat, hisz mindkettő egyirányba vezet! Leila nem törődött vele, elindult lassú szárnycsapásokkal, minden neszre figyelt és megállt a szemeit eltakarva pici kezeivel. 
Az ösvény tele volt kis állatokkal, akiket sosem látott azelőtt, mindenkivel meg is állt beszélgetni, sajnos ezzel is húzva az időt, viszont jót játszott pókhálótfonóapóval és nyúl urasággal, aki kérte pattanjon a hátára kettőt ugrik s már kint is van az ösvényből. A kis Leila magára nézett, majd az egyre erősödő szélre, tudta a végén visszafújja, hisz olyan pici még a szárnyai sem nagyok, bólintva kapaszkodott nyúl uraság nyakába, aki tényleg csak pár ugrással már ki is vitte az ösvény végére, ahol a többi pillangó nem győzte várni, jól meg is szidták őt és még jobban haragudtak rá, amiért miatta késni fognak, mert neki játszania kell folyton!
 Pókhálótfonóapótól és nyúluraságtól is elköszönt, akik egymásra nézve csóválták a fejüket. Leila és a többi hercegnő elindult tovább a második próbára, de hol lehet a szeretet kérdezgetik. Az út szélén ott pihent egy kis lepke, gyenge volt és fáradt, beleakadt egy pókhálóba, kérlelte őket segítsenek neki, mert mindjárt odaér a pók és megeszi, minden pillangó nevetve hagyta ott, hisz a lepke még kisebb rangban van náluk is, még a kis Leilánál is, egyedül a kis picike Leila nem hagyta ott, mindent megtett, hogy megmentse, de sajnos egyre jobban belegabalyodott ő is a hálóba. Kis idő múlva morgást hallanak és a háló megmozdul, amint felnézek látják meg a nagy pókot, aki elégedetten nyalta a száját: - Végre itt az ebédem! - mondja. A kis pillangó nem magát féltette, csak a kislepkét, akinek nagyon fogytán volt az ereje, gyorsan ki is eszelt egy tervet, kérte a kis lepkét várjon a jelre, amint odaér hozzá a pók próbáljon elmenekülni, hisz benne, szedje össze minden erejét és meneküljön, a pók lassan közeledik feléjük Leila próbálja felhergelni, hogy hozzá menjen és ne a kis lepkéhez, amint odaért és a nagy fogait csattogtatta a kis pillangó előtt megmozdult az egész háló, még a pók is alig érkezett megkapaszkodni, ekkor ért oda nyúl uraság, majd egy mozdulattal ledobta a pókot, aki nagyon messze gurult. Gyorsan segíteni akart a pillangónak, aki kérte ne őt mentse meg hanem a kis lepkét, amint kiszabadította mindkettőt a kis lepke megköszönte, majd lassan a sérült szárnyaival elszállt. Leila kérte a nyúl uraságot vigye a többiek után, mert lemaradt, ígéri megmutatja a helyet, ahol nagyon sok répa van, mutat egy tisztás felé. 
Nyúl uraság a száját nyalva kapja fel, amikor ugrándozva elindul látja Liela, hogy a társai mind beragadtak egy pókhálóba és csak kapálóznak rémülten, nyúl uraság azt mondja ezt érdemlik. A hálót az öregpókfonta bosszúból, amiért hátra hagyták a kis pillangót, de Leila megsajnálta őket, kérte pókhálófonóapót engedje el mind, apó morogva ugyan de elngedte, nyúl uraság azonban nem tette le a kis pillangót, néhány ugrással már ott is volt a tiszta szépség ékkövénél, majd letette a kis pillangót ,aki csak tátott szájjal figyelte a meseszépen csillogó ékköveket, még magát is látta benne akkora nagy volt mind, látta azonban milyen poros és milyen kicsi a szépséges társaihoz képest, lassan leülve fogta meg az egyik ékkövet és csak ölelte magát nézve benne. A hat pillangó is odaért hamar, viszont ők mind megsérültek, mégjobban megszidták a kis Leilát, mert miatta sérültek meg, ha nem barátkozik az alantas állatokkal már rég meseerdőben lennének.
 A hat pillangó mind megfogott egy ékkövet és vitte a kapuhoz a sárkány azonban nagyon magasan volt és egyikük sem tudott repülni. Leila volt az egyetlen, akinek nem sérült a szárnya, viszont nagyon kicsi és gyenge volt, nem hagyhatta azonban ott a társait, mindengyikük ékkövét lassan felvitte egyesével a sárkány szájába, márcsak az övé maradt, ami ki esett a kezéből és elgurult, minden szárnycsapása egyre gyengébb volt, ekkor egy nagy szél kicsapta az egyik pillangó ékkövét is, amint leesett szilánkokra tört, hangos zokogásba tört ki, mert emiatt nem mehetett be a mese erdőbe. A többiek kérték vegye el a kis pillnagótól, neki amúgy sincs helye mesevilágban, menjen a rétra a kis barátaihoz, a pillangó nem engedte elvenni, kérte menjenek csak, ez nem lenne igazságos, hisz Leila volt az egyetlen, aki megérdemli, mert helyettük is ő rakta be az ékköveket a sárkány szájába. Leila végignézett a társai lenéző tekintetén, majd az ékkőre és a meseerdő hatalmas szépen csillogó kapujára, igazuk van mondja, nem tudna belépni amúgysem, hisz csak egy pici jelentéktelen pillangó. 
A pillangó társa sárkánya szájába tette az ékkövet, hatalmas morajlással és remegéssel nyílt ki a kapú, nem tudtak azonban belépni, mert hatalmas szél és por kerekedett, elsodorva az ég felé a kis Leilát, majd ezernyi kis pillangó vette körül, mikor eltűnt a kis pillangók meghajolva köszöntötték Leilát, aki végig nézett magán és még a saját szemének sem hitt, egy meseszép tündér lett belőle, olyan szép és fényes volt a szárnya, hogy nem látott senki sem olyat addig, még csak ránézni is alig tudta annyira fényesen ragyogott, ekkor odaért a kis lepke, aki átváltozott  tündéranyóvá. 
 - Íme itt van a várva várt tündér hercegnő, 
kinek szíve tiszta akár egy ékkő, 
párja nincs a világ kerek egén. 
kedvessége és igazságossága legyen példa, 
Leila az igazi tündér, kinek neve ezentúl:
- Leila meserdő tündére-

Kire felnéz meseerdő népe...
A cél nem csak a három próba volt- meséli a bölcs tündéranyó, - hanem ki lesz majd, aki átveszi egész meseerdőt, ki az, aki elég bátor és kedves, hogy uralkodjon egy egész varázsvilágon. Lám-lám ki hitte volna, hogy amilyen pici a kis pillangó, olyan hatalmas a szíve. Hajoljon meg hát meseerdő minden állata és még azon is túl, tisztelegjen új királynője előtt. 

Bahus Katalin, meseíró

Ezt a mesét írta: Bahus Katalin meseíró

Bahus Katalin vagyok Ukrajnában élek azon is belül Kárpátalján. Üdvözöllek a meséim között. Nagyon szeretek gyerek meséket és verseket írni, szeretek olyan rövid kis történeteket alkotni, ami tanulságos, de izgalmas és leköti a kicsik figyelmét. Fogadjátok szeretettel őket.


http://mocorgohaz.hu/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!