Barion Pixel

Szintia hercegnő kalandjai fagybirodalomba!


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Szintia hercegnő édes bájos kislány, szülei egyetlen hergcenője és a királyságuk következő királynője, viszont egy pici hiba volt az egészben, a kis hercegnő nagyon csintalan gyermek volt, hisz mindent megkapott és az egész királyság a lába előtt hever...

Kép forrása: pinterest

Szintia hercegnő édes bájos kislány, szülei egyetlen hergcenője és a királyságuk következő királynője, viszont egy pici hiba volt az egészben, a kis hercegnő nagyon csintalan gyermek volt, hisz mindent megkapott és az egész királyság a lába előtt hevert. Egyik reggel amint épp a királyságot járták végig a királlyal egy meseszép hintón ülve, a kis hercegnő unottan integetett az alattvalóinak, a messzi távoli hegyeket kémlelve, látta az út mentén a sok játszadozó gyereket, ő még sosem labdázott vagy csak szaladgált, az egész élete megvolt tervezve már előre is. Az apjára nézett szomorú szemekkel, mintha ő értette volna mit akar a lánya, megsimogatta a fejét:- Édesem te nem vagy egy hétköznapi kislány, te egy hercegnő vagy egy igazi hercegnő, nem lehet időt vesztegetni a játékkal, neked fontos feladatod van, azok a gyerekek szívesen cserélnének veled hidd el, de csak te vagy a királyságunk egyetlen örököse ne feledd! - Szintia a kezére hajtotta a fejét a hintó szélén feküdve, nem lett boldogabb. Hazaérve azonnal kiugrott a hintóból, ami még meg sem állt és elszaladt a kis mese szigetére, amit az anyukája építetett neki a kertben. Volt ott minden féle játék, az összes kedvenc mesefigurájával. A király sóhajtva küldte utána az embereit vigyázzanak lányára. 
A nap vége is unalmasan telt, nem akart már játszani sem, csak dobálta a játékait, már késő este volt mire visszament a palotába, nem szólt egy szót sem egész vacsora alatt csak engedelmesen hallgatta a szüleit, akik azt ecsetelték mennyire szerencsés.
 A szobája is tele volt játékokkal és volt benne egy kis kastély is a sajátjuk mása, abban elbújva ölelte plüss játékát:- Én nem akarok mást csak hétköznapi lenni - mormolja, mikor egész álmos lett, az édesanyja bement és betakargatta, mivel Szintia nem akart mesét hallgatni, ezért egy csókot adott a homlokára és elment. A kis hercegnő a plüss játékát öleleve ült a nagy ablaka szélére és nézte a hatalmas holdat és csillagokat:
 - Egyszer én is világot látok majd, egyszer átlagos leszek , bárcsak játszhatnék a palotán kívül - mondta, majd a játékot szépen maga mellé rakva lefeküdt aludni. Álmaiban bárki lehetett volna, de ő csak egy hétköznapi lány akart lenni. 
Kora reggel várta, hogy felébressze anyukája, de hiába, nem ment. A takarót a fejére húzva játszott vele, nem győzte azonban várni, ledobva a takarót ült fel, ekkor lát meg egy idegen arcot. Ijedten húzza magára a takaróját, és az őrségnek kezd el kiabálni, ekkor gondolkodik, hisz az a játéka, kidugva a fejét látja az a kedvenc mesefigurája Olaf, elégedetten ül fel.
 - Álmodom, még biztosan alszom! Álmomban létezik csak. Olaf a homlokát törölgetve fordul felé.
- Hercegnő, nagyon meleg van itt, tegnap éjjel a fejemen aludtál, ki látott még lapos fejű plüss macit, a végén miattad egy halnak néznek majd! A hercegnő csendben figyelte a szemeit törölgetve, ekkor néz körül, látja egy kis kunyhóban van, felsikoltva ugrik ki az ágyból, még Olaf is legurult egész az ajótig, ott szedte össze szétgurult részeit.
Hercegnő mi  a csuda lelt téged, össze nyomkodod a fejem és miattad elvesztem a kezem, ne feledd most igazi vagyok és sérülékeny,a végén még  nem Olaf leszek csak egy O- akkor mit gondolnak majd? A hercegnő félve kukkant ki az ajtón és látja a város szegény negyedében van, ott játszadoznak a gyerekek is, akik mikor meglátják már húzzák is, mert kell egy játékos, a hercegnő emelt fejjel magyarázza ő nem egy hétköznapi lány, hanem ő Szintia hercegnő a kastélyból, azonnal hajoljanak meg előtte és vigyék vissza, ha a király rájön ,hogy elrabolták bajban lesznek!  A gyerekek nézik nem is pislogva, majd egymásra, hangos nevetésben törnek ki, meghajolva gúnyolják őt, ekkor lép eléjük Olaf és megvédi a hercegnőt.
 - Hagyjátok békén leesett az ágyáról és megütötte a fejét! - A hercegnő ismét feldobja Olafot, aki duzzogva morog és törli le magáról a port.- Várj csak te pimasz hercegnő, majd halkan súgja:
- Nem akartál átlagos lenni, egy hétköznapi gyerek, teljesült a vágyad, élvezd hát! Most nem vagy hercegnő csak egy hétköznapi lány! A hercegnő körülnéz, tényleg ezt akarta, ez volt a vágya, nagy boldan szaladt oda, mert végre játszhat. 
Az egész napot játékkal töltötte, labdázott, futkározott és koszos porosan szaladgált, amikor a királyi hintó ment arra. Nagy boldogan törölte meg koszos arcát és köszönt el a gyerekektől illedelmesen meghajolva mint egy igazi hercegnő, hogy ott van érte királyi atyja, ezért mennie kell, ledöbben azonban mikor egy másik kislány ül a helyén és őt éljenzi mindenki. - De hisz az az én helyem, mondja szomorúan, amikor oda akar lépni, az őrök eltolják és elesik. Olaf felsegíti, mondván - Hercegnő, te nem akartad azt az életet, van, akinek ez volt minden álma,- mutat a hintó felé. Szintia szomorúan áll fel, valóban ezt akartam, sírvan szalad ki a városból és ül le a folyó partján, zokogva nézi a tükörképét még koszosabb lett a könnyei miatt, mikor a mellette lévő bokor mozogni kezd, mire fel emeli a fejét és látja egy kis menyét az, aki ott hömpölyög a part homokos kavicsán. 
A menyét ijedten kérdezi kicsoda ő és mit akar a helyén, ha nem megy el megharapja, ekkor éri utol lihegve Olaf: -  Hercegnő mi plüssök nem épp vagyunk gyors futók! Kérlek gondold meg legközelebb hisz még lábam sincs- néz le,  látja a kis menyétet, körbe jár rajta:
- Te meg miféle játék vagy? - hozzá akar nyúlni mire a menyét megharapja. Olaf ugrálva fujkálja a kezét, mutatva a hercegnőnek, hogy megharapta, gyorsan dobja a vízbe, vagy az ürbe!  A menyét látja a könnyeit kislánynak, mellé somfordál ijesztgetve közben Olafot és kéri mesélje el mi a baj? Egy olyan kedves szemű lányka ne sírdogáljon egy olyan szép napon. A hercegnő elmeséli mi történt és, hogy nem is akar már szabad lenni, csak haza menni.

A kis menyét megijeszti Olafot, aki a hercegnő mögé bújik és fenyegeti, hogy megeteti a szarvasokkal! A menyét barátságos és elmeséli a kalandját a fagy birodalmába, ahol él a mikulás és az ő kedves rénszarvasa Rudolf, ha megfogja az orrát és kíván egyet az teljesül, de csak egyszer kívánhat. Szintia megtörli az arcát és felkapva a kis menyétet már szalad is vele, a menyét kéri lassítson, nem arra kell menni, hanem az ellenkező irányba, amint a hercegnő megfordul jut eszébe Olaf, aki karba font kézzel várja, felkapja őt is és szalad tovább, mikor elfárad leül egy tisztáson, ahol épp két szarvas legelészik, a kis menyétnek eszébe jut mit mondott neki a kis plüss
- Te játék maci, ha bajt okozol szétharapdállak és senki sem fog összerakni, majd szállhatsz a szélben! Olaf is meglátja a szarvasokat, majd nevetve vesz egy fűszállat a szájába, majd elkezd tőle köhögni fuldokolva köpi ki.  Jólvan -jól van, ha jó kis vízicsiga leszel nem bántalak! A menyét mérgesen lép elé, hogy milyen vizicsiga? Nem lát a szemétől, minek van akkor kettő is, ő egy nagy és erős menyét, aki kis plüssöket eszik. Olaf duzzogva panaszkodik a hercegnőnek, amiért zaklatja őt a kis vízicsiga. A hercegnő nevetve áll fel és rázza meg a ruháját  a fűszálak miatt, a szarvasok ijedten szaladnak el egy fa mögé, a hercegnő kéri ne féljenek ő nem bántja, csak keresi a fagy birodalmát. A két szarvas egymásra néz majd nevetni kezd: 
- Te kis gyerek, aki odament sosem tért vissza, a mikulás szigetét manók őrzik és azok aztán furcsalények. A kis hercegnőt nem érdekli, haza kell jutnia gondolja, majd kéri mutassák meg a pontos utat. A két szarvas ismét kéri gondolja meg, nem ér semmi sem annyi kockázatot, amúgyis csak az láthatja ki hisz a mikulásban! Szintia mutatja Olafot, hogy mindig is hitt, tőle kapta a játékait.  Ekkor azonban néhány vadász jelenik meg puskákkal a szarvasok elfutnak, Szintia gyorsan felkap néhány kavicsot és elijeszti a vadászokat. A két szarvas bólint, megmentettél ezért legyen, majd kérik üljenek fel a hátukra elviszik, jól kapaszkodjon az agancsaiba, mert az út oda, hegyeken és forrásokon át vezet. Szintia kedvesen öleli át a nyakát a szarvasnak, amíg a másik két barátja a másik szarvasra ül fel egymást lökdösve, amikor megindulnak a szarvasok egymásba kapaszkodva sikoltoznak. A hercegnő élvezi az utat, főleg a forrás vízeinél, mert nagyon jó játék átszáguldani rajta, hiába lett tiszta vizes nagyokat nevetett. A szarvasok pedig csak szálltak magasan a levegőben majd a földön nagyot ugrálva. A fagybirodalom bejárata zárva volt, ott letették a szarvasok és elköszöntek, mire a hercegnő megfordult el is tűntek. A kapu nagyon nagy volt és egy rejtvény volt rajta. 
  – Az léphet be, aki megfejti a talányt, ki nem tudja a választ fagybirodalom szobra lesz otthona!

A kis hercegnő nyel egy nagyot, látva sok szép fagyszobrot érezte bajban van. A talányt egy manó olvasta fel, aki egy hócsúzdán érkezett elé, ami el si tűnt, amint leszállt. Az idegen nem léphet be, csak akkor, ha tudja a választ-
A felnőtt elfelejti a gyermeki szívet, amitől az kemény lesz és komoly, csak akkor léphetsz be, ha szívedben tudod a választ: 
A manó egy lény, vele te ne kezdjél,
mert akkor hóból készült szobor lennél, 
hogy átjuss-e kapun le kell győznöd. 
A fegyvered lehet valami, ami a végén semmi!
 A manó karba tett kézzel készül elvarázsolni a kis hercegnőt, aki a tenyerét nézi, majd Olafot és a kis menyétet, aki gondolkodik fel-alá sétálva, mi a valami, ami semmi?- Olyan nincs is! A kis hercegnő már nagyon fázik szinte vacog, ekkor néz le a nagy hóra, gyorsan felkap egy kis havat és hógolyót formál, majd ledobja a manót. Olaf hátra dőlve zokog, nekik végük, a hercegnő megőrült! -ekkor a manó komoly tekintettel lép felé és emeli fel egyik kezét, majd csettint, mire az a kapu kinyílik, ez volt a válasz, honnan tudtad gyermek, nevet hangosan a manó. A kis hercegnő ekkor lélegzik csak fel, majd mondja, ha hó akkor játékra való, ha megolvad semmi sem lesz belőle csak víz, ha víz az meg elpárolog a meleg napon ezért az semmi. Olaf felemeli a fejét, majd visszarakja a nyakára, felpattanva mondja ő eddig is tudta, csak kíváncsi volt a hercegnő tudja-e! A menyét feldobva hagyja ott, persze nem is tudtad buta plüss! Olaf nevetve dobja le a kis vízicsigát egy hógolyóval és kezdődik a hócsata, amihez sok manó és a kis hercegnő is csatlakozik. A mikulás szakítja félbe a játékot és kéri a kis Szintiát kövesse, ideje hazamennie. Szintia megöleli puha kabátját, hogy honnan ismeri? A mikulás elmondja természetesen ismeri, minden jó gyerek fel van jegyezve, hiába akar csintalannak lenni, ha a szíve jó, koppint az orrára a kedves mikulás. A hercegnő nagy boldogan szökellve megy utána, Rudolf is várja.  Fagybirodalma egy mesevilág volt, minden csodaszép volt, a havas táj, a vízek, mintha csak tényleg álmodna, a manók helye egy kis tavacska mellett volt, amit az égen szálló szentjánosbogarak különleges fényei világítottak meg, ott volt a kapu is, amin át be lehetett lépni a fagybirodalmába.

 Rudolf világító orrát kevesen simogathatják meg, fél is azonban-
Ha ez a hercegnő megszorítja az orrom hazáig repítem úgy megdobom! A mikulás megrázza a puttonyát és egy meseszép hatalmas házikó lesz előttük, olyan fényesen pompázva amilyet sosem látott azelőtt. Kilép egy kedves anyó, ő a hóanyó, hívd csak mamának, mondja neki, a hercegnőre ad egy kis bundát és kéri kívánjon csak, ne feledje sosem. Álmodni fontos és a mesékben is hinni kell. Csak annak lesz boldog élete, aki hisz, a gyermeki szívet meg kell őrizni, mondja hóanyó. A mikulás int Rudolfnak, aki óvatosan lépked oda elé, ismét kéri meg ne szorítsa az orrát, Szintia bólint, még körülnéz a kis társaságra és sóhajt, ott akar maradni, de a szüleit is akarja, gyengéden megsimítja az orrát Rudolfnak, aki tüsszent, ekkor becsukja a szemét a hercegnő, mire kinyítja a puha ágyában van a kastélyában, épp az anyukája lép be hozzá. Nagy boldogan ugrik ki az ágyból öleli át, hogy mennyire hiányzott neki. Az anyukája nevetve simogatja a homlokát, hogy csak egy éjjel nem látta. A kis hercegnő körbenéz, napokig nem volt ott, de az idő megállt, lehet csak álmodta, gondolja, amikor elkezd öltözni látja az anyukája, hogy egy új játéka lett, kérdezi is honnan van, egy kismenyét, amire vízicsiga volt írva, akik készítették jó butuskák lehettek, hisz ez nem is csiga nevet az anyukája, a kis hercegnő boldogan öleli át és keresi meg Olafot is, aki karbafont kézzel ült a földön ismét.

Nem álmodott és tényleg átlagos lehetett, attól kezdve sosem felejtette el a kalandjait és mindig szófogadó hercegnő volt, aki néha azért kisurrant játszani a barátaival. Akkor reggel hatalmas hó esett a királyságra, mikor a hercegnő fagybirodalomban járt, sokszor játszott a gyerekekkel titokban, nem árulta el sosem, hogy ő a hercegnő, szelíd és kedves volt mindenkivel.

Bahus Katalin, meseíró

Ezt a mesét írta: Bahus Katalin meseíró

Bahus Katalin vagyok Ukrajnában élek azon is belül Kárpátalján. Üdvözöllek a meséim között. Nagyon szeretek gyerek meséket és verseket írni, szeretek olyan rövid kis történeteket alkotni, ami tanulságos, de izgalmas és leköti a kicsik figyelmét. Fogadjátok szeretettel őket.


http://mocorgohaz.hu/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!