Ketten Szabadon

Ketten Szabadon.

A nagy sűrű rengetegben, egy hatalmas, lombos fa belsőjében, még édesen aludt a mókus
pár. A fiú mókus, Denver, korábban felkelt, mint a Hercegnő mókus. Ránézett a mókus
lányra, majd közelebb húzta magához és lágy puszit nyomott a homlokára. Majd óvatosan a
füléhez hajolt, és halkan belesúgta:

- Akarsz – e játszani?

Hercegnő mókus imádott játszani, így kinyitotta kis szemeit, és csillogó tekintettel nézett
Denver mókusra.
A két mókus éppen a felhők tetején ugrándoztak, és kergetőztek, mikor Hercegnő mókus
felkiáltott:

- Nézd! Ott egy szivárvány! Csúszunk le rajta! - kérlelte a Hercegnő mókus párocskáját.
- Állj, Hercegnő! Ez így nem jó mese! - közölte Denver mókus.

Tudni illik, hogy mókus párocskánk nagyon szeretett játszani együtt. Szabadabbak nem is
lehettek volna, mint mikor játszanak. De olykor igen lusták és erőtlenek voltak, ezért
ilyenkor csak feküdtek egymás mellett (áltatlában a földön), és képzeletünkben játszottak,
vagyis meséltek egymásnak.

- De miért, Denver? Én le szeretnék csúszni a szivárványon, és közben csak kiabálni,
hogy viii!
- De Hercegnő, nem fogócskázhatunk egész nap a felhőkön, majd csúszkálhatunk a
szivárványon! Találjunk ki valami mást. Ez még egészen valóságos... fogócskázni
szoktunk az utcán, csúszni szoktunk a csúzdán, azt meg mindig mondjuk, hogy viiii...
- Jó, akkor csússzunk le a szivárványon, és kerüljünk egy új világba. - egyezkedett a
Hercegnő mókus.
- Jó, - egyezett bele Denver mókus. - De akkor kerüljünk egy sötét barlangba.
- Rendben, de akkor ott fogd meg a kezemet! - Ijedt meg Hercegnő mókus.
- Jól van Hercegnő, de akkor most én folytatom a mesét!

A két mókus lecsúszott a szivárványon, és egy sötét barlangba bukkantak ki. Hercegnő
mókus nagyon félt, ezért Denver mókus megfogta kis kezecskéét, és úgy gondolkozott, hogy
na most aztán mitévők legyenek. Ekkor a két mókus egy mély hangot hallottak meg, amely
így szólt:

 - Kis mókuskák, igen rossz helyen járnak....
 - Miért hol járunk? - Kérdezte határozottan Denver mókus.
- Várj! - Szakította félbe a mesét Hercegnő mókus. - Az oké, hogy én félek, de azt nem
hiszem, hogy te ne félnél, egy sötét helyen, ahol nem látsz semmit, csak egy mély
hangot hallasz...
- Ez igaz, - vallotta be Denver mókus. - De pont ez a lényege, hogy ez a mi világunk, és
én itt lehetek rendíthetetlenül bátor is! Folytathatom?
- Igen, igen.
Majd a mély és ismeretlen hang így válaszolt:
- A pók barlangba!
- Fújj ne! - Riadt meg Hercegnő mókus. - Denver, tudod, hogy utálom a pókokat!
Mindig kicsúfolnak, és azt hiszik ők a legjobbak, pedig csak szőrösök, és büdösek!
- Hát akkor Hercegnő, most legyőzheted őket, szeretnéd folytatni a mesélést? -
Kérdezte Denver mókus.
- Igen! - egyezett bele Hercegnő mókus.
Hercegnő mókus ekkor felbátorodott, és így szólt:
- Az baj pókica, mert Denver meg pókember, vagyis ő a te kapitányod, így illedelmes
lenne, ha lakomával, habos kakaóval és csokiba mártott eperrel fogadnál minket!
- Elnézést kérek! Hogy nem ismerhettem föl Pókembert! Máris intézkedem! -
Ígérkezett a pók, és már csak sűrű lábacskák szaladgálását lehetett hallani, mivel a
pók úgy megijedt, hogy rá akart ijeszteni, az ő kapitányára, hogy azt sem tudta,
hogyan tegye jóvá. Közben megszólalt Denver mókus:
- Pókica, azért egy kis fényre szükségünk lenne, nem de?
- Elnézést kérek pókember! - Szeppent meg a pók, és rögtön fényt varázsolt.
- Állj meg Hercegnő! - Szakította félbe a mesét Denver mókus. - Most ugye nem egy
uncsi lakomát szeretnél elmesélni?
- Hát....miért te mit szeretnél? - Kérdezett vissza a Hercegnő mókus.
- Mi lenne.. - Kezdett bele az ötletelésbe Denver mókus, - Ha hirtelen eltűnnénk
onnan, mondván, hogy a pók megsértette Pókembert.
- Igen, és utána? - Kíváncsiskodott Hercegnő mókus.
- Utána egy eperföldön futkorásznánk.
- Jó, de Denver, tudod, hogy nagyon szeretem az epret, nem tudnék sokáig
futkorászni. Megállnék, és el kezdeném enni.
- Tudom, tudom, de most folytathatom, én a mesét? - Kérlelte Denver mókus a
Hercegnő mókust.
- Jó, folytasd. - Egyezett bele a Hercegnő mókus.
Denver mókus így folytatta a mesét:
Miközben futkorásztak a mókuskák az eperföldön, és kergették egymást, nagyon
megéheztek, így végül megálltak fáradtan, és egymás szemébe néztek.
- Na, én úgy megéheztem Hercegnő, hogy mindjárt téged is megeszlek. - Nézett
csintalanul Denver mókus a Hercegnő mókusra. Majd következő pillanatban a mókus
fiú elkezdte össze - vissza csikizni a mókus lányt, aki alig bírta abbahagyni a nevetést.
- Jól van, elég lesz már! - Nevetett a Hercegnő mókus és közben könyörgően nézett a
mókus fiúra. A mókus fiú nevetve abbahagyta a csikizést, és ….
- Denver, ugye most már epret fogunk enni, mert biztosan megéheztem ennyi nevetés
után! - Szakította félbe a mesét Hercegnő mókus.
Denver mókus válaszul folytatta a mesét:
Majd hirtelen a két mókus varázsolt magának két kis kosárkát, amit jól megraktak eperrel,
majd lefeküdtek a földre, és egymás mellett nézték a felhőket, miközben eprek sokaságát
majszolták. Vége
Fejezte be a mesét Denver mókus.
- Ez egy nagyon jó játék volt Denver! - Örvendezett a Hercegnő mókus a mese
végeztével.
- Szerintem is nagyon jót játszottunk. - Helyeselt Denver mókus, miközben odafordult
a Hercegnő mókushoz, és egy puszit nyomott az orrára.
- Figyelj csak Denver! - Ugrott fel örömében a mókus lány. - Miiii lenneee..?? - Kezdte
Hercegnő mókus miközben ugrált az ágyon.
- Haaaa? - Kíváncsiskodott a fiú mókus.
- Ha lemennénk a konyhába, mosnánk sok – sok epret egy tányérba, majd fognánk egy
nagy pihe – puha pokrócot, meg pihe – puha párnákat. Ezeket mind felvinnénk a
teraszra, lefeküdnénk egymás mellé a pokrócra, pont úgy, mint a mesében, és
miközben epreket majszolnánk néznénk a felhőket!
- Jóóó, menjünk, viiiii! - Pattant fel Denver mókus is, és kezdtet el ugrálni a mókus
lánnyal együtt az ágyon.

Miután mindent felcuccoltak a teraszukra, és kényelmesen elhelyezkedtek, nagy
lelkesedéssel elkezdték nézni a felhőket.

- Néézd Denver, az olyan, mint Csabi kacsa, mikor hegedül! - Mutatott egy nagy fehér
felhőre lelkesen Hercegnő mókus.
- És mellette ott van az a szilvalé, amit akkor ittunk, mikor megismertük egymást! -
Folytatta lelkesen Denver mókus, miközben bekapott egy epret.
- Aaaa az meg olyan, mint az a ló szobor, aminél folyton piszkáltál! - Nevetett fel a
mókus lány.
- Tényleg pont úgy néz ki! - Lepődött meg a fiú mókus is nevetve, majd hirtelen a
mókus lányra nézett. - Hercegnő?
- Igen, Denver? - nézett a mókus fiú szemébe.
- Te miért szeretsz játszani velem? - Kérdezte őszintén Hercegnő mókus szemeibe
nézve.
- Mert szeretek veled álmodni.